Legtöbbünknek már lehetett olyan szerencséje, hogy turistaként új városokat, sőt más országokat meglátogassunk. Nem tartom magam nagy utazónak, mint sokan, de volt szerencsém megtekinteni közel tucatnyi országot. Turistaként meglátogathatunk olyan helyeket, melyekről másoktól hallottunk vagy addig csak fényképeken láthattunk.

Például élénken él emlékezetemben néhány magyarországi város. A nagyszüleim Magyarországról emigráltak, így érdekes élmény volt első kézből megismerni az „óhazát”. Szintén nagy élmény volt Németországba utazni, különösen Giessenbe, ami a szülővárosom. Természetesen senki nem emlékezett rám – ami nem meglepő, hiszen csak egy éves voltam, mikor az Egyesült Államokba költöztem – de mégis élmény volt visszatérni a személyes történelmembe.

Turistaként a látogatásaink általában rövidek, és az elköteleződési szintünk is alacsony. Megérkezünk, körülnézünk, talán készítünk pár képet, megkóstoljuk a helyi konyhát és esetleg vásárolunk néhány szuvenírt. Aztán hazatérünk az otthonunkba. Ellentétben egy nagykövettel, aki egy idegen országban él hosszabb ideig, képviselve ott a saját országát. Meghatározott feladatai vannak, amelyekkel felhatalmazták.

Azért említettem ezt, mert a Második korinthusi levél 5,20 ezt a kihívást tárja elénk, akik követjük Jézus Krisztust, beleértve az üzleti világot is: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk”. Számomra ez azt jelenti, hogy akár a saját irodámban, egy konferencia-teremben, egy üzleti hívást bonyolítva, szerződés megkötésekor, vagy épp utazáskor, a szerepem az Jézus nagyköveteként, hogy Őt képviseljem mindenki előtt, akivel találkozom. Mindegy, hogy a vezetőimmel, munkatársaimmal, ügyfelekkel, vagy beszállítókkal találkozom, nemcsak a szervezetemet képviselem, hanem Jézus Krisztust is, mint az Ő nagykövete.

Nagykövetnek lenni kötelesség, nem lehet könnyelműen venni. A tetteinken és a szavainkon keresztül azt mutatjuk másoknak, hogy mit jelent Jézus követőjének lenni. Ez egy kijózanító felelősség, ahogy a Timóteushoz írt második levél 4,5 rámutat: „Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” Ez mindenkinek szól, aki azt állítja magáról, hogy újjászületett Krisztusban, ahogy Ő mondja a János evangéliuma 3, 3-ban. Ez nem az egyszerű turistáknak szóló útmutatás.

De gyakorlati értelemben mit jelent Krisztus nagykövetének lenni? Erre megtaláljuk a választ a Második korinthusi levél 5,20 verse második szakaszában, amely azt mondja: „Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!”. Ha „elégedett ügyfelek” vagyunk, személyek, akik megtapasztaltuk Isten békéjét, örömét, megbocsátását, kegyelmét, szeretetét és áldását Krisztuson keresztül, az a kötelességünk, hogy megosszuk másokkal, amit tanultunk, hogy ők is megtapasztalhassák ugyanezeket.

De több is ennél. A Biblia egy másik részében ezt olvassuk: „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 3, 9) Dolgozunk a megélhetésért; hasznosítjuk a készségeinket, tehetségünket és adottságainkat; küzdünk a szakmai beteljesedésért. Ugyanakkor „Isten munkatársainak” is hívnak bennünket, és abban a kiváltságban lehet részünk, hogy vele együtt dolgozhatunk a világ számára elkészített tervein és céljain.

Mint Krisztus nagykövetei, rajtunk keresztül kíván dolgozni, hogy megmutassuk, mit jelent az Ő alapelvei és bibliai igazságai szerint élni a mindennapjainkat. Ez nem turistáknak való feladat.

(forrás: keve.org, Monday Manna)

Létrehozva 2018. május 19.