Olyan poszt következik most, ami szinte senkinek nem fog tetszeni. Talán még nekem sem, mert nem teljesen illeszkedik a szívem jelenlegi hőfokához, ahogy talán senki máséhoz sem. Mégis megírom, mert sokféle cikk közül, amit megfogalmazhatnék (és szívesen meg is fogalmaznék), ezt gondolom a leginkább helyénvalónak. A szívünkről – vagyis legbelső motivációs énünkről, életünk motorjáról – lesz szó.

Bölcs Salamon arra figyelmeztet, hogy minden féltve őrzött dolognál jobban óvjuk szívünket, mert onnan indul ki az élet (Péld 4,23). A szívünk választások idején is őrzésre szorul, ennél talán csak akkor van nagyobb veszélyben, amikor a szerelem rángatja jobbra vagy balra. De hogyan vigyázzunk a szívünkre április 8-án? Hadd adjak egyetlen tippet.

A hegyi beszédről prédikálva Martyn Lloyd-Jones sajátos tesztet ajánl a szívünk megvizsgálására. Jézus a hegyi beszédben kettéválasztja a földi kincseket, amelyeket a moly és a rozsda megemészt, és a mennyei kincseket, amelyek örökre megmaradnak, és megkérdezi tőlünk, melyikhez kötődik a szívünk.

„Ne gyűjtsetek kincseket a földön” – mondja –, hanem „gyűjtsetek kincseket a mennyben”. „Ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.” Lloyd-Jones szerint az egyik egyszerű tesztje annak, hogy hol vannak a valódi kincseink, a politikai választások ideje. A politikai választásokkor az emberek – politikusok és választók – elmondják a véleményüket, hogy hogyan akarnak „földi kincseket” adni vagy kapni (a „földi kincseket” itt a lehető legtágabban értve), mit gondolnak ennek a módjáról, és a különböző pártok mit ígérnek az embereknek ezekkel kapcsolatban. Ilyenkor minden a földi kincsekről szól – mondja Lloyd-Jones, aki a 20. század derekán ezzel kapcsolatban a következő próbát javasolja.

„Amikor az általános vagy helyi választások alkalmával el kell döntenünk, hogy melyik jelöltet támogatjuk, észleljük magunkban azt, hogy az egyik politikai álláspontot mindenestül helyesnek, a másikat pedig mindenestül helytelennek hisszük? Ha igen, akkor véleményem szerint végső soron magunknak akarunk kincseket felhalmozni a földön.

Ha azt mondjuk, hogy az igazság teljesen egyik vagy másik oldalon van, a motivációinkat vizsgálva arra fogunk jutni, hogy vagy védeni akarunk valamit, amink van, vagy nagyon meg akarunk szerezni valamit, amink nincs. Vizsgáljuk meg becsületesen magunkban, hogy miért gondolkodunk úgy, ahogy gondolkodunk! Mi a valódi érdekünk? Mi a motivációnk? Ha nagyon őszinték és becsületesek vagyunk önmagunkhoz, mi van igazából a politikai nézeteink mögött?

Ez a kérdés világosságot gyújthat bennünk, ha őszinték vagyunk. Ha az emberek becsületesen szembenéznek a kérdéssel, többnyire azzal fognak szembesülni, hogy van valami földi kincsük, amit féltenek vagy amiben érdekeltek.” (Martyn Lloyd-Jones: Studies in the Sermon on the Mount Vol. 2. IVP-Eerdmans, 2000, 87)

No igen, de nem túl sarkos ez a vélemény? Nem épp az a politika dolga, hogy az életünk földi kereteit rendezze? És miért ne védhetnénk azt, ami nekünk fontos? Lloyd-Jones tesztjét valóban alkalmazhatjuk életidegen módon, de azt gondolom, van benne bölcsesség, és semmivel sem radikálisabb annál, amiről Jézus beszél.

Sokunknak valószínűleg erős véleményünk van már arról, hogy melyik párt, politikai erő és egyéni képviselőjelölt a jobb (vagy legkevésbé rossz) választás most Magyarország számára. Ez lehet jele annak, hogy felelősséget érzünk a tágabb közösségünkért, meg lehet annak is a jele, hogy a szívünk kincse rossz helyen van. Mi, keresztények is részei vagyunk ennek a politikai közösségnek, ezért helyes, ha részt veszünk az alakításában. Még jobb, ha ezt imádsággal, körültekintéssel és végül jó meggyőződéssel tudjuk tenni. Ugyanakkor igaza van Lloyd-Jones-nak: jelezhet valamit a szívünkről, ha az egyik oldalnak mindenben igazat adunk, a másiknak pedig semmiben sem. És ezt a jelzést komolyan kell venni.

Nem, nem valamiféle semmitmondó, centrumpártos középen levést ajánlok (mindig taszított az ilyesmi), nem is közönyt a politika és a közélet iránt, hanem ezeknél alapvetőbb lelkitávolságtartást. Ha szavazunk, nyilván választunk egyik vagy másik politikai erő között. A szavazás szükségszerűen döntés jelöltek és pártlisták mellett. A földiekről döntünk, és ez rendben van. Szavazzunk a szerint, ahogy jó lelkiismerettel tudunk, és ahogy a felmerülő szempontok sorba rendeződtek bennünk. Én is ezt fogom tenni.

De a legfontosabb kérdés április 8-án mégis az, hogy a szívünk kié. Minél nagyobb a parlamenti választás tétje, annál radikálisabb bizonyítéka a tanítványságnak, ha a szívünk legfőbb kincse érintetlen marad tőle.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. április 6.