Bevezetés

A posztmodern és globalizálódó világ gyorsuló társadalmában egyre nagyobb szerep jut a dinamikus ingerekre, csaknem előzmények nélküli változásokra flexibilisen, nem egyszer „krokodilreflexekkel” reagáló mozgalmi jelenségeknek, vagy a jelenségcsoporthoz jelentősen hasonuló fenomenoknak. Mindez egyszerre tapasztalható a gazdaság, a technológia, a politika, a kultúra, a média – és sok egyéb mellett a vallás dimenziójában is.

Míg korábban elképzelhetetlen lett volna, ma egy, az emberiség reflexióra alkalmas és fogékony hányadának ingerküszöbét áttörő hatalmi döntés vagy havária globális szinten százezreket képesmegmozgatni akár néhány órán belül. Példakánt állhat itt a 2008-as olimpia készületének utolsó hónapjaiban jellemző, világszinten realizálható megmozdulás pl. Kína Nepál-politikájával szemben, vagy szó lehet akár egy-egy természeti csapást (cunamit, földrengést)követő, szintén globális megmozdulásról – a spontán segítség és az önkéntesség szintjétől egészen a 24 órán belül a világ bármely forrpontján megjelenni képes katasztrófaturizmusig.

Mindez, a mozgalmiság alapvető társadalomtudományos ismérveit sokszor ugyan nem érintő, a nyugati nyelvekben mégis más szóval nemigen illethető csoportos jelenségek (mozgolódás,megmozdulás, stb.) ugyanígy jelenvalóak a vallások dinamikus élettereiben, játékmezőiben is.Gondolhatunk egy-egy karizmatikus vezető (Roger Schütz, II. János Pál) tragikus halálát követő, religiózus tömegmegmozdulásokra csakúgy, mint a hagyományos, évtizedestradíciókkal rendelkező, tudományos kritériumok szerint is mozgalminak nevezhető jelenségek napról-napra a világsajtó hírlistáira kerülő momentumaira (világtalálkozók,tömeges tiltakozások, imarendezvények, csodák vagy akár botrányok).

Csakúgy a keresztény világ- vagy az intézményes egyház(ak), a jelenvaló, társadalmakba, kultúrákba ágyazottszellemi létező(k), mint a társadalom többsége sokszor éppen dinamizmusuk, vagy a létmódjukkal kapcsolatos csekély információk miatt távolságtartással kezelik ezeket a virulens létezőket, a katolikus mozgalmi jelenségek kutatása legalábbis Európa és Észak-Amerika viszonylatában jelenleg nem tartozik a gyakorlati teológia mainstreamjébe.

Többek között ez is indokolta, hogy ha nem is globális, de legalább nemzeti, lokálismerítéssel leíró és elemző munka kezdődjön kifejezetten a mozgalmi jellemvonásokat birtokló jelenségek létének, céljaiknak és aktivitásuknak összefüggéseiben. Különösképp isindokoltnak tűnt mindez abból az aspektusból, miszerint – a későbbiekben látni fogjuk, mimódon –, a mozgalmi jelenségek közös nevezői a magyar politikai és az egyházi játékmezőknek. Ennek kapcsán adódott az ötlet: hipotézis, hogy a politika- és társadalomtudományok mozgalom-leíró módszerei alkalmazhatóak a katolikus jelenségek értelmezésére. A kutatás lényege ennek a kísérletnek a leírása, az eredmények analitikus bemutatása.

A tudományos szempontból is helytálló következtetések levonását azonban jelentékeny módszertani munkálatnak kellett megelőznie – gondolhatunk itt elsősorban az adatfelvétel és elemzés módja mellett az elméleti alapok tisztázására. Elsőként a társadalmi – éspasztorálteológiai munka lévén – gyakorlati, illetve történeti teológiai, egyháztörténetialapvetésre, ami nélkül számos eredmény értelmezési mező nélkül maradt volna.

Ennél is fontosabb feladatnak tűnt azonban a terminológiai egzaktságra való folytonos törekvés, a vallási jelenséget vizsgáló kortárs szaktudományok ugyanis szeparált fogalomkészlettel jellemzik az új mozgalmi jelenségeket. A vallás tekintetében az angol New Religious Movements használatos, melynek általánosan elfogadott rövidítése: NRM.

Jelen dolgozat a római katolikus egyház megújulási mozgalmainak, mozgalmi jelenségeinek működési elvét, társadalmi és teológiai dinamizmusát szándékozik feltárni a mozgalmakat,mozgalom-jellegű áramlatokat alkotó közösségek és a jelenségeket meghatározóközösségvezetők, mozgalomvezetők nyilatkozatainak elemzése segítségével. Mivel a jelenségeket – bár sokuk több aspektusból is túlnyúlik a római katolikus intézmény keretein – a római katolikus egyház keretében értelmezzük, logikusnak látszik átfogó, illetve rész-elemeik általános megnevezésére is az Új Katolikus Mozgalom elnevezés.

A katolicitás fogalmisága az intézményi hovatartozás és az identitás öndefinícióján alapul. Az „új” jelző kiemelésére is szükség van, hiszen a dolgozat társadalom- és teológiatörténeti kontextusa a II. világháború, sőt a legtöbb esetben a szinodus utáni egyházi-társadalmimozgástér – jelen dolgozatban a magyarországi viszonyok vizsgálata. Lényeges az „új”megkülönböztetés abból a szempontból is, hogy a dolgozat a megújulás tényét semmilyen összefüggésben sem kívánja a lent vizsgált jelenségek tevékenységéhez kizárólagosan kötni, hiszen számos, mindmáig élő, létező jelenség, jelenségcsoport működik sikerrel és eredményesen, melyek gyökere mind társadalom – mind politika – mind, pedig egyháztörténeti szempontból is évtizedekkel, évszázadokkal korábbi kezdettel, történettel rendelkezik. Mindemellett az „új” és a „katolikus”, mint jelző terminológiai minimumnak tekinthető.

A vallásokkal foglalkozó nemzetközi tudományos szóhasználat analógiájára így a következőkben a jelenségcsoport megnevezése: New Catholic Movement(s), magyarul: Új Katolikus Mozgalmak (ÚKM).

Az elméleti alapok tisztázásán túl a dolgozat említésre méltó innovációja az a szintetizáló törekvés, ami a fenti elméleti és módszertani alapokat a konkrét kutatás tárgyában használható eszközzé kívánta formálni. A krossz-diszciplinaritás eleddig természettudományos kontextusban divatos szemléletmódja – úgy tűnik, sikerre vezethet egy teológiai-társadalomtudományi munka keretei közt is. A 2. fejezetben „megalkotott” értékhálóalkalmazhatósága vélhetően túlmutat a kutatás tárgyán, remélhetően más dimenziókban értelmezhető, hasonló definíciókkal leírható jelenségek vizsgálatában is segítségként alkalmazható.