Második rész:

A NYUGALOM KÜLÖNFÉLE FAJAI ÉS AZOK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE

       1. Mint köztudomású, minden tudományon belül akadnak eltérő vélemények és elgondolások. Senki sem tökéletes mindenben, tehetség vagy szorgalom hiánya miatt. Tehát némelyek nyelvük baja miatt futnak ebbe a révbe helyesebben szállnak tengerre, vagy talán a mélyre, és testük bűnnel szerzett hajlama miatt. Mások mivel indulatosak, és képtelenek a nyomorultak többek társaságában indulatukon uralkodni.

        Mások önhittségből azt gondolják, hogy jobb önállóan, mint vezető segítségével hajózni. Mások mivel nem képesek az anyagi világban anyagi dolgoktól tartózkodni. Némelyek, hogy az egyedülléttől buzgók legyenek. Mások, hogy hibáikért észrevétlenül sanyargassák magukat. Egyesek azért, hogy azzal dicsőséget szerezzenek maguknak.

       Vannak azonban – ha ugyan az Emberfia eljövetelekor talál majd ilyeneket a földön –, akik az Isten szeretetére szomjazva, az ő édessége után áhítozva kötik le magukat e mellett a szent életmód mellett, és ezt addig le nem teszik, míg válólevelet nem adnak a fásultság minden fajtájának, mert ezzel egyesülni annyi, az előbbi szemében, mint paráználkodni.

       2. A nekem jutott közönséges tudomány szerint, mint nem valami túl bölcs építőmester, ácsoltam egy fölfelé vezető létrát. Nézze meg hát mindenki, melyik fokon áll: önfejűség indított? Emberi dicsőség vágya vezetett? Nyelvünk gyarlósága? Féktelen indulat?

       Az hogy sok mindenhez ragaszkodjunk, hogy így lerójuk tartozásunkat, hogy buzgóbbak legyünk, hogy tüzet fogjunk? „Az utolsókból elsők, az elsőkből meg utolsók lesznek.” Az első hét a mostani világrenddel járó tevékenység – némelyikük elfogadható, némelyikük elfogadhatatlan. A nyolcadik nap viszont nyilván a jövő életet jelenti.

       3. Figyeld meg magányos szerzetes, a vadak járásának az idejét – különben nem állíthatsz megfelelő kelepcét. Ha végleg eltávozott az, aki megkapta a válólevelet, ez már fölösleges. De ha még tolakodik, nem tudom, hogy élsz majd nyugalomban. Vajon miért nem volt annyi ragyogó egyéniség a tabennészi szentek, mint a szkétiszi remeték között? Akinek esze van, értsen belőle! Én ugyanis nem tudom vagy inkább nem akarom megmondani. Ilyen mély nyugalomban élve némelyek szenvedélyeiket gyöngítik, némelyek zsoltároznak vagy többször kitartóan imádkoznak, némelyek szemlélődéssel foglalkoznak. A kérdést létrának kell tekinteni. Aki fel tudja fogni, az Úr segítségével fogja fel!

       4. Vannak lanyha lelkek, akik közös életet élve és ellanyhulásukra bőséges alkalmat találva végső romlásba jutnak. Vannak viszont, akik másokkal együtt élve kivetkőznek lanyhaságukból. Ugyanez gyakran megesik nemcsak a hanyagokkal, hanem az igyekvőkkel is. A magányos életre is ugyanazt a mércét alkalmazzuk: sokakat alkalmas emberként fogadott be, majd pedig mint alkalmatlanokat elvetett önfejűségük miatt és rájuk bizonyította, hogy érzékiek. Másokat viszont elfogadott, és felelősségük viselésének aggódó gondjával igyekvőkké és buzgókká tett.

       5. Senki még csak gondolni se merjen soha a magányra, ha indulat, önhittség, tettetés vagy haragtartás háborgatja, nehogy aztán ez őrületbe kergesse. Aki azonban ezektől mentes, az majd meglátja, mi válik hasznára. Sőt úgy vélem, inkább még ő sem.

       6. Ezek a nyugalmat értelmesen művelők ismertetőjegyei, állomásai és bizonyítékai: háborítatlan elme, tisztult gondolat, elragadtatás az Úrhoz, büntetések eltávolítása, a halál sürgetése, soha meg nem elégelt imádság, töretlen éberség, érzékiség sorvadása, ragaszkodás távolléte, meghalni a világnak, kedve szegett torkosság, istenismeret alapja, belátás forrása, kétségtelen könnyek, szószaporítás elhagyása és effélék, amelyek a legtöbb embernek ugyancsak nehezére esnek. Akik pedig a nyugalmat értelmetlenül művelik, azokra csak ez jellemző: a düh felgyülemlése, haragtartás, szeretet csökkenése, gőg gyarapodása, azt meg ami következik, el is hallgatom.

       7. S ha már így hozta a beszéd sora, itt az engedelmesség alatt élőkről is említést kell tenni, hisz ez a munka főleg nekik szól. Azoknak, akik ezzel a tiszteletre méltó, szép erénnyel törvényes, hű és szenny nélküli frigyre lépnek, ezek az ismertetőjegyei, s így határozzák meg őket az isteni ihletésű szentatyák is, csakhogy a maguk idején tökéletesednek, pedig hát mindennapi törekvéssel gyarapodnak, fejlődnek.

       Az elemi alázat elmélyülése, harag lelohadása (s ugyan hogyne lohadna, mikor az epe kiürül), lelki homály eloszlása, szeretet gyarapodása, szakítás a szenvedélyekkel, szabadulás a gyűlöletből, korholás következtében csökkenő bujaság, fásultságról nem is tudni, buzgalomban gyarapodni, együttérző szeretet, a kevélység száműzése – teljesítmény, – amelyet mindenki kíván, de kevesen érnek el. Nem kút az, amelyben nincs víz. Akinek esze van, érti, mi következik.

       8. Ha egy fiatalasszony nem őrzi meg házastársi hűségét, testét mocskolja be, ha egy lélek nem őrzi meg fogadalmát, szellemet mocskol be. Az előbbit ócsárlás, utálat, ütlegek és (ami mindennél nyomorúságosabb) válás követi; az utóbbit pedig tisztátalan magömlések, a halál feledése, has telhetetlensége, szabados szemek, hivalkodás, aluszékonyság, keményszívűség, közöny, gonosz gondolatok ápolása, egyre több beleegyezés (a bűnbe), a szív fogsága, nyughatatlanság, engedetlenség, feleselés, bizalmatlanság, belső meggyőződés hiánya, szószátyárság, rendetlen ragaszkodás, (ami mindennél súlyosabb) vakmerő bizalom, (ami pedig mindennél nyomorúságosabb) töredelemre képtelen szív, melyet ha nem ügyelünk, érzéketlenség követ, a bukott szellemek anyja.

       9. A nyolcból öt remetékkel küzd, három pedig szerzetesekkel: Amelyik remete fásultság ellen harcol, sokszor saját kárát vallja; az imádság és a szemlélődés idejét ugyanis ellene irányuló fogásokra és küzdelmekre pazarolja!

       10. Egyszer, mikor kunyhómban tartózkodva ellanyhultam, és már-már odáig jutottam, hogy azt elhagyom, látogatóim jöttek, és ugyancsak elismerően szóltak remete voltomról. Hát a lanyhaság hajlama a hiúságtól űzve hamar visszavonult; én meg elcsodálkoztam: hogy ellenkezik minden gonosz szellemmel ez a súlyos démon!

       11. Óráról órára figyeld élettársad, a test nyüzsgését-mozgását, térülését, fordulását, hogy és merre hajlik. Aki a Szentlélek segítségével eljutott a nyugalomra, jól ismeri elgondolásomat.

       12. A nyugalom diktálta első feladat a gondtalanság minden dologban legyen az indokolt vagy indokolatlan, mert aki az első kísértésnek enged, a másodikba is okvetlenül belebonyolódik; második feladat az állhatatos imádság; harmadik a töretlen lelki tevékenység.

       Természetes, hogy nem tanulhat könyvből, aki írástudatlan; még kevésbé végezheti értelmesen e két utóbbit, aki az előbbit nem érte el.

       13. A középsőt végezve középlények közé jutottam, és mivel szomjaztam rá, felvilágosított. Majd íme újra azok között voltam. Az Uralkodó mivoltát, mielőtt az látható alakot öltött, nem mutathatta meg; nem volt ugyanis neki megengedve.

       „Hát most hogy létezik?” – faggattam esedezve. „A saját tulajdonságaival” – mondta – „Mindenesetre nem ezekkel.” Mire én: „Mit jelent az Atya jobbján állni és ülni?” „Lehetetlen” – mondta – „hallás útján bárkit beavatni ezekbe a titkokba.” – „Vezess hát ahhoz” – mondtam akkor – „ami felé a vágyam vonz!” „Még nem érkezett el az ideje” szólt „mert hiányzik a romolhatatlanság tüze.” Vajon mindezek a porhüvellyel együtt történtek, vagy azon kívül, teljesen képtelen vagyok megmondani.

       14. Nehéz a déli álmot lerázni, főleg nyáridőben; tehát akkor, talán csak akkor, nem elvetendő a kétkezi munka.

       15. Azt tapasztaltam, hogy a fásultság démona előkészíti, egyengeti a bujaságnak az útját, hogy miután testüket alaposan elernyesztette és álomba merítette, magömléssel fertőzze meg a remetéket, mintha ébren volnának. Ha keményen ellenállsz nekik, teljes erővel támadnak, hogy abbahagyassák veled a küzdelmet, mintha az mit sem használna. De semmi sem bizonyítja úgy a démonok vereségét, mint épp az ellenünk folytatott heves harcuk.

       16. Kinn jártodban őrizd meg, amit gyűjtöttél, mert ha kinyílik az ajtó, elszállnak a kalitkában tartott madarak, és akkor már semmi haszna a nyugalomnak.

       17. Egy kis hajszál is zavart okoz a szemünkben; egy kis gond is eltünteti a nyugalmat. A nyugalom ugyanis a fogalmak félretétele és ésszerű gondjaink elvetése.

       18. Aki már tényleg elérte a nyugalmat, az még önnön testére sem gondol; hisz igaz aki az ígéretet adta.

       19. Aki tiszta elmével akar Isten elé állni, míg gondok emésztik, az olyan, mint aki jó erősen megköti a saját lábát, s úgy próbál sebesen járni.

       20. Kevesen vannak, akik a világi bölcseletbe teljesen beavatást nyertek. Én meg azt mondom, hogy ritkábbak, akik Isten akarata szerint értenek az igazi nyugalom bölcseletéhez. Aki még nem ismerte meg az Istent, az alkalmatlan a magányos életre; hiszen az sok veszélynek van kitéve. A csöndes magány a tapasztalatlanokat megfojtja; mivel ugyanis meg nem ízlelték, milyen édes az Isten, idejüket raboskodásra, vagy a démonok által kifosztva fásultságra és elszórakozásra vesztegetik.

       21. Ha felfogtuk az imádság szépségét, akkor kerüljük a sokaságot, mint a vadszamár; hisz mi más hagyja szabadon a vadszamarat mindenféle emberi kapcsolattól, ha nem ez?

       22. Aki tele van rakva szenvedélyekkel, még ha a pusztában él is, azokkal foglalkozik, ahogy azt nekem egy szentéletű öreg hangoztatta, tanította. Az arszelaumi Györgyre gondolok, akit tisztelendőséged is igen jól ismert. Ő egyszer egy hitvány lelket a nyugalom felé irányítva és vezetve mondta: Megfigyeltem, hogy reggel általában a hiúság és a testi vágy, délben a fásultság, búsulás és düh, este pedig a nyomorult gyomor ganéjkedvelő, zsarnok démonai állítanak be.

       23. Különb egy szegény, engedelmes szerzetes, mint a szórakozott remete.

       24. Aki joggal él csöndes nyugalomban, s mégsem látja annak naponként hasznát, az vagy oktalanul él a nyugalommal, vagy önhittség áldozata.

       25. A nyugalom Isten folytonos, odaadó imádása.

       26. Jézusra emlékezz, valahányszor csak lélegzel, és akkor majd megtudod mi a nyugalom haszna!

       27. Szerzetesnek bukás az önakarat, remetének pedig az, ha imádsága szünetel.

       28. Ha örülsz a kunyhódban tett látogatásoknak, tudd meg, hogy csak a fásultságnak, nem az Istennek szenteled magad.

       29. Imádság dolgában legyen mintaképed az az özvegy, akivel igazságtalanul bánt ellenfele; a nyugalom mintája pedig a nagy, az angyali remete Arszéniosz. Jusson eszedbe magányodban ennek a nagy remetének az életmódja. Nézd, nemegyszer elküldött látogatókat is, hogy azt, ami fontosabb, el ne veszítse.

       30. Tapasztalatból tudom, hogy a démonok ráveszik a kóbor szerzetesek közül az oktalanokat, hogy sűrűn látogassák az okosan remetéskedőket, hogy legalább általuk hátráltathassák egy kicsit a munkásokat. Jegyezd meg magadnak, barátom, az ilyeneket és ne átalld kellő módon megbántani a hanyagokat; hisz meglehet, hogy bánatukban felhagynak a kóborlással! Vigyázz, nehogy a fent említett célból véletlenül megbánts olyan lelket, amely szomjúságtól hajtva jön tőled vizet meríteni. Mindenben világosságra van szükséged.

       31. A remeték vagyis inkább a szerzetesek életét lelkiismeret és meggyőződés irányítsa. Aki értelmesen futja pályáját, az minden dolgát, kijelentését, gondolatát, lépését és mozdulatát az Úr akarata szerint végezve lelki meggyőződéssel az Úr színe előtt teszi. De ha rászedik, még nem él erényes életet.

       32. „Hárfával tisztázom talányomat” mondja valaki, azaz szándékomat, mert belátásom még mindig fogyatékos. Hát én ima útján ajánlom fel akaratomat, és onnan várom a bizonyságomat.

       33. Az ima szárnya a hit, a nélkül az „ismét visszatér keblembe”. A hit a lélek minden kétkedést kizáró állapota, mely semmi viszontagságtól meg nem rendül. Nem az a hívő, aki úgy véli, hogy Isten mindent megtehet, hanem aki hiszi, hogy mindent megkap.

       34. A hit reményen felüli áldások szerzője ezt bizonyítja a gonosztevő. A hit szülője a fáradtság és egyenes szív; ez ugyanis kizár minden kétséget, az pedig alkot. A hit a remete szülőanyja; mert ha nem hisz, hogy remetéskedjen?

       35. A börtönben bilincsbe vert rab a büntetőbírótól fél, aki pedig kunyhójában nyugszik, azt éri el, hogy az Úr félelmében él. Az első nem fél annyira a törvényszéktől mint az utóbbi az ítélőbíró ítéletétől. Mély félelemre van szükséged a nyugalomban, kedves barátom, mert semmi úgy el nem űzi a fásultságot, mint az.

       36. Az elítélt folyton csak azt nézi, mikor jön a börtönbe a bíró; az igazán igyekvő remete pedig azt, hogy mikor jön már, aki egyre sürget. Az előbbihez a kín terhe kapcsolódik, az utóbbihoz könnyhullatás.

       37. Ha tied a türelem botja, hamar felhagynak a kutyák a szemtelenkedéssel. A türelem a lélek töretlen törődése, melyet sem okkal sem ok nélkül sújtó csapás semmiképp meg nem rendít. A türelem eltökéltség, mely naponta várja a bajt. A türelmes ember hibátlan munkás, aki hiba útján arat győzelmet. A türelem kifogásaink kiküszöbölése, önvigyázat.

       38. A munkás szerzetesnek táplálékra nincs olyan szüksége, mint türelemre, mert az előbbi hiányával koszorút, ám az utóbbiéval romlást szerez.

       39. Aki türelmes, az temetése előtt sírba száll, mert eltemetkezik a kunyhójába. Tudnia kell, melyik ellenséget üldözze távolról, melyiket hagyja, hogy megbirkózzon vele; néha a küzdés koszorút szerez néha meg a kikerülése hitvánnyá tesz. Nem célszerű az ilyesmit könyvből tanulni; hiszen nem mindnyájunkra hatnak ugyanazok a dolgok, sőt még hasonlók sem.

       40. Krisztus bajnokának tudnia kell, melyik ellenséget üldözze távolról, melyiket hagyja, hogy megbirkózzon vele. Néha a küzdelem koszorút eredményez, néha meg a kerülése hitvánnyá tesz. Nem célszerű az ilyesmit könyvből tanulni, hiszen nem mindnyájunkra hatnak ugyanazok a dolgok, sőt még hasonlók sem.

       41. A szellemek közül egyet figyelj éber szemmel, mivel az is szüntelenül hadakozik ellened: ha állsz, ha jársz, ha ülsz, ha megmozdulsz, ha fekszel, imádkozol vagy alszol.

       42. A magányos élet pályáján megállapodva némelyek mindig ezzel foglalkoznak magukban: „Mindig szemem előtt lebeg az Úr.” Mivel azonban a mennyei búzából készült lelki tápláléknak nem minden kenyere egyforma, mások ezzel foglalkoznak: „Ha kitartotok, megmentitek lelketeket.”; mások: „Virrasszatok és imádkozzatok”; mások: „Rendezd ügyeidet kimúlásod előtt”; mások: „Megaláztatásomban megszabadított engem.” Egyesek: „Ennek az életnek szenvedései… nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez.” Mások viszont mindig erre gondolnak: „…hogy egyszerre csak menthetetlenül el ne ragadjon titeket!” „Mind futnak ugyan, de a díjat csak egyikük nyeri el” küszködés nélkül.

       43. Az előrehaladottak nemcsak ébren, de alvás közben is tevékenyek. Ezért némelyek még álmukban is becsmérlik a közeledő démonokat, és tisztaságra intik az arcátlan nőket.

       44. Ne várj látogatókat, és ne tégy előkészületeket, ha jönnek; a nyugalom állapota ugyanis egészen egyszerű és kötetlen.

       45. Senki sem fog torony, azaz remetekunyhó építésébe, mielőtt leülne és kiszámítaná, azaz imádság útján kipuhatolná, vajon megvannak-e benne a véghezvitelhez szükséges tulajdonságok; nehogy az alap lerakása után ellenségei szemében nevetség tárgyává, a többi munkás számára pedig akadállyá legyen.

       46. Vizsgáld meg a lelkedet megszálló édes érzést, nem keserű, vagy inkább álnok orvosok csalárd kotyvaléka-e!

       47. Éjjel időd nagyobb részét imának szenteld, kisebb részét pedig zsoltározásnak; nappal viszont oszd be az idődet lehetőséged szerint. Az alvás többnyire nem kis mértékben összpontosítja és felvilágosítja az elmét, hisz a Szentlélek szavai; ha követjük őket, biztosítják lelki egyensúlyunkat. A tett embere vagy: olvasmányaid legyenek gyakorlatiasak, azok megvalósítása ugyanis feleslegessé teszi a továbbiak olvasását.

       48. Könyvek helyett inkább fáradozással igyekezz fényt deríteni a helyes tanításra! Különös tanokkal ne foglalkozz, mielőtt lelki tehetséged nincs hozzá, mert, homályos megállapítások lévén a gyengéket homályba borítják.

       49. Egyetlen kortyból érezni a bor zamatját; a remete egyetlen mondása is mutatja, a hozzáértőknek annak egész benső életét és állapotát.

       50. Szegezd lelki szemedet az önhittségre, mert nincs annál ártalmasabb ámítás!

       51. Tartsd féken a nyelved, ha kunyhódból kimész, mert jól érti hogy kell sok keserves keresetet kis idő alatt elszórni.

       52. Kerüld a kíváncsiságot, mert nincs, ami a nyugalmat úgy megfertőzné, mint a kíváncsiság.

       53. Látogatóidat vendégeld meg azzal, amire szükségük van, testileg értem és szellemileg. Ha bölcsebbek, hallgatással mutassuk bölcs életmódunkat; ha meg lelki állapotukat tekintve testvérek, módjával nyissunk ajtót; de hát jobb azt gondolni, hogy minket mindenki felülmúl.

       54. Egészen megtiltanám az újoncoknak a szertartások alatt végzett testi gyakorlatot, de megakadályozott benne az, aki egész éjjel homokot hordott köpenyében.

       55. Ahogy a szent, teremtetlen, imádandó Háromság tanának a megfogalmazásával ellenkező kifejezéseket tartalmaz az ugyanazon minden dicséretre méltó Háromság egyikének a megtestesüléséről szóló tanítás (ami ugyanis ott többes, az ebben egyes számban van, ami pedig ott egyes, az itt többes számú), úgy mások a nyugalomban és mások az engedelmesség alatt élőkhöz illő gyakorlatok.

       56. A szent apostol kérdezte: „Vajon ki látta az Úr gondolatait?” Én meg ezt kérdem: Vajon ki látta a testestül-lelkestül nyugalomban élő ember gondolatait?

       Királynak hatalom a bőség, nagy lakosság. A remete hatalma a bőséges imádság.

Létrehozva 2017. november 29.