Sok vezető belesétál abba a csapdába, amit a jó teljesítmény idéz elő. Tegyük fel, hogy egy lelkipásztorról elterjed a hír, hogy jó igehirdető és képes közvetlen kapcsolatot kialakítani az emberekkel. Mivel nagy hiány van az ilyen vezetőkből, egyszer-egyszer meghívják máshová is, hogy prédikáljon. Aztán egyre több meghívást kap, mert tényleg jól prédikál és tényleg közvetlen az emberekkel. Konferenciákon is felkérik előadónak, hogy tanítson a pásztori szolgálatról.

Egyre kedveltebb lesz, egyre többen ismerik, egyre több helyre hívják. Nagyon szeretik, mert jók a prédikációi és a lénye olyanok felé is közvetlenséget sugároz, akikkel életében először találkozik. Hiteles és meggyőző, ezért sokan akarnak részesülni a gyümölcseiből. Végre egy vezető – gondolják –, akinek van üzenete, és aki nem a felhők közül szól a néphez!

A gyülekezete veszi észre először, hogy valami megváltozott. Az igehirdetéseire már nem készül fel olyan alaposan, mint előtte, kissé laposabb az üzenete és megbízhatatlanabb a szövegértelmezése. Az alkalmazásai sem ülnek már annyira, mint régen. Sőt, nem olyan megközelíthető sem. Most is kedves és közvetlen, de nagyon nehéz időpontot egyeztetni vele, és a levelekre is lassabban válaszol. Közben a lelkipásztor családja is észleli a változást. Egyre többször fordul elő, hogy nem ül oda a vacsorához, vagy várni kell rá, mert leveleket ír vagy valamelyik soron következő konferenciára állítja össze éppen az anyagot. Csak ő tudja, hogy ezeket a vázlatokat már nem olyan örömmel írja, mint mikor a gyülekezetének állította össze az üzenetet. Azt érzi, hogy miközben másokat tanít az igehirdetésre és a közvetlenségre, ő maga egyikben sem olyan jó már, mint korábban volt. A kincsei szétgurultak.

Ez a jó teljesítmény csapdája, amelynek számos vezető vált már áldozatává. Valamiben jó, ezért egyre többen keresik azt, amije van, emiatt viszont egyre kevésbé tud azzal foglalkozni, amiben jó, így egyre kevésbé jó abban, amiért keresik őt. Amije volt, elégséges volt arra a feladatra, amit végzett, de nem elégséges arra, amit egyre többen várnak tőle. A növekvő belső szakadékot először csak azok veszik észre, akik jól ismerik őt, de eljön a pillanat, amikor szélesebb körben is nyilvánvalóvá válik, hogy nem elégséges, amit nyújt. Ilyenkor vagy csúnya bukás következik be a vezető szolgálatában, vagy ha időben felismeri a veszélyt, végre elkezdi összegyűjteni szétszóródott értékeit. A jó teljesítmény csapdája azonban pont azért csapda, mert a vezetőnek hízeleghet, hogy az ajándékait elismerik, sokszor meg hamis felelősségérzet hajtja, ezért nehéz a visszavonulás és a határok meghúzása. Az elvárások miatti kiüresedés azonban mindazt lerombolhatja, amit korábban elért.

Két tanulsága van ennek. Az egyik tanulság a vezetőknek szól. Nektek, akiket a jó teljesítmény csapdája fenyeget. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Kérjetek bölcsességet az Atyától, hogy mutassa meg, hol a helyetek és hova küld benneteket! Alázzátok meg magatokat előtte, hogy ő felmagasztalhasson, amikor annak az ideje van. Aki a kicsin hű, arra sokszor többet bíznak, de ha a több eltérít az Istentől kapott küldetéstől és felemészti az Istentől kapott ajándékokat, akkor az nem Istentől van, hanem az emberektől. Időnként álljatok meg és tisztázzátok magatokban a küldetéseteket! Mi az, amit tennetek kell, és mi az, ami nem a ti dolgotok? Mit kell elkezdenetek és mit kell abbahagynotok? Hol van a határ, amit nem szabad átlépnetek? Milyen keretet szab számotokra az Istentől kapott ajándékaitok és hitetek mértéke?

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. június 28.