Milyen sok sötét órát kell átélnünk támadásokon, szükségeken, nehézségeken, betegségeken, vagy egyéb fájdalmas eseményeken keresztül! Ezeket tapasztaljuk saját életünkben is, de erőteljesebben érezhető ez az egyre sötétebbé váló világban. A jövőben pedig még nagyobb szenvedések várhatók. Ennek a fényében szeretnék arról bizonyságot tenni, hogy három ígéret hogyan vált erős támaszommá, amelyeknek segítségével már sokszor győzelmesen mentem keresztül a „könnyek völgyén”. Talán némelyek számára ez segítség lehet.

Az első egyház énekből származik:

„Nem történhet velem semmi más,
Csak amit Ő előre látott,
És ami az üdvösségemet szolgálja.”

A másik kettő egy-egy Ige a Bibliából:

„Az Úr van ott!” (Ján. 21:7)

„Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet!” (Ézs 28:29)

Ez a három csodálatos ígéret, melyeket kipróbáltam és ezek által megváltozott minden. Ezek bennem élnek és azonnal felcsendülnek a szívemben, amikor nehézség jön, rossz hírt hallok, vagy fájdalmas esemény lép az életembe, vagy ha megoldatlan kérdések és nagy terhek nyomnak.

„Nem történhet velem semmi más, csak amit Ő előre látott, és ami az üdvösségemet szolgálja.” – Ez a mondat azért hordoz csodálatos hatást magában, mert a következő kérdés merül fel az emberben: Ki az, aki mindent előre látott, ami velem történik? Ki ez az „Ő”: Ő a mi mennyei Atyánk, Akit mi mindenkinél jobban szeretünk. Ő nem olyan úr, aki hatalmát önkényesen gyakorolja felettem, hanem Ő az én Atyám, aki szeret és előre látja mindazt, ami velem történik. Ez azt jelenti: Ő átgondolja az eseményeket, az én életemben egy-egy napomon, és azt is, hogy a nehézségek ki által vagy honnan származnak. Ő pontosan tudja, mi tesz engem boldoggá, mi van gyógyító hatással rám, és mindezt az Ő szeretete munkálja. Igen, emögött mindig egy szerető szándék áll. Ennek a tudata mély feloldást, szabadulást jelenthet. Milyen csodálatos is – ha megbánt egy ember vagy fájdalmat okoz; ha nehézség alakul ki a családban; ha betegség lép az életembe; ha egy bizonyos helyzetben minden szétrombolva fekszik előttem; ha a legnagyobb nehézségekben vagyok – akkor tudhatom, hogy ennek nem ember, vagy körülmény az okozója – nem, hanem minden a szerető mennyei Atya kezéből származik.

A második ígéret is egy biztatás nehéz helyzetekben, csapások közepette: szükségekben és fájdalmakban: Az Úr van ott, aki odajön hozzám. Ő az Úr Jézus az én Uram, aki szeret engem. És ha te most szükségben vagy, Ő veled van. Ó, miért nem látod Őt? Miért nem ismered fel Őt? Talán te is úgy teszel, mint a tanítványok a Genezáreti tónál az Úr Jézus feltámadása után? Ők is hasonló nehéz helyzetben voltak: Az Úr Jézus, az ő Uruk elhagyta őket. Őérette hagyták ott munkájukat és feladtak mindent. Végül is ott álltak kenyérkereset nélkül. Már majdnem odáig jutottak, hogy nem volt mit enniük. Abban bíztak, hogy sikerül egy nagy halfogás – de ez sem történt meg. Vajon Isten ellenük volt, hogy nem küldött nekik segítséget? Miért engedte Isten őket ebbe a nehézségbe? Csak azért, hogy ezáltal megérintse őket. Amikor hallották a kérdést: „Fiaim! Van-e valami ennivalótok?” (János 21:5) – ki ismerte fel, hogy az Úr van ott? János, mert ő őszintén szerette Jézust. Azért ismerte fel, mert a szavakból érezte az Úr Jézus szeretetét. „Fiaim!” – mondta még nagyobb szeretettel, mint amikor három évig együtt voltak. Megkérdezte, hogy van-e valami ennivalójuk. Ezt tette a mi feltámadott Úr Jézusunk, Aki már nem emberi testben volt, mint a tanítványai. Odament hozzájuk, mert szükségben voltak. Odaállt eléjük. És a tanítványok mégsem látták meg, hogy az Úr van ott, aki szereti őket – és mi is sokszor így vagyunk.

Isten azt szeretné, hogy közülünk mindenki lássa meg az Ő szeretetét, és hogy nehéz helyzetekben őszintén tudjuk mondani: Az Úr van ott! Az Ő szeretete szorongat, mikor szükségben vagyok. Ő kérdezi tőlem: „Gyermekem, hiányzik valami? Tekints rám, én itt állok melletted, én segítek neked. Most, ebben a nehézségben hozzád jövök, hogy segítsek és hogy megérezd a szeretetemet. Bízzál bennem! Nézz végre rám, és ne az emberekre és körülményekre! Én, Jézus, szeretném, ha rám tekintenél, bennem bíznál, engem szeretnél. Gondolj arra, ha nehézségben vagy, én is ott vagyok, hogy segítsek. Igen, már régóta úton voltam és most itt állok – csak te nem veszed ezt észre. Engedd, hogy felnyissam a szemedet: Én az Úr vagyok az, aki előtted állok! Ne nézz emberekre, a nehézségekre, a szükségre, hanem nézz rám!”

„Az Úr van ott!” – ez a mondat, ami János akkor kimondott, megváltoztatott mindent. Hasonlóan tapasztalom én is évek óta, hogy ez az Ige mindig átváltoztatja a nehézségeket. Megvigasztalódom, békesség és bizalom árad szívembe.

Annak a tudata, hogy Isten a nehézségben tanácsol, megsegít és csodálatosan célhoz vezet – mindig újból és újból nagy segítséget jelent számomra. Erről is bizonyságot nyertem életem nehéz próbáiban. Micsoda vigasztalást jelent az, hogy a nehézségen túl látom a segítséget, mely Istentől jön, Aki az örök Szeretet. Ez a nehézség nagy nyereséget foglal magába, és ezt sokszor csak későn ismerem fel, mivel az Ő gondolatai sokkal magasabbak, mint az enyémek. Visszapillantva hosszú életemre, csak dicsérni tudom Őt: „Igen, Te mindent csodálatosan célhoz vezetsz, sokszor fájdalommal teli eseményeken keresztül is. Ez engem mindig csodálattal tölt el. Ahol valamit lerombolsz, újat építesz helyébe. A fenyítések is azért voltak, mert Te szeretsz, és ezáltal akartál megtisztítani és felkészíteni az örökéletre.” Bonyolult helyzeteket, nagy nehézségeket oldott meg Isten életemben csodálatosan.

Mivel ezt oly sokszor átéltem, az a győzelmes bizonyosság, mindig felcsendül a szívemben, mikor ismét megoldatlan problémák állnak előttem, hogy: „Istenem, a Te segítséged mindezek mögött áll és ezeken keresztül csodálatosan célhoz fogsz vezetni.”

Sokszor úgy érzem, mintha egy hajóban ülnék, aminek a neve „Isteni döntés”. A kapitány maga az Úr, és a hajó úszik a hullámokon át. Zúghatnak a habok, megpróbálhatnak elnyelni – de a kapitány erősen tartja azt kezében. Ha a hajóban az Ő döntésére bízom magam, akkor nem akarok mást, csak azt, amit Ő kigondolt az életemre nézve. Ezután az történik: A hajó kiköt egy parton, aminek a neve: „Dicsőség”. Gyakran már itt a földön megérthetjük, hogy milyen csodálatos volt az Ő segítsége. De ha előbb nem, akkor az Örökkévalóságban meglátom, hogy Isten milyen csodálatosan vezette az életemet onnan fentről.

„Az Úr van ott!” – próbáljuk ki magunkon, hogy milyen hatással van ránk ez a mondat kis és nagy dolgokban. Minden nehéz és érthetetlen helyzetben gondolj arra, hogy nem történhet veled más, csak az amit Isten megenged, és ami a javadat szolgálja. Ezért szeretnék ezen az úton menni, még akkor is, ha sokszor nehéz is számomra. Nem akarok a Te csodálatos segítséged ellen tenni soha az életemben. Hisz akkor én vagyok az akadálya annak, hogy a dicsőséges célodhoz elvezess. Ezt mondjuk Istennek: „Uram, életemet újból és újból leteszem a Te kezedbe.” Ez által kerülünk abba a kis hajóba és biztosan utazunk a hullámokon Isten városáig.

Örömet szerezni Istennek, a mi feladatunk. Őt, aki ma is olyan sok fájdalmat hordoz a gyűlölet, a gúny és a rágalmazás miatt, nekünk kell megörvendeztetnünk.

Mivel szerezhetünk Istennek örömet? Azzal, hogy életünket teljesen Őreá bízzuk. Micsoda csodálatos lehetőséget foglal ez magában, ha ezt őszintén megtesszük. Történhet nehéz szorongattatás, hitetlenség, csüggedés, kétségbeesés jöhet, akkor az Úr Jézushoz kiálthatunk:

„Az Úr van ott! Te vagy az, Úr Jézusom!”

A nehézségek közepette szerető Istenünkhöz imádkozhatunk:

„Uram, a Te segítséged csodálatos, amivel dicsőséges célodhoz vezetsz.”

Istennek ajándékozhatjuk teljes bizalmunkat, és ezt mondhatjuk Neki:

„Velem nem történhet más, drága Atyám, csak az, amit Te előre elterveztél, és ami a javamat szolgálja. Köszönöm ezt Neked! Itt az életem, leteszem a Te kezedbe. A Te gyermeked vagyok és bízom Benned. Ezáltal a bizalom által szeretnék Neked örömet szerezni.”

Létrehozva 2017. december 30.