A szexualitás jelentős mértékben befolyásolja az ember életét. Mindannyiunkét. Egyesek számára jótékony dolog, a férjet a feleségéhez köti rendkívül erős kötelékkel. A házasságban két ember valóban oda tudja adni magát a másiknak, ez a teljes szeretet és bizalom kifejezése.

Amikor a szexualitás valóban ezt szolgálja, akkor nem csak egy fizikai aktus, hanem valódi lelki élménnyé válik, amelyből szeretet és boldogság fakad, mivel az ember szíve mélyéből át akarja adni magát a másiknak, és mély kapcsolatban akar vele egyesülni.Vannak azonban olyanok, akiknek a szexualitás már nem a szeretet jele. A szex kizárólag az ösztönök és a vágyak kielégítésére szolgál, az unalom és belső üresség betöltésére, vagy éppen a stressz, a magány elűzésére. A másik ember teste a pillanatnyi gyönyör forrása, a szórakozásé, de semmi több. Olyanok is akadnak, akiknek a szexuális vágy nem a javukat szolgálja, hanem tönkreteszi az életüket, sőt néha a környezetükét is. Rendkívül romboló erővé tud ilyenkor válni.

Attól tartok, hogy napjainkban csak nagyon kevesen használják ki azt a sok jót, amit a szexualitás adhat nekik. Hogy miért? Mert már fiatal korukba tönkreteszik ennek a lehetőségét. E levél témája a testi-lelki tisztaság. Tudjátok, mi az? A testi-lelki tisztaság a szexuális önmegtartóztatást jelenti. Származhat ebből valami jó? Mivel ti is, és én is még „szabad állapotúak” va­gyunk, vagyis még nem vagyunk házasok, mindnyájan hivatottak vagyunk a házasság előtti tisztaságra. Ezt tanítja Krisztus, és az ő Tanítását juttatja eszünkbe az Egyház. Az Isten minket szeret, és ha valamit tilt, vagy parancsol, azt kizárólag a mi érdekünkben teszi. A Jó Atya, a mi Teremtőnk. Ő teremtett mindent, ami minket körülvesz, és ő tudja, hogy nekünk mi a jó, mi szolgálja a javunkat, mitől fejlődünk, mi tesz boldoggá minket. És ő jól tudja azt is, hogy mi a rossz, mi a gonosz, mi okoz nekünk fájdalmat, sérülést, bánatot. Gonosz az, ami bűnös, gonoszság pedig maga a bűn. Jézus megtette a magáét, és elmondott nekünk mindent, amire szükségünk lehet. Magunk körül viszont épp az ellenkezőjét halljuk annak, amit ő mondott. A reklámokban például azt halljuk, hogy a szex „természetes”, vagyis ha kedved van hozzá, akkor miért is ne gyakorolhatnád.

Az lenne természetellenes, ha megtartóztatnád magad. Még ártana is Neked ez az önkorlátozás. Mindenhol azt halljuk, hogy a „szex természetes”. Láttam a minap egy női magazint, ahol ez a szlogen két párzó teknős alá volt írva… Kedves, ugye? Ezt azért hozom szóba megint, mert olyan érzésem van, mintha ez a szlogen már túlmutatna önmagán. Az is lehet, hogy rövidesen e női magazin olvasói zászlóra teszik ezt a mondatot. (Mellé tesznek majd egy óvszert is, mintha ez lenne a világ legnagyobb találmánya).És valóban vannak, akik azt kérdezik maguktól: minek ennyi önfeláldozás? Hiszen a szex olyan szórakoztató. Miért mondanék le valamiről, ami ennyi gyönyört nyújt nekem? Miért tiltja nekem mindezt az Isten? Hiszen senkinek sem ártok vele, és annyi boldogságom származik belőle.

Mi a szexmánia?

Nemrég egy érdekes pszichológiakönyvvel találkoztam. Patrick Carnes, egy amerikai pszichoterapeuta írta közö­sen a csapatával. A címe valahogy így hangzik: A függőségtől a szerelemig, alcíme pedig: Hogyan szabaduljunk meg a szexuális függőségünktől és hogyan találjunk rá a valódi érzelmekre. Merem állítani, hogy néhány gyenge pontját leszámítva rendkívül újszerű és rendkívül hasznos könyvről van szó. A könyv egyik fejezete a testi-lelki tisztasággal foglalkozik. Hihetetlen! De menjünk csak sorban… Ha az embereknek, főleg a fiataloknak, azt tömik a fejébe, hogy a szex ugyanolyan természetes, mint az állatoknál (csak közben „védekezni” kell), akkor ennek az ideológiának a követőit egyenes út vezeti a szexuális függőséghez. Különösen, ha ez az üzenet sok támogatóra talál. P. Carnes éppen a szexmániásokat kezeli. Ők a szexuális függőségük miatt már nem tudnak egészséges emberi életet élni, nem tudják irányítani az életüket. Valójában a függőség irányítja őket.

A szex tönkreteszi a szexmániást, ahogy az alkohol az alkoholistát vagy a drog a kábítószerfüggőt. Ugyanolyan hatékonyan és ugyanolyan erővel. Ami ennél rosszabb, hogy egy előrehaladott szexmániából nehezebb kigyógyulni, mint a drogfüggőségből. Íme egy rövid vallomás: Négy függőségből gyógyultam már ki, egyik közülük a kokainfüggőség volt. Mégis azt kell mondanom, hogy a legnehezebb és a legfárasztóbb az erotikus mániából való kigyógyulás volt. A könyv szerzője ezt a témát így fejezi be: Ez az állítás gyakran tér vissza gyógyult szexmániások vallomásaiban, akiknek van összehasonlítási alapjuk. P. Carnes úgy véli, hogy emberek milliói szexfüggőek (kb. 80% férfi, kb. 20% nő). 1991-ben, amikor a könyvet írta, kb. 2000 terápiás csoportja volt, amelyben a szexmániát próbálta gyógyítani, a csoportok száma azóta robbanásszerűen megnőtt. Az erotikus mánia ily mértékű megjelenése viszonylag új dolog. Az első gyógyászati központokat a 70-es évek közepén nyitották.

Szerintem, mindennek a gyökere a 60-as évek „szexuális forradalma” és az egyre szélesebb körben terjedő pornográfia. (A gyógykezelésben résztvevő férfiak 90%-a és a nők 79%-a azt állítja, hogy a pornográfia döntő befo­lyással bírt betegségük kialakulására). A függőség önkielégítéssel kezdődik gyerekkorban. Ha valaki nem küzd ellene, kialakul a függőség, ami egyre csak erősödik. Nem lehet a függőséget csak úgy kinőni – sokan így gondolják, de tévednek – és nem is múlik el a házasélet során. Idővel egyre csak erősödik, az ember pedig egyre keményebb szerek után nyúl. Végül a szexmánia az életet egyre nagyobb mértékben meghatározza. Minden ekörül kezd forogni. Az idő nagy részét a fantáziálás tölti ki, a képzelet szüleményeinek megvalósítása, új partnerek keresése, csábítás, majd az erkölcsi másnaposság földolgozása.

A szexmániás az élet minden egyéb tevékenységformáit elhanyagolja: a családját, a munkáját, a tanulást, a tehetségét, az érdeklődési körét, a lelki életét. Időt és energiát pazarol, mert mindenféle krízishelyzetben megoldást kell találnia: házasságának tönkremenetelére, nyilvános megszégyenülésre, a szülői jogok elvételére, a munkahelyi problémákra, az anyagi csődre, a nemi betegségekre, néha még büntetőeljárás elé is nézhet (pl. kiskorúak megrontása miatt).

Steve így kezdte a függőségének „leírását: amióta az eszemet tudom, mindig szétszórt, rendetlen voltam. Idővel állandóan szexuális élményeket kerestem, azért hogy rendezzem soraimat, vagy éppen azért hogy elfelejtkezzem rendetlenségemről.” Amikor beálltam a hadseregbe, az addig még számomra normálisnak tűnő viselkedésem – önkielégítés, lágy pornó – átalakult sokkal keményebbé: szex boltokat jártam, a könyvesboltokban már csak a kemény pornót kerestem. Elkezdtem örömlányokat is látogatni. Amikor leszereltem, abban bíztam, hogy ez majd magától megszűnik, mert sose éreztem jól magam „mániákusként.” Mielőtt betöltötte a harmincat, Steve megnősült. Azt gondolta, hogy a házasság majd megoldja a gondját. Néhány hónapnyi viszonylagos javulás után azonban újból romlott a helyzet, már ami az örömlányokat és a pornót illeti. Amikor megszületett a gyermeke, egy időre me­gint javulás állt be, de nem sokáig. Ekkor már férfiakra vadászott a pornó boltokban, és teljesen eltávolodott a felsségétől és a gyermekétől. Amikor szexuális vágyat érzett, elkezdett inni, hogy elnyomja a fájdalmas emlékeket.

Egy másik vallomás „így szól: „Nemi betegségem lett, amit a feleségem is elkapott.” Komoly szakmai hibákat követtem el a szexuális mániám miatt. Pénzt költöttem a szexre, ahelyett, hogy a gyerekeimnek vettem volna meleg ruhát. A mániám miatt egy évet elvesztettem az egyetemen. Doktori végzettséggel takarítottam. Mivel a betegeimmel kapcsolatban is előfordult, hogy elvesztettem a fejemet, megfosztottak az orvoslás jogától. Letartóztattak. A szexuális függőségben szenvedők az élet minden területén kudarcot vallanak. A megkérdezett, gyógyításban résztvevő szexmániások közül a férfiak 38%-a, a nők 45%-a valamilyen nemi betegségben szenvedett, 64%-uk annak ellenére közösült, hogy nemi betegsége fertőző volt. A nők 40%-a teherbe esett, 50%-uk nemi erőszak áldozata volt, 60%-uk fizikai erőszak áldozata lett. A szexmániások 30%-a erőszakoskodott másokkal, hogy közösülhessen. A megkérdezettek közül szinte mindenki úgy érezte, hogy intellektuális képességeit és alkotókészségét nem használja ki. 97%-uk már nem tiszteli, sőt vesztesnek érzi saját magát, legyőzöttnek. 94%-uk magányos és úgy érzi, hogy méltatlan mások szeretetére. 91%-uk teljesen reménytelennek és kétségbeejtőnek érzi a helyzetét. 72%-uk az öngyilkosság gondolatával foglalkozik.

A szexmániás akkor kér segítséget, amikor eljut hozzá annak a valósága, hogy amit tesz, az romboló dolog, és elveszti az önmaga feletti uralmat. Tudja, hogy viselkedésén változtatnia kell, mielőtt még teljesen tönkreteszi magát. A nem gyógyított szexmánia gyakran végződik halállal. Ilyenkor az AIDS, az öngyilkosság, egy baleset, vagy az alkohol és a drog túladagolása a halál közvetlen oka. Egyszerűen le kell mondani az erotikus viselkedésről, testi tisztaságban kell élni. Csak ebben az állapotban lehet további gyógyításról, javulásról beszélni. Ekkor már csak 3-5 évre van szükség, hogy az ember újjáépítse életét.

A testi-lelki tisztaság, mint gyógyszer

Sokuk számára a testi-lelki tisztaság megőrzése volt gyengeségük mércéje. Amikor megpróbálták elutasítani a szex bármilyen formáját, akkor érezték csak igazán, hogy mennyire erőtlenek. Gyakran kellett újból és újból elhatározniuk, hogy abbahagyják. A szexmániások nagy része azt állítja, hogy gyógyulásuk kulcsa, lelki életük megújítása volt. A lelkiélet elsődleges szempont, a változások alapja. Az író azt állítja, hogy a testi tisztaság megőrzése, mély lelki gyógyulást jelentett, az érzelmi és a lelki egyensúly megtalálását. Ezt az időszakot „értékes lelkigyakorlatnak” nevezi, „a legmélyebb alapokra történő újjáépítésnek” és „előkészületnek az egészséges szexualitás befogadására”.

Az egyik megkérdezett így fogalmazott: Gyógyulásom első szakaszában nagyon bántott, hogy elvették a szexuális játékaimat. Ma kifejezetten hálás vagyok azért az időszakért, amelyben fejlődni és növekedni tudtam… Ricket, a felesége beszélte rá, hogy éljen testi-lelki tisztaságban. Eleinte – írja – haragudtam rá és nagyon szomorú voltam. Ma boldog és hálás vagyok ezért az állapotért, mert ennek következtében sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint valaha. Sose voltunk boldogabbak, és én is sokkal jobban érzem magam, jobban megértem a saját viselkedésemet. Még néhány jellemző „vallomás: „Rájöttem, hogy szex nélkül is lehet élni, és ez az élet sokkal több, sokkal jobb. Ez számomra nagy felfedezés volt”. A tisztság egy teljesen újfajta közelséget teremtett közöttem és a férjem között, melynek létezéséről eddig nem is tudtam. A tisztaság megőrzése sokat segített. Felszabadított. Rájöttem, hogy szex nélkül is jól érezhetem magam. A férjemmel nagyon közel kerültünk egymáshoz. A testi-lelki tisztaság volt az egyetlen esélyem, hogy megfelelő távolságból tudjam magamat szemlélni. Megértettem, hogy mennyire a szex rabszolgája voltam.

A tisztaság megőrzésének a segítségével elkezdtem újból a földön járni. Saját lábamra álltam és megláttam magam körül a valóságot. Segített észrevenni, hogy a férjemmel az ágyon kívül is közel kerülhetünk egymáshoz, hogy a valódi közelség nem csak fizikai természetű. A testi-lelki tisztaság megőrzése által éreztem magam valódi feleségnek. A teljes önmegtartóztatás csodálatos. Megéreztem, hogy tudok uralkodni a testemen, ami teljesen az enyém. Ez segített a jobb koncentrációban, egy újfajta energiát szabadított föl bennem. Új érzéseket fedezek föl, sokkal mélyebbre tudok tekinteni magamban, jobban tudom élvezni az életet, és valóban jelen vagyok a saját életemben, még „a természetben is.” Köszönöm ezeket a vallomásokat!

Mi ebből a tanulság számunkra, a tisztaságért harcolók számára? Megéri a küzdelem? Vagy talán nem éri meg? Isten pedig ok nélkül tilt meg nekünk bizonyos dolgokat? A házasság előtti önmegtartóztatás megóv minket attól, hogy szexuális függőségbe kerüljünk. „Megvéd” ennek tragikus következményeitől. Fölmerülhet bennünk esetleg a kérdés, hogy a modern világ „óvszerei”, a gumi óvszerek, gyógyszerek, tabletták, drótocskák, amelyeket borzasztóan kedves nénik és bácsik ajánlanak nekünk, megóvnak-e bennünket az élet nagy lehetőségeinek és saját tehetségeinknek elpocsékolásával szemben, megóvnak-e az érzelmi sérülésektől, a kétségbeeséstől, értéktelenség érzésétől, az idő és pénzpocsékolástól, a tanulás és a munka elhanyagolásától, a barátok elvesztésétől, házasság tönkremenetelétől? Stb. stb.

Mit gondolsz? Megóvnak?Ha a testi-lelki tisztaság megőrzése a tönkrement érzelmi, fizikai és lelkiélet újjáépítésének az alapja, akkor nyilvánvalóan az érzelmi, a fizikai és a lelkiélet fejlődésének is az alapja. A már gyógyulófélben lévő szexmániások elérnek egy olyan állapotba, amit már 20-30 évvel korábban is elérhettek volna. A házasság előtti tisztaság segít a lelki és az érzelmi egyensúlyt fenntartani az életünkben. Energiát szabadít föl, és segít a fontos dolgokra összpontosítani. Életrevalóvá tesz minket és segít, hogy a saját lábunkra álljunk. Érzelmekre nevel, mélyebben magunkba tudunk tekinteni, és az életet jobban tudjuk „élvezni” általa. Megtanít arra, hogy mit jelent valakinek valóban a közelében lenni. Előkészíti a bennsőnket, hogy be tudjunk fogadni a egészséges szexualitást (azt, amiből testi-lelki jó származik) Megtanít uralkodni saját testünkön stb. Most csak arról írtam, amiről a szexmániások vallottak a tisztaság vonatkozásában.

Ugyanolyan veszélyesek, mint a kábítószer kereskedők

A zsoltáros így énekel: Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójukat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek (Zsolt 35, 7). A „szex természetes”, „tedd, amihez csak kedved van” stb. Bizony ezek a jelszavak hálók, vermek, amiket neked vetettek, neked ástak. Mivel a szexfüggőség olyan romboló, mint a drogfüggőség, de sokkal nehezebb tőle megszabadulni, azt állíthatjuk, hogy a fenti jelszavak hirdetői veszélyesebbek, mint a kokaingyártók. Náluk még veszélyesebbek a pornófilm készítők és filmforgalmazók.

Ha egy fejlődésben lévő fiú akár csak egyszer is találkozik a pornóval, az egy kemény függőség kialakulásához vezethet. Sajnos sok olyan fiatalt látok, akik belegabalyodtak ezekbe a hálókba, hiszen hallom, ahogy beszélnek, amilyen szavakat használnak, ahogyan nyilatkoznak a lányokról, ahogyan bánnak velük és saját magukkal is, saját szexualitásukkal.

Amerika már érzi a 60-as, 70-es évek „szexuális forradalmának” eredményeit. Rövidesen – tartok tőle – mi is érzékelni fogjuk a 90-es évek „forradalmi” eredményeit. Hiszen ekkor érkezett be hozzánk nyugatról mindenféle színes szemét és ekkor szippantottunk mindent magunkba. És ez a folyamat tulajdonképpen máig tart. Mint ahogy borzasztó ára van az alkoholizmusnak és a kábítószer függőségnek, amit a társadalom fizet meg, ugyanilyen magas lesz a szexmánia ára és következménye is, legalábbis ezt mutatja az amerikai példa. Kár, hogy csak utánozni tudunk másokat. De itt most be is fejezem. Még egyszer minden jót kívánok neked! Legközelebb majd megírom, hogyan lehet a szexmánia hálójából kiszabadulni.

Forrás

Létrehozva 2016. szeptember 4.