Ki méltó (és elég okos ahhoz), hogy evangelizáljon?
Egy testvérem kifakadt egy levélben. Vele nem vitázom -alázattal elfogadom és terjesztem.
A teológusok mindenben találnak csontot, de nem mennek ki az emberek közé, mert még mindig nem fogalmazták meg elég pontosan a mondókájukat (persze mire megfogalmazzák, már nem lehet érteni, mert minden szóhoz 3 mondat magyarázat tartozik). Akik a világban vannak és találkoznak a problémákkal, azok meg nem pontosak, teológiailag hiányosak.
Jó lenne ezt tisztázni az egyházon belül, mert ez így patthelyzet.
DE! Amíg mi várunk a TÖKÉLETES megfogalmazásra és prédikátorra – akit sebeink és sértődéseink miatt mindig el fog utasítani valaki közülünk –, addig a szcientológusok és egyéb „humanitárius alapítványok” gátlástalanul és minden aggály nélkül hintik tévtanaikat… Mi meg ülünk és tekergetjük a fejünket, hogy milyen arcátlanok.
Jézus nem ezt tette: nem bírált senkit, hanem csendben és különösebb marketing nélkül elkezdte hirdetni Isten országát. Az emberek meg tódultak hozzá, „mert nem úgy beszélt, mint az írástudók, hanem mint akinek hatalma van”. Aztán mielőtt távozott, tizenkét tanulatlanra bízta az Örömhírt…
Valahol az igaz tanítások erejében kell legyen a magyarázat. Vagy van rajta kenet, vagy nincs. A szavakat és fogalmazásokat meg –bízzunk benne– helyre rakja az Úr.
Létrehozva 2019. augusztus 13.