Tanuljunk meg hálát adni mindenért, ne csak az örömökért. Menjünk el a Szűzanyával együtt az utolsó vacsora termébe, hogy megértsük a Szentlélek eljövetelének fontosságát: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1).

A nyelvek adományát a tanult emberek nehezen fogadják el, miképpen a főpapok is.

Az Úr a problémáinkat akkor veszi át, ha valóban átadjuk neki. Ha kijövünk a templomból ne vegyük vissza a problémákat, melyeket már odaadtunk Neki.

Az egyik legfontosabb személy életünkben a Szentlélek. Van, aki mellett már 80 éve ott ücsörög, és tulajdonképpen egy munkanélküli. Ha a Szentlélek sugall valamit, nem késlekedjünk azt megtenni. A körülményeket Ő fogja ehhez biztosítani, valóban teljesíteni tudjuk kérését.

A mi felelősségünk, hogyan bánunk a Szentlélektől kapott adományokkal. Isten tervét valósítjuk meg, ha megtesszük azt, amit meg kell tennünk. Erősödjünk meg a Szentlélek által: „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré” (Ef 3,16). Ha nem tudjuk, mit kell mondanunk, támaszkodjunk a Lélekre: „mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok.” (Lk 12,12)

Nem kell szépségszalonba járnunk, ha a Szentlélekkel járunk. Egyik testvérünk is megszépült itt a lelkigyakorlaton, miután betöltötte a Szentlélek. Ne féljünk Jézus szolgái lenni.

 A Lélek ajándékait nem oszthatjuk meg mindig mindenkivel. Legyünk Isten gyermekei. Egyszerűen kapcsoljuk ki az intelligenciánkat és ne tegyünk fel sok kérdést.

Az ima fontosságáról

A lelkigyakorlat után is ki kell tartani a megújulásban. Ehhez kell a Szentlélek: „De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)

Az imát Máriával együtt kell végezni: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (ApCsel 1,12)

Imádkozzuk a rózsafüzért Máriával együtt, hogy a Szentlelket befogadjuk. Legyen minden napunk pünkösd, imával és rózsafüzérrel: „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.(Lk 21,36)

Jézus az apostolok imáját csak az olajfák hegyén kérte, de akkor is elaludtak közben: „Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?” (Mk 14, 37)

Az ima az első apostolkodás. Jézus azt akarja, hogy minden reggel egy órát imádkozzunk: „Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.” (Mk 1,35); „Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.” (Bölcs 6,14); „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20)

Sokkal fontosabb, hogy reggel imádkozzunk, mint hogy kialudjuk magunkat. AZ esti tévézés, filmnézés nem egyeztethető össze a lelki megújulással – amit nézünk, az foglalkoztat majd egész éjjel. Egy játékfilmnek különben sincs semmi haszna. Inkább sétáljunk egyet, feküdjünk le előbb. Ne csak lefekvés előtt imádkozzunk. Reggel ne ágyban fekve mondjuk el az imát, mert elalszunk, nem figyelünk eléggé.

Legyen belső ima minden reggel – a nővér minden reggel fél óra szentségimádást tart csendben. A feltörekvő gondokat adjuk át Jézusnak. A felkavart koszos víz is leülepszik egy idő után, nekünk is csendes idő kell gondolataink letisztulásához, utána tudunk imába kezdeni. A csendes elmélkedéshez egy kis szobor, Jézus vagy Mária kép, egy ikon vagy kereszt is tökéletesen megfelel.

Először imádkozzunk a védelemért, utána Isten irgalmáért, utána bűnbánatért és megtérésért, utána a keresztségi fogadalom megújításáért, utána a Szentlélekhez, majd dicsőítsük Istent. A nyelvi ima után nyissunk Szentírást, hogy vezetést kapjunk.

A Szentírásban olvasott részt elmélkedjük át, ha kell, olvassuk át addig, amíg konkrét feladatot nem kapunk/értünk meg belőle.

„Uram, adj nekem jelet” – ezt kérjük mindig, amikor tanácstalanok vagyunk, hogy mit tegyünk egy adott helyzetben.

Reggel ne csak testünket öltöztessük fel és mossuk le, hanem lelkünket is készítsük fel a napra. Nagyon fontos, hogy lehetőség szerint minden nap szentmisén vegyünk részt: „Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban.” (ApCsel 2,46) Adjuk Jézusnak az első helyett reggel is életünkben.

Az engedelmesség fontosabb, mint a jámborság. Isten megváltozott tervét is el kell fogadnunk, ne legyünk fafejűek, engedjük, hogy a Szentlélek működjön bennünk.

Füzérradvány, 2018. június

Létrehozva 2018. július 3.