„Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.” (Zsolt 34,20)

Ashley lányommal letelepedtünk az étterem egyik félreeső zugában. Két napja küldték el neki az első félévi eredményeit az egyetemről, és nem volt hajlandó megnyitni az üzenetet. Elhatároztuk, hogy együtt fogjuk megnézni egyik kedvenc éttermünkben. Együtt könnyebb szembesülni valamivel, ami esetleg ki fog borítani.

A tanulás sosem ment könnyen Ashley-nek. Nyolcadikos korában behívtak minket, szülőket az iskolába. Döbbenten hallgattuk, hogy Ashley szinte minden tárgyból bukásra áll.
Nem az igyekezet hiányzott. Speciális fejlesztésre lett volna szüksége, amit az iskola nem tudott biztosítani.

Rögtön tudtam, hogy ez így nem fog menni. Tudták a tanárai is, ezért felajánlották, hogy segítenek átiratkozni egy másik iskolába. Nem elutasításnak szánták, de Ashley érzékeny szíve annak vette.

Aztán lassacskán, apró sikerek nyomán az új iskolában, visszatért annyira az önbizalma, hogy már remélni kezdte, mégsem fog megbukni. Az év végén igazgatói dicséretet kapott. Gimnázium vége felé csupa jó jegyet szerzett, és végül dicséretes érettségit tett, és bejutott az egyetemre.

A vezetőtanár, akit választott, nagyon szigorúan osztályozott. Ashley teljes erőbedobással készült a vizsgákra, mert nagy súllyal estek latba az éves eredményében. Fogalma sem volt, hogy sikerültek. Hiába volt messze már a nyolcadikos elutasítás, a félelem még működött benne.

Ellenségünk előszeretettel használja fel a minket ért elutasításokat, hogy nyers, irracionális félelemmé alakítsa, elhitetve, hogy Istennek rólunk szóló terve nem is jó nekünk. Romboló társként csatlakozik hozzánk ez a félelem. Átveszi az igazság helyét, és elhiteti velünk, hogy reménytelen hazugság, amiben bíztunk. Sátán tudja, hogy ha emészt valami, az uralkodik rajtunk. Minél jobban emészt a félelem az elutasítástól, annál jobban tudja irányítani érzéseinket, gondolatainkat és tetteinket.

Mit tehet hát az összetört szívű ember? Vegye vissza az irányítást attól, aki erre sosem volt hivatott, és jelentse ki, hogy Isten az Úr. Ahhoz, hogy ezt életbe léptessük, amikor az elutasítástól való félelem el akar uralkodni rajtunk, jegyezzük meg ezt a három dolgot, ami segíteni fog.

1. Egyetlen elutasítás nem jelenti azt, hogy ez a jövőben mindig így lesz
Ismerjük el az érzéseinket, a fájdalmat, de ne hagyjuk, hogy állandó akadállyá váljék. Lépjünk tovább az elutasítás forrásától, ne hagyjuk, hogy foglyává tegyen. Eleget elrabolt már a jelenünkből, ne engedjük, hogy a jövőnkbe is beférkőzzön.
Hagyd abba a negatív beszédet és gondolatokat, amik akadályt állítanak eléd, ehelyett dicsőítsd Istent, aki ki fog szabadítani ebből a helyzetből.

2. Minden elutasítás egyúttal meg is véd téged valamitől
Nehéz ezt elhinni, feldolgozni, különösen, ha friss az elutasítás. De ha visszanézek a múltbeli elutasításokra, amiket megtapasztaltam, azt látom, hogy Isten az én védelmemre hagyta, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy alakultak. Irgalma engedte, hogy megtörténjenek.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. június 19.