RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ BUZDÍTÁS

Menjetek fel, menjetek fel, testvérek, bátran elhatározva szívetekben, hogy felmentek. Hallgassatok arra, aki így szól: „Rajta, menjünk föl az Úr hegyére, a mi Istenünk házához!”, aki olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét, és a magaslatokra állít, hogy őt dicsőítve győzzek.

Kérlek, fussatok együtt azzal, aki így szólt: Iparkodjunk, míg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus korának a teljes mértékét, aki láthatólag harmincéves korában megkeresztelkedve elérte a harmincadik fokot a szellemi létrán, amennyiben szeretet az Isten. Övé a dicséret, a hatalom, az erő; benne van, volt és lesz minden jó oka örökkön-örökké. Ámen.

BEVEZETÉS A PÁSZTORNAK ÍRT ZÁRÓFEJEZETHEZ

 A Létra végén maga a szerző fűzött egy hosszú utószót, a Pásztornak címzett üzenetet művéhez. Aki pásztorként kerül testvérei mellé, annak az isteni világosság átadása végett Jézussal, a Jó Pásztorral teljesen azonosulnia kell. Igazi pásztorrá a szeretet avat. A jó pásztor életét adja övéiért, s az angyalok munkatársaként tiszta lelkeket mutat be áldozatul Istennek. Az egész világ nem ér annyit, mint egy lélek. A pásztor feladatának teljesítése tehát minden lelki ajándéknál, még a szemlélődésnél is többet ér. A pásztornak már nincs szüksége mások segítségére, még saját könnyeire sem. A pásztor belső, isteni felvilágosításra támaszkodik, nem szorul könyvekből merített tudományra. Szabadnak kell lennie a szenvedélyektől, de épp azért, hogy azokat szüksége esetén színlelhesse. Nagy ritkán a pásztor tisztének gyakorlása tisztítja meg. De gyakoribb eset, hogy óvatlanságból fölemészti a pusztában gyűjtött kincseit.

A lakott helyen lévő monostor vezetése végzetes lehet a lelki nyugalmat, magányt nélkülöző pásztornak. Az elöljáró egyszerre pásztor, orvos, tanító és kormányos. Belépésüktől fogva meg kell különböztetnie az erőseket a gyöngéktől, az ártatlanokat a vezeklőktől, a fiatalokat az idősektől, és állapotuknak megfelelően kell velük bánnia. Ne engedje, hogy bárki elhamarkodva tegyen fogadalmat. Vádaskodás nélkül, okos tapintattal bírja rá a bűnösöket a gyónásra. Személyesen magára veheti a benne bízók már elkövetett és leendő bűneit. Ha nem képes rá, az annak a jele, hogy nincs elég lelki hatalma-ereje, és hogy még nem mentes egészen a szenvedélyektől.

A király barátjaként kegyelmet eszközölhet ki alárendeltjeinek, különösen az egyházi év fő ünnepein. Az igaz hitet hagyja örökül fiaira, s azt, ha teheti, habozás nélkül hirdesse is a hitetleneknek. De tanítása mindenekelőtt abban áll, hogy tanítványait bevezeti a szentek szentjébe, s megmutatja nekik annak a titokzatos, rejtett oltárán nyugvó Krisztust.

A PÁSZTORNAK

       1. Ebben a földi könyvemben, szentséges atyám, legutoljára hagytalak, de meg vagyok győződve, hogy a mennyei könyvben mindnyájunknál előbb vagy, hiszen igaz aki azt mondta, hogy az utolsók a büszkeségben elsők lesznek a méltóságban.

       2. Pásztor voltaképpen az, aki ártatlansága folytán saját buzgóságával és imádságával a lelki értelemben vett „elveszett juhokat” meg tudja keresni és javítani.

       3. Kormányos az, aki Isten kegyelméből és a maga fáradozása folytán szellemileg megerősödve nemcsak a viharból, hanem még magából a mélységből is szárazra bírja vontatni a hajót.

       4. Orvos az, akinek teste, lelke egészséges, tehát ezeket már semmilyen kezeléssel nem kell ellátnia.

       5. Az az igazi tanító, aki Isten ujjával, azaz a tőle elnyert felvilágosulás hatására megírt szellemi könyvet szerez be a tökéletességről, úgy, hogy más könyvre már nincs is szüksége. Nem illik tanítómesternek mindenféle jegyzetből tanítani, festőnek sem régi képekről másolgatni.

       6. Te, aki földieket oktatsz, a mennyből, a magasságból vedd tanításodat, de a másféle lelki valóságot érzékelhető formában tanítsd! Ne felejtsd azt, aki így szól: „Nem emberektől kaptam vagy tanultam.” Hiszen a földre terítetteket földhözragadtak soha meg nem gyógyítják.

       7. A jó kormányos révbe viszi a hajót. A jó pásztor pedig életre kelti és meggyógyítja a beteg juhokat. A pásztor annyiban felel a gazdának a juhokért, amennyiben azok őt előrehaladva szüntelenül követik. Dobálja meg a pásztor kőkemény szavakkal a tunyaságból vagy falánkságuk miatt elmaradozó juhokat, hiszen ez is jó pásztorra vall.

       8. Mikor a juhok a perzselő hőség vagy még inkább testi mivoltuk miatt lelkileg szunyókálni kezdenek, virrasszon fölöttük éberebben a pásztor égre emelt szemmel, mert az olyan hőség idején sok juhot széttépnek a farkasok. Ám ha a juhok már jól ismert szokása szerint a hőség idején is a föld felé horgasztják le lelki fejüket, ott van aki így szól: Az alázatos és töredelmes szívet Isten nem veti meg.

       9. Ha a sötétség, a szenvedélyek éjjele borul a nyájra, állítsd kutyádat éjjeli őrségbe Isten elé mozdulatlanul. Nincs abban semmi képtelenség, hogy elmédet vadölő kutyának gondold.

       10. Természetesen (és ezt is jóságos Urunk intézte így), hogy orvos láttán örül a beteg, noha az talán mit sem segít rajta.

       11. Szerezz te is, tisztelt barátom, sebtapaszt, gyógyitalokat, sebészkéseket, szemírt, szivacsokat, érvágókat, égetőszereket, kenőcsöket, altatókat, kést, kötszereket és úgynevezett gyomorcsillapítót. Hiszen ezek híján hogy mutatjuk meg tudományunkat? Sehogy. Pedig nem szóért, hanem tettekért jár a díj.

       12. A sebtapasz a látható, azaz a testi szenvedélyek orvossága. A gyógyital a belső szenvedélyek, azaz a láthatatlan szenny vízhajtója. A sebészkés a szégyen, amely lelkiismeret furdalást okoz, de kitisztítja az önhittség gennyedő sebét. Szemír: a harag-hályogtól zavaros lelki szem tisztítása. Szemír: éles korholás, mely gyorsan gyógyít. Érvágás: a lappangó bűzös genny sürgős kiengedése. Az érvágás tulajdonképpen határozott, azonnali beavatkozás a betegek megmentésére. A szivacs az érvágás, illetve a műtét után a betegnek az orvos kedves, nyájas, gyengéd szavaival végzett gyógykezelése, magához térítése. Az égetőműszer: fenyítő vezeklés, megtérés végett egy időre kegyelmesen kiszabva. Kenőcs: égetés után a betegnek akár szóval akár csekély vigasztalással szerzett megkönnyebbülés. Az altató: a magát vezetésünkre bízó ember terhét magunkra venni és az engedelmesség által neki nyugalmat, álmatlan álmot és, hogy saját erényeit ne lássa, szent vakságot ajándékozni. Kötszerek: halálig tartó türelemmel megerősíteni, kitartásukban rögzíteni, megszorítani azokat, akiket a hiúság ernyedtekké, restekké tett. Mindenek után pedig a kard vagy sebészkés: elutasító döntés egy lelkileg elhalt test, azaz fertőzött tag eltávolításáról, nehogy a maga nyavalyájával a többieket is megfertőzze.

       13. Áldott az orvosban az undor hiánya, az elöljáróban pedig a szenvedélytelenség. Az előbbi ugyanis, mivel nem érez undort, fáradhatatlanul hozzáfog minden ocsmány baj kezeléséhez, az utóbbi pedig minden halott lelket fel tud majd támasztani.

       14. Az elöljáró foglalja ezt a szándékot is imáiba: mindenkivel a maga módján kell együtt éreznie és megértőnek lennie, nehogy ő is, mint Jákob, ártson mind saját kedvencének, mind a többi társának. Ez azért történik meg vele, mert még nem gyakoroltatta be egészen lelki érzékeivel a jó, a közömbös és a rossz megkülönböztetését.

       15. Nagy szégyen az elöljárónak azért imádkozni, hogy a magát neki alárendelt ember olyan kegyelmi ajándékot kapjon meg, amellyel ő maga nem rendelkezik. Akik színről színre látták a királyt és megnyerték a barátságát, azok már kibékíthetik vele, ha akarják, és dicsőségében részesíthetik minden szolgáját, talán még az ismeretleneket is. Így gondolkodj hát nekem a szentekről is!

       16. A barát tiszteli meghitt, igaz barátját és hallgatnak egymásra, sőt még talán némi kényszert is elfogadnak egymás részéről. Jó lelki baráttal barátkozni, hiszen senki más nem segít úgy minket az erény elérésében.

       17. Egyik istenszerető megmagyarázta nekem, hogy mindig ad az Isten ajándékokat szolgáinak, de főleg az évfordulókon és az Úr ünnepein.

       18. Az orvosnak teljesen le kell vetkőznie a szenvedélyeket, hogy aztán szükség esetén némelyet, főleg pedig a haragot színlelhesse. Ha ugyanis végleg el nem taszítja, nem öltheti ismét magára őket szenvedélytelenül.

       19. Láttam már csak kis híján betört lovat, mely zabolán vezetve nyugodtan lépkedett, majd mikor a zabla kicsit meglazult, hirtelen önnön gazdája ellen fordult. A jelen nehézség többnyire két démonnal kapcsolatban szokott előfordulni. Akinek kedve van hozzá vizsgálja meg tüzetesen a kérdést. Az orvos akkor ébred majd istenadta bölcsessége tudatára, mikor meg tudja gyógyítani a többség számára már gyógyíthatatlan szenvedélyeket.

       20. Nem az a csodálatra méltó tanító, aki tanulékony tanulókat tesz műveltekké, hanem aki a nehézfejűeket, az oktalanokat okosítja és csiszolja ki. Akkor látszik meg a kocsis ügyessége, s akkor szokták megdicsérni, amikor próbálatlan lovakkal győz, és azok is épen megmaradnak.

       21. Ha felnyitották a szemed, hogy előre lásd a hullámokat, jelezd őket előre világosan a hajó legénységének, különben téged hibáztatnak a hajótörésért, mivel a kormányzást nyugodtan mindenekelőtt rád bízták.

       22. Láttam orvosokat, akik nem tudatták előre betegükkel a bajuk okait, s azzal mind betegeiknek, mind maguknak sok fáradtságot és törődést okoztak.

       23. Az elöljáró mind a rábízottak, mind a kívülállók iránta érzett olyan nagy bizalma láttán szintén tartozik teljes figyelemmel ügyelni magára mindenben, amit tesz vagy mond, annak tudatában, hogy őt magát mindnyájan eredeti példaképül veszik, és szavait és cselekedeteit szabálynak és törvénynek tekintik.

       24. Igazi pásztorrá a szeretet tesz, hiszen a jó Pásztor is szeretetből szenvedett kereszthalált.

       25. Szóval tulajdonítsd magadnak ami másokban van, úgy soha sem kell majd nagyon szégyenkezned!

       26. Bántsd a beteget egy időre, nehogy átkos hallgatásod miatt idült baja legyen vagy meghaljon! Sokan a kormányos hallgatását úgy értelmezték, hogy jól hajóznak, amíg aztán zátonyra nem futottak.

       27. Hallgassunk a nagy Pálra, aki így ír Timóteusnak: Ügyelj rájuk, mondja, akár alkalmas akár alkalmatlan. „Alkalmas”, úgy vélem, mikor azok, akik a feddést kapják, azt örömest tűrik, „alkalmatlan” pedig, mikor még bosszankodnak rajta. Hiszen a forrásvíz is buzog, noha sokszor senki sem szomjas.

       28. Vannak elöljárók akik, hogy úgy mondjam, természetüknél fogva hajlamosak a szégyenlősségre, és elhallgatják, amit a rájuk bízottaknak sokszor meg kellene mondani. Azért ők se mondjanak le tanítói tisztjük gyakorlásáról tanítványaikkal szemben, hanem kíséreljék meg írásban jelezni nekik a szükséges utasításokat.

       29. Hallgassuk meg, mit mond a Szentírás néhány helyen: „Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?” és „Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!”, illetve: „Ne imádkozzál ezért a népért…”, majd pedig hasonlóan szól Saulról is. A pásztornak szükséges tudnia: kikkel, hogyan és mikor kell mindezeknek megtörténni. Istennél ugyanis senki sem igazabb.

       30. Aki nem szégyelli magát, mikor négyszemközt feddik, az a közösség előtt kapott feddést is szemtelenül fogadja, mert önként megveti önnön üdvösségét.

       31. Észben tartom azonban azt is, amit sok értelmes betegnél láttam: Saját gyávaságuk és gyengeségük tudatában kérték orvosaikat, hogy akartuk ellenére is kötözzék le, és önként vállalt kényszerrel gyógyítsák meg őket, mivelhogy „a lélek készséges”, a jövendőbe vetett remény miatt, „a test azonban erőtlen” a korábbi bűnökkel szerzett hajlamok miatt. Én meg ennek láttán kértem az orvosokat, hogy hallgassanak rájuk.

       32. A vezető nem köteles a szűk és keskeny útról beszélni mindenkinek, aki hozzá jön, de az édes igáról és könnyű teherről sem, hanem inkább megfontoltan adja kinek-kinek a megfelelő orvosságot.

       Azoknak, akiket súlyos bűnök terhelnek és a kétségbeesés kerülget, az utóbbi, azoknak viszont, akik hajlamosak a fennhéjázásra és önhittségre, az első az alkalmas orvosság.

       33. Némelyek hosszú út előtt állva érdeklődtek a járást ismerőktől, s mivel azt hallották tőlük, hogy az egyenes és veszélytelen, a hallottak alapján hanyagul eredtek útnak, majd annak közepe táján vagy veszélybe jutottak vagy vissza is fordultak, mert készületlenül érték őket a bajok. Éppen így fogd föl ennek az ellenkezőjét is.

       34. Ahol az isteni szerelem lángra lobbantotta a szíveket, ott szavak el nem ijeszthetnek. Ahol a gehennától való félelem jelentkezett, ott van ám türelem mindenféle fáradság elviselésére, ahol pedig ismerős az Ország reménye, ott minden alantas dolognak megvetésben van része.

       35. A jó hadvezérnek tisztában kell lennie minden egyes katonájának az állapotával és beosztásával, mert meglehet, hogy vannak vele a seregében olyan élharcosok vagy párviadalra való bajnokok, akiknek bajtársaik érdekében vele együtt magányban a helye.

       36. A kormányos egyedül, a legénység együttműködése nélkül, képtelen a hajót megmenteni. Az orvos sem gyógyíthatja meg betegét, ha őt előbb nem kéri, és sérülését felfedve teljes bizalommal nem sürgeti. Akik szégyellősen félnek az orvostól, azok üszkösödést idéznek elő, sokszor sokan meg is halnak.

       37. Miközben a juhok legelésznek, a pásztor folyton játsszon az ige furulyáján, főleg ha azok elaludnának, a farkas ugyanis semmitől sem fél úgy, mint a pásztor furulyájának hangjától.

       38. Nem kell az elöljárónak mindig. ok nélkül megalázkodnia, de nem szabad magát mindig oktalanul nagyra tartania, látván, hogy Pál mindkét utat jártja.

       39. Az Úr gyakran elrejti a kezdők szeme elől elöljárójuk bizonyos fogyatékosságait, ha pedig ilyenkor maga az elöljáró felfedi nekik azokat, bizalmatlanságot okoz.

       40. Láttam elöljárót, aki mélységes alázatosságból kért tanácsot gyermekeitől bizonyos dolgokban, és láttam mást, aki saját csiszolatlan bölcsességét akarta önhittségből nekik mutogatni, de ironikus volt velük szemben.

       41. Ritkán ugyan, de azért bizonyos körülmények között láttam, hogy a szenvedélyek rabjai parancsoltak a szenvedélyek urainak, ám lassanként alárendeltjeiktől való szégyenükben leszámoltak saját szenvedélyeikkel is. Ezt azonban úgy vélem az üdvözülőkért járó jutalom idézte elő bennük. Úgy hogy szenvedélyszennyes vállalkozásuk szenvedélytelenségük alapja lett.

       42. Vigyázat! Nehogy amit a kikötőnek köszönhetünk elszórjuk a nyílt tengeren. Tudják azok miről van szó, akik még nem készek rá, hogy szembenézzenek a világ zűrzavarával.

       43. Valóban nagy dolog jókedvvel, bátran tűrni a magány perzselő hőségét, a tükörsima tengert, a bágyadtságot, és nem keresni a kunyhó hajóján kívüli vigasztaló szórakozásokat, mint hanyag matrózok szélcsend idején a vízben úszkálást, ám hasonlíthatatlanul nagyobb nem félni a zűrzavartól, hanem annak zsivajában lelkileg meg nem rettenni, fel nem indulni: külsőleg emberekkel, belsőleg Istennel foglalkozni.

       44. Szolgáljon neked, tisztelt barátom, emlékeztetőül a világiak bírói eljárása a miénkre. Van, aki bűnösként járul igazán félelmetes ítélőszékünk elé, van aki ártatlanul, Isten dolgának végzésére, az ő szolgálatára igyekezve. Egymással ellenkező módon járulnak ide, mert kinek-kinek saját hozzáállásra van szüksége.

       45. A vádlottat mindenekelőtt ki kell kérdezni, mégpedig négyszemközt, hogy miféle tettekért felelős. Két okból: hogy vallomásától mindenkorra magába szállva vakmerőségtől mentes maradjon, és hogy látva, milyen sérülésekért vállalunk felelősséget, szeretetre gyúljon irántunk.

       46. Az se kerülje el a figyelmedet, drága barátom (hiszen jól tudod, már hogyne tudnád), hogy számba vedd a bűnösök lakóhelyét, életmódját, és megrögzött szokásait, mert igen sok- és különfélék. Sokszor a gyarlóbbak alázatosabb lelkületűek is, ezért a lelki bírónak enyhébben kell őket büntetni; ennek az ellenkezője pedig nyilvánvaló.

       47. Nem jó farkasra bízni a nyájat, kész veszély, ha az, aki még szenvedélyek rabja, parancsol szenvedélyek rabjainak.

       48. Szörnyű látvány a baromfiólban a róka, de nincs szörnyűbb az indulatos pásztornál, mert az csak baromfit, ez azonban értelmes lényeket zaklat és veszít el.

       49. Vigyázz, ne légy kicsinyes, szőrszálhasogató, mert akkor már nem vagy Isten követője.

       50. Neked Isten legyen a gondnokod, ő az elöljáród minden testi és lelki ügyben, mint valami fenséges kormányos. Mert ha az ő segítségével eltávolítod önakaratodat, te is gondtalan leszel, minthogy ő már puszta intésével is vezet.

       51. Ezt is meg kell vizsgálnod, neked és mindenkinek: Hátha a kegyelem többnyire a hozzánk járulók hite és nem a mi tisztaságunk következtében érezteti általunk a hatását. Hiszen az említett módon a szenvedélyek rabjai közül is sokan műveltek csodát.

       52. Ha, mint írva van „sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk?…” és a többi, akkor nem hihetetlen a fenti állítás.

       53. Aki Istent igazán kiengesztelte, az észrevétlenül, a lelki betegek tudtán kívül is jót tehet velük, míg két igen nagy eredményt ér el: az emberi dicsőségtől (mint a közmondásos ragyától) épen őrzi meg magát, azokat pedig, akik irgalmat nyertek arra készteti, hogy egyedül Istennek adjanak hálát.

       54. Azoknak, akik pályájukon fiatalos hévvel, vagyis derekasan haladnak, jobb, nehezebb ételeket készíts; azoknak meg, akik akár magatartásuk akár viselkedésük szempontjából hátul kullognak, tejet, mint csecsemőknek, mert rájuk fér mindenféle vigasz.

       55. Sokszor ugyanaz az ennivaló egyesekben kedvet, másokban viszont kedvetlenséget támaszt. Ügyeljünk hát a magvetés körülményeire az alkalmat, személyt, minőséget és mennyiséget illetően.

       56. Némelyek az elvállalt felelősséggel egyáltalán nem számolva, meggondolatlanul vállalkoztak lelkipásztorságra, és noha előzőleg nagy volt a gazdagságuk, üres kézzel költöztek el innen, mert azt felelősségük kapcsán másoknak osztották ki.

       57. Vannak törvényes, azaz édes gyermekek, és vannak második házasságból, aztán egyesek ágyasoktól, mások meg paráználkodásból valók. Tudjuk, hogy a felelősségvállalás is nagyrészt hasonlóan alakul. Tehát van a szó szoros értelmében vett felelősségvállalás: életünket adni embertársunk életéért mindenestül, van felelősségvállalás csupán korábbi bűnökért, van csupán a későbbiekért, lehet lelki hatalom szűkében vagy szenvedélytelenség hiányában csak a saját parancsainkkal járó terhet vállalni, de még az első, a teljes felelősségvállalás esetében is az önakarat eltávolítása szerint viseljük a terhet.

       58. Az édes gyermeket apja távollétében lehet megismerni. Figyelje, és jól jegyezze meg magának az elöljáró azokat, akik ellentmondanak és ellenállnak neki, majd néhány tekintélyes személy jelenlétében nagyon szigorúan fenyítse meg őket, félelmet keltve vele a többiekben is, még ha bántja is őket a megaláztatás, hisz az egyén sérelménél fontosabb a közösségnek adott intés.

       59. Némelyek lelki szeretetből erejükön felül vállalnak felelősséget mások terhéért, mert észben tartják a mondást: „Senki sem szeret jobban mint az…” s a többi. Mások viszont, noha talán már kaptak is Istentől erőt arra, hogy másokért felelősséget vállaljanak, nem szívesen vesznek magukra terhet testvérük üdvösségéért. Hát én ezeket, mivel nincs bennük szeretet, nyomorultaknak tartom. Az előbbiekről viszont valahol ezt találtam írva: „Különválasztva az értékeset az értéktelentől mintegy szájammá leszel”, és „Úgy teszek veled, amint te tettél.”

       60. Fontold meg, kérlek, azt is, hogy gyakran a bűn, melyet az elöljáró gondolatban követ el rosszabbnak számít, mint amelyet az alárendelt tettel követ el, hiszen a közkatona hibája is kisebb a hadvezér balfogásánál.

       61. Figyelmeztesd alárendeltjeidet, hogy érzéki, buja tetteiket ne részletesen gyónják meg, de minden vétküket éjjel-nappal részletesen eszükbe forgassák.

       62. Szoktasd rá alárendeltjeidet, hogy egymással szemben egészen egyszerűek legyenek, a démonokkal szemben viszont igen okosak!

       63. Ne kerülje el figyelmedet juhaid szándéka egymás közti viszonyukban, a farkasok célja ugyanis a komolyakat a könnyelműek révén megrontani.

       64. Ha megkérnek, ne átallj még az egészen hanyagokért is imádkozni, ne azért, hogy irgalmat nyerjenek – hiszen az képtelenség, míg ők együtt nem működnek –, hanem hogy Isten buzgóságra gerjessze őket.

       65. A gyengék eretnekekkel ne étkezzenek, ezt az egyházi törvények is előírják, ha azonban az Úr jóvoltából erősek hitetlenek jóhiszemű sürgetésére menni akarnak, menjenek csak az Úr dicsőségére.

       66. Az ne mondd mentségül, hogy nem tudtad, aki ugyanis tudatlanságból olyat tesz, ami verést érdemel, azt elverik, mert nem tanult.

       67. Pásztornak szégyen a haláltól félnie, minthogy az engedelmesség meghatározása ez is: még a haláltól sem fél.

       68. Vizsgáld meg, tisztelt barátom, az erények közül melyik nélkül nem látja meg senki az Urat, és mindenekelőtt azt biztosítsd gyermekeid számára, mentesítsd őket egészen minden sima, minden nőies ábrázat látványától!

       69. Legyen minden alárendeltünknek az Úrban testi korának megfelelő külön beosztása és lakóhelye, akkor senkit sem kell majd elküldeni a révből.

       70. Ne tegyük fel kezünket senkire elhamarkodva, a világban előírt törvényes kor előtt, nehogy a juhok némelyike, ha tudatlanul lép be, majd ismeretre tesz szert, ám nem bírja a terhet meg a hőséget, visszaszökjék a világba, ami kész veszély azoknak, akik már kézfeltételben részesültek.

       71. Ki hát olyan istenadta intéző, akinek már nincs szüksége saját könnyeire és küszködésére, hanem azokat bőkezűen használja Isten előtt mások megtisztítására?

       72. Egyre buzgólkodj a bemocskolódott lelkek és főleg testek tisztára törlésében, hogy ne csak a rád bízott, hanem az idegen lelkekért járó koszorúkat is bátor bizalommal kérhesd az jóságos versenybírótól!

       73. Láttam gyarló embert, aki nemcsak más gyarló embert tisztított meg hittel gyarlóságától, dicséretes szókimondással fordulva érte Istenhez, és saját életét adva életéért, hanem alázattal, és a másik gyógyulása folytán magát is meggyógyította. De olyat is láttam, aki önhittségből cselekedett hasonló módon, és feddésként ezt hallotta: „Orvos, gyógyítsd önmagadat!”

       74. Nagyobb jó érdekében még valami kisebb jót is elhagyhatunk, mint az, aki nem gyávaságból menekül a vértanúság elől, hanem azok érdekében, akiknek az üdvén munkálkodik.

       75. Meglehet, hogy valaki gyalázatnak teszi ki magát mások becsületéért, és sokan kéjencnek tartják, pedig olyan, mint aki csaló, de mégis igazmondó.

       76. Ha az, akinek mások épülésére szolgáló mondanivalója van, de azt nem hajlandó közölni, nem marad bűntelen, akkor milyen veszély fenyegeti azokat, barátom, akik még buzgó tettekkel is együtt fáradhatnának a bajban lévőkkel, de nem akarnak együtt küszködni.

       77. Szerezz szabadulást! Téged is megszabadított az Isten. Megmenekültél, mentsd hát a halálba hurcoltakat! Ne átalld kiváltani a gyilkos démonok áldozatait! Hiszen Istennél ez biztosítja a nagy jutalmat, amely az emberek és angyalok minden tevékenységénél és szemlélődésénél előbbvaló.

       78. A testetlen, a szellemi hatalmakkal úgy tudunk együttműködni, hogyha Istentől kapott tisztaságunkkal mások szennyét letöröljük, és a korábban még hibás ajándékokból hibátlanokat ajánlunk fel Istennek. Hiszen Isten szolgáinak mindig csak ez a feladata: „Mindnyájan, kik köröskörül laknak – mondja az Írás –, „ajándékokat” azaz lelkeket „hoznak neki.”

       79. Semmi nem mutatja meg annyira Alkotónk jóságos emberszeretetét irántunk, mint az, hogy elhagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy az elveszettet keresse. Vigyázz tehát, tisztelt barátom, és minden igyekezeted, szereteted, buzgóságod, gondod és Istenhez intézett könyörgésed azokra irányuljon, akik nagyon eltévelyedtek, de mély töredelmet éreznek. Ahol ugyanis nagy a baj, a sérülés, ott kétségtelenül nagy a jutalom is.

       80. Álljunk résen, figyeljünk, cselekedjünk: Az elöljárónak ugyanis nem kell mindig igazságot szolgáltatnia, hanem figyelembe kell vennie azt is, hogy gyarlók vagyunk. Például én magam láttam, hogy egy igen bölcs bíró úgy tett igazságot két fél között, hogy a hibásnak adott igazat, mivel az könnyelmű volt, azt meg, akinek igaza volt, hibásként elmarasztalta, ez ugyanis buzgó, derék ember volt. Ezt pedig azért tette így, nehogy az igazságszolgáltatás még szélesebbre tágítsa a szakadást. De azért négyszemközt, külön mindegyik megkapta szóban a magáét, főleg pedig a lelki beteg.

       81. Füves síkság kell a juhoknak, de az oktatás és a kimúlás felidézése természeténél fogva még üdvösebb hatású minden értelmes lény számára, és minden nyavalyát meggyógyíthat.

       82. Tartsd szemmel az elszánt lelkeket, és alázd meg őket csak úgy ok nélkül a gyengék jelenlétében, hogy az egyik baját a másik gyógyszerével orvosold, és a hanyatlókat állhatatosságra tanítsd!

       83. Világos, hogy Isten sehol sem hozza nyilvánosságra a neki bevallott bűnöket, nehogy a gyónókat az efféle feltárással visszatartsa, majd pedig gyógyíthatatlan bajok áldozataivá tegye.

       84. Még ha már előre tudjuk, akkor se mondjuk meg mi még gyónásuk előtt hibáikat a hibázóknak, hanem inkább célzásokkal ösztönözzük őket gyónásra, hiszen nem kis mértékben nyernek bocsánatot azzal, hogy meggyónnak nekünk. A gyónás után fogadjuk őket bizalmunkba, és gondoskodjunk róluk még inkább, mint azelőtt, mert úgy nagyon haladnak majd az irántunk való szeretetben és bizalomban. A legmélyebb alázatra is példát kell nekik adnunk, arra is neveljük őket, hogy féljenek minket. Türelmesnek kell lenned mindenben, kivéve a fent említettek engedetlenségét.

       85. Vigyázz, nehogy a kellőnél nagyobb alázatod izzó parazsat gyűjtsön gyermekeid fejére!

       86. Nézz körül, hátha látsz majd a földedben fákat, melyek csak a helyet foglalják, máshol pedig talán termést hozhatnának. Az olyanokat ne mulasszuk el szeretettel kihúzni és komoly megfontolással átültetni.

       87. Legyen hát megfontolt az elöljáró a juhok befogadásakor, mert nem tilt az Isten minden tagadó választ, elutasítást.

       88. Olykor az elöljáró már veszélytelenül gyakorolhatja az erényt alkalmatlan, azaz sűrűn lakott vagy kellemes helyeken.

       89. Ha az orvos lelki nyugalmat élvez, nem nagyon szorul külső nyugalomra betegei gondozásához, ha azonban az előbbit nélkülözi, akkor legalább használja az utóbbit.

       90. Nincs ajándék, melyet olyan szívesen látna tőlünk az Isten, mint hogy neki a bűnbánó megtérés által értelmes lényeket ajánljunk fel. Az egész világ nem ér annyit, mint egy lélek, az ugyanis elmúlik ez pedig most is romolhatatlan, és az is marad. Ne mondd hát, barátom, hogy boldogok, akik pénzt áldoznak, hanem akik szellemi juhokat ajánlanak fel Krisztusnak.

       91. Hibátlan égőáldozatot mutass be, mert különben semmi hasznod sem lesz belőle.

       92. Ahogy ezt a mondást kell érteni: „Az Emberfiát el kellett ugyan árulni, de jaj annak, aki elárulja”, úgy értsd nekem ennek az ellenkezőjét is: Sok embernek kell ugyan üdvözülni, és választottaknak mindenesetre, ám a jutalmat azoknak adják, akik révén – persze az Úr kegyelméből – üdvözültek.

       93. Mindenekelőtt lelki erőre van szükségünk, tisztelt barátom, hogy gyermekek gyanánt kézen fogva megszabadítsuk a gondolatok zaklatásától azokat, akiket megpróbáltunk bevezetni a szentek szentjébe, és akiknek igyekeztünk megmutatni annak a titokzatos, rejtett oltárán nyugvó Krisztust, mihelyt látjuk, hogy főleg az előcsarnok bejáratánál, az őket akadályozni akaró gondolatok zaklatásától bajban, szorult helyzetben vannak. Ha pedig némelyek még túl kicsik vagy gyengék, a vállunkra kell emelni és vinni őket, míg át nem jutunk az igazán szűk bejárat ajtaján, mert többnyire ott támad minden fullasztó érzés meg bizonytalanság. Ezért mondta valaki róla: „Ez túl fáradságosnak tűnt számomra, míg Isten szentélyébe be nem mentem.”

       94. Már jóval korábban is szóltunk, legtiszteltebb atyám, arról a legtiszteltebb atyáról és tanítóról: Micsoda ember volt! Egészen égi bölcsességbe öltözött, őszinte, következetes, szigorú, józan, megértő, lelkileg derült és ami mindennél csodálatosabb: Ha olyanokat látott, akik akartak üdvözülni, azokat szigorúbban nevelte, ha viszont olyanokat, akikben önakarat vagy ragaszkodás volt, azokat úgy fosztotta meg ragaszkodásuk tárgyától, hogy azontúl mindenki vigyázott, nehogy bármi kedvére való dologban kinyilvánítsa az önakaratát.

       A jeles férfi egyre hangoztatta ezt is: Jobb kizárni valakit a monostorból, mint hagyni, hogy a maga akaratát tegye, mert a kizárással a kizártat nem egyszer rábírjuk, hogy alázatosabb legyen, és elvágja önakaratát, ha viszont látszólag megértő, emberséges viselkedéssel kedvében járunk az ilyeneknek, kimúlásuk óráján nyomorultul átkot vonunk magunkra, minthogy nem hasznukra voltunk hanem inkább félrevezettük őket. Látni lehetett hát a nagy férfit, az esti zsolozsma befejezése után (külsőleg vesszőből, belsőleg azonban lelki adományokból font) trónon ülve, mint valami királyt, akit bölcs méhek gyanánt körülfogott az egybegyűlt, kiváló közösség, és úgy hallgattak a szavaira és parancsaira, mintha azok Istentől volnának. Mondjuk megparancsolta, hogy az ötven, az harminc, amaz meg száz zsoltárt mondjon el lefekvés előtt, ez végezzen ennyi meg ennyi térdhajtással járó metániát, az aludjon ülve, az egyik olvasson egy határozott ideig, a másik meg hasonlóan imádkozzon. Azonkívül két felügyelőt rendelt a testvérek fölé, akik nappal beszélgetésre és tétlenkedésre ügyeltek, azokat szüntették meg, éjjel pedig a szabálytalan virrasztásra és azokra a dolgokra, melyeket nem is szabad írásba foglalni. Sőt még táplálék dolgában is kijelölte a nagy férfi kinek-kinek a maga rendjét. Mert nem ugyanazt az étrendet követi mindenki, nem is hasonlót, hanem azt kinek-kinek az állapota szerint határozta meg. Némelyeknek soványabbat, némelyeknek táplálóbbat rendelt a jó gondnok. És az benne a csoda, hogy amit parancsolt, mintha csak Isten szájából hallották volna: zúgolódás nélkül teljesítették. Volt egy remetetelep is a jeles férfi vezetése alatt, melyben a monostorból azokat helyezte el a minden tekintetben tökéletes férfi, akik alkalmasak voltak a magányos életre.

       95. Nagyon kérlek, ne tanítsd ki az ártatlan, gyermeki lelkeket a gondolatok fortélyaira, hanem inkább térítsd az egyszerűség útjára, ha lehet, a kitanultakat is! Az ám a csodálatos dolog.

       96. Aki végleg megtisztult, az a szenvedélyektől való teljes mentesülése folytán tárgyilagosan is ítél, mint valami isteni bíró. A szenvedélytelenség hiánya viszont szíven találja a bírót, és nem hagyja, hogy az úgy fenyítsen és töröljön tisztára, ahogy kell.

       97. Mindenekelőtt szenvedélymentes hitet, azaz igaz tanítást hagyj örökségül fiaidra, hogy az igaz hit útján ne csak őket, hanem unokáidat is az Úrhoz vezesd.

       98. Ne sajnáld legyengíteni, betörni a nagy természetű ifjakat, hogy kimúlásuk napján majd áldjanak.

       99.Ebben is a nagy Mózes legyen példaképed, legbölcsebb barátom, mert addig alárendeltjeit, noha azok engedelmesen követték, a fáraótól meg nem szabadíthatta, míg azok a kovásztalan kenyeret keserű salátával meg nem ették. Kovásztalan kenyér: a lélek az önakarat élesztője nélkül, mert az felfuvalkodottá, fennhéjázóvá teheti, a kovásztalan kenyér viszont mindig alacsony. Keserű salátán pedig majd a paranccsal járó sajgást értjük, majd pedig a böjt keserűségéből folyó gyötrelmet.

       100. Nekem pedig, legtiszteltebb atyám, úgy rémlik, hogy míg ezeket írom neked, azt hallom, aki így szól: „Ha mást tanítasz, magadat miért nem tanítod?” Most tehát csupán ezekkel a szavakkal megállítom beszédem folyását. 

TARTALOMJEGYZÉK HELYETT

       Március harmincadikának kánonja.

       Szentéletű János atyánknak, a „Létra” írójának tiszteletére

       (Szerzője: Kelemen kánonköltő)

       1. Első létrafok: E világ kerülése.

       Helyes módon vetted semmibe a földi világot, s így elnyerted az égit, végtelenül bölcs János, és megtanítasz mindenkit arra, hogy e világ elkerülése vihet közel az Istenhez.

       2. Az alázatossá tevő függetlenedés mindattól, amihez szenvedélyesen ragaszkodtunk.

       Éhséged betegségét buzgón megszüntetted, így a szenvedélyek fejedelmét küzdelmeid bilincsébe verted, Krisztus Istenünktől pedig a szenvedélytelenség győzelmi koszorúját elnyerted, ó boldog!

       3. Az Istenhez vezető elidegenedés e világtól.

       Angyali lelkületre tettél szert, a világot megvetetted, a földi és az enyészetre való dolgoktól elszakadtál, szentéletű, azért most enyészhetetlenül a szellemi hajlékoknál tartózkodsz.

       4. Krisztust követő, mindhalálig tartó engedelmesség.

       Terjedelmes tanítást írtál alattvalóidnak, boldog, végtelenül bölcs János, és tanításoddal a földről a boldog életbe vezeted őket.

       5. Az Istennel megbékéltető bűnbánat.

       Megtisztítottad a bűnbánat verejtékével a keresztségben nyert, bűnnel beszennyezett képedet, boldogságos János, és világosan hangoztattad, hogy a bűnbánattartás ténylegesen második keresztség.

       6. A halálnak bűnbánatra indító gondolata.

       A halálról való elmélkedéssel megölted a bűn-halált, János, és beteltél Isten kegyelmi ajándékaival, János, azért a halhatatlanság hirdetésével mindenkit halhatatlanságra vezetsz.

       7. A bűnbánat felindításának mindennapi keresztsége.

       A bánat vizével, az öröm forrásával lemostad lelked szennyét, János, helyreállítottad benne Isten eredeti képmását, és mindenkit világosan arra oktattál, hogy indítson bánatot a bánatos halál megelőzésére.

       8. A léleknek nehezen elérhető szelídsége.

       Megszerezted magadnak kellemes tömjénillatként a haragtól mentes higgadtságot, kiűzted lelked mélyéből az indulatosságnak minden rossz szagát, isteni ihletésű. Esedezzél azért most érettünk az Üdvözítőhöz bűneink bocsánatáért!

       9. A haragtartásnak bűnöktől szabadító elítélése.

       Kiégetted Krisztus szeretetének tüzével mindenféle neheztelés gondolatát, felragyogtattad a hívek előtt a testvéri szeretet sugarait, megmutattad mindenkinek világosan az üdvösség legkönnyebb útját, a haragtartás elvetését.

       10. Embertársainkat ne szóljuk meg!

       Elnyerted az égből az önmegtagadás ismeretének a kegyelmét, megfékezted a nyelvet, és csak bölcs tanításokat hirdetsz, melyek elvezetnek minket az erények útjára. Ennek elérésére méltass minket!

       11. Az ajkaknak lelket megmentő hallgatása.

       Böjtöléssel megzaboláztad a nyelv féktelenkedéseit, csöndes nyugalomban folytattad életed, ó bölcs. A magasságbeli tűz jó illatát megérezted, a bőbeszédűséget, mint a bűn homályát, elkerülted, és így feddhetetlenül imádtad Istent.

       12. A legcsekélyebb hazugságból is kigyógyult ember tartózkodása.

       A lelket igazsággal dúsan megédesítetted, a hazugság keserű gyönyörűségét elkerülted, a démonok szolgáit Istennek tetsző önmegtagadásoddal rabságba vetetted, istenes szavú János, szerzetesek el nem tévedő vezetője.

       13. A lanyha fásultság orvoslása.

       Az önmegtagadás gyakorlását lankadatlanul folytatva a lanyhaság jelenlétét hajthatatlanul megszüntetted, ó bölcs. Buzgóságod lándzsájával a tunyaság erejét holttá tetted, s Istenhez esedezel, mindenki iránt engesztelve őt.

       14. A nehezünkre eső böjtölés.

       Az önmegtagadás gyönyörűségével tápláltad elmédet, ajkadnak pedig nem juttattál az ízes ételekből, hanem böjtöléssel fojtogattad a szenvedélyeket és megszégyenítetted a démonokat, sőt torkodat is fékezted, hogy megöld a gyönyöröket.

       15. Az enyészhetetlen és jó illatú, romolhatatlan tisztaság.

       A tisztaság kedvelője, mindenféle kicsapongás gyűlölője voltál, a helyes tanítás fényénél elkerülted a szenvedélyek sötétségét, mert aki igyekszik megtisztítani a testét és lelkületét, az biztos győzelmet arat a sötétség rejtelmein.

       16. A pénzt bálványozó kapzsiság legyőzése.

       Elméddel, lelkeddel és testeddel a Szentháromságot szolgáltad, a bálványok imádását bölcsen megvetetted, könyörületességgel és a szükséges dolgok nélkülözésével, szegénység kedvelője! Valóban inkább istenszeretővé, mintsem az anyagiak kedvelőjévé lettél.

       17. A mennybe vezető szegénység.

       Az anyag terhét buzgón elvetetted magadtól, a szegénység szárnyán a szellemi világba emelkedtél, s most anyagtalanul ott állsz, atyánk, Krisztus színe előtt a szellemi lényekkel, hogy irgalmat esdj le a mi lelkünknek.

       18. A konok érzéketlenségtől való megszabadulás.

       A józan tisztaság erejével és az imádság küzdelmével a szenvedélyes érzéketlenséget teljesen kiűzted lelkedből, s egészen megfontolttá lettél, atyánk!

       19. A szerzetesi zsolozsma.

       Az éber imádkozással az álmot kedvelő ellenséget bátran leigáztad, Krisztus nyájának éber pásztora s a tanítók fáklyája voltál, Isten által kiválasztott atyánk.

       20. A világosságot hozó virrasztás.

       Lelked szemét buzgón megtisztítottad, szendergés nélkül, mindenkor Krisztusnak szolgáltál, a boldog gyönyörűség isteni szépségét előre szemlélted.

       21. Szabadulás a gyermeteg gyávaságtól.

       A férfias bátorság kardjával megsemmisítetted a gyermeteg gyávaság ficánkolását. Valóban erősnek és félelmetesnek bizonyultál az összes tisztátalan lélekkel szemben, és ezt hangoztattad: Áldott a mi atyáinknak Istene!

       22. A sokféle hiúság elkerülése.

       Krisztus törvényének Istennek tetsző módon engedelmeskedtél: a hiú dicsvágyat legyőzted, csak a rejtekben látó Istenért viselted a kemény önmegtagadás fáradtságát, aki majd nyilvánvalóan adja meg érte a jutalmat.

       23. Az ördögi gőg levetése.

       Az ellenség láthatatlan hadoszlopai ellen hadat viseltél, s mint alázatos lelkű és szívű, győzelmet arattál, mert ezekkel halálra sebezted a fennhéjázó és kérkedő ellenséget.

       24. Krisztus tanítása: ártatlanság és egyszerűség.

       Tettetés nélküli viselkedéseddel teljesen leromboltad az álnokságot, s azt mint becstelent, elkerülted, a szelídek modorát kedvelted, és szelíden éltél, istenszerető János!

       25. A szent, könnyű alázatosság.

       Minden erény anyjaként és őrzőjeként a szent alázatosságot tártad elénk, s ezt mint bölcs építő, az Istenhez vezető út alapjává tetted.

       26. A fölfelé vezető ítélőképesség világossága.

       A Lélek kegyelmét elnyerted, az isteni világossággal mindenkit betöltöttél, taníts meg minket gyakorlatban a jól megfontolt ítéletre, és oktass is rá szavaiddal!

       27. A csöndes nyugalom mennyei gondtalansága.

       Anyagtalan értelemmel az ég felé szárnyaltál, és mélységes látomásokra jutottál el; szüntelen imádságodra megkaptad a Szentlélek kegyelmét, és még arra is méltóvá lettél, hogy előre megláthasd a jövendőt.

       28. Az angyali, szellemi imádság.

       Az imádság tüzével megsemmisítetted az anyagias lelkületet, egészen áttüzesedtél, legszentebb, végtelenül bölcs, János! Buzgón önkívületbe is estél, és látomások részesévé lettél.

       29. A szent szenvedélytelenség kikötője.

       Önmegtagadásoddal kiirtottad a szenvedélyeket, végezetül pedig elérted a szenvedélyektől mentes szabadságot, szentéletű atyánk. Ezért most esedezz Krisztushoz az egész világ békességéért, és kérj nekünk, a te tisztelőidnek, lelki üdvösséget!

       30. Szeretet.

       Erőre találtál a hitben, szárnyaltál a szeretettel, buzgón végigjártad az erények létráját, és eljutottál Krisztus szeretetére, hiszen ebben teljesül be minden vágyakozás.

(Vége)

Létrehozva 2018. január 17.