BEVEZETÉS AZ V. RÉSZHEZ

A létra utolsó fejezetei leírják Istennel való személyes egyesülésünket, a vele való egyesülésünk folyamatának végső szakaszát és Vele való beteljesülésünket.

A leírás kifejezéseit kis híján kölcsönösen is használhatnánk: nyugalom-imádság, szenvedélymentesség/tisztaság, szeretet/fogadott fiúság. Már nem kell különbséget tenni létezés meg életmód között. A hészükhia görög szóval kifejezett csöndes nyugalom a remete életmódja, ugyanakkor szükségképpen, félelmetes következmények elkerülése végett, egyfajta benső magatartás: örökös istentisztelet, imádás Isten jelenlétében, készség, tudomány, amely egyúttal egy bizonyos állapot. Nem szóval, hanem csak tettel sajátítjuk el. A tökéletes tisztaság az istentudomány feltétele. Szent János a remete életről nem látogatóként, nem is megfigyelőként, hanem egész élete során szerzett személyes tapasztalatból ír.

Világosan látja a közös és a magányos élet közötti különbségeket. Jól ismeri az utóbbinak nyilvánvaló veszélyeit. Jól tudja, milyen nagy szükség van a remete testi-lelki adottságainak, állapotának és hivatásának előzetes, szigorú megvizsgálására. Nem elfogult egyik irányba sem, bár ő maga a remetei magányt szerette jobban. Jelképesen nyolc olyan indokot sorol fel, amelyek a magányos élet választására indítanak, az Isten iránti szeretetet hagyva utoljára, hogy ezzel is hangsúlyozza: a magányban ennek a világnak a hét napja után jutunk a túlvilági nyugalom állapotába, mert az voltaképpen angyali élet, feltámadás előtti feltámadás. Ott nincs helye haragnak, hiúságnak, önhittségnek.

A test elleni harcot jó vezető segítségével folytathatjuk. A fásultság veszélye állandóan jelen van. A remete feladata, hogy szüntelenül, szívbeli meggyőződéssel kitartson Isten jelenlétének tudatában a hitben, az ítélettől való félelemben, türelemben, s egérre leső macska gyanánt a démoni kísértések belátó megítélésében. Idővel egyre kevesebb szó kell majd neki az imához. A szív tisztaságán őrködő védekező magatartás nem szűnik ugyan meg, de megengedi az isteni fény, az isteni tűz, a szeretet beömlését. Így újulhat meg a lélek az előrehaladás közben.

27. FEJEZET

A CSÖNDES NYUGALOM

Első rész:

A TEST ÉS A LÉLEK SZENT NYUGALMA

       1. Mi magunk, a szentségtelen szenvedélyeknek mintegy bérmunkás, szerződött szolgái lévén valamennyire ismerjük a nyomorult, lelkünkön zsarnokoskodó szellemek szokásos cseleit és minden hájjal megkent önkényeskedését. Ám vannak mások, akik a Szentlélek hatása alatt és ezektől a szellemektől való megszabadulásuk következtében értik meg világosan azok mesterkedéseit. Mert más a betegség okozta fájdalom alapján sejteni az egészséggel járó nyugalmat, és más az egészségből folyó jóllétből felfogni és megítélni a betegség okozta rosszullétet.

       Mivel tehát ilyen nyavalyások vagyunk, félünk ebben a fejezetben a csöndes nyugalomnak erről a révéről tárgyalni. Mert tudjuk, hogy a derék közösség asztalánál mindig van valamilyen kutya, amely attól kenyeret, vagyis lelket próbál elragadni, majd azzal a szájában elfut és a magányban megeszi. Ezért, hogy szavainkkal helyet ne adjunk ennek a kutyának és alkalmat azoknak, akik arra lesnek, úgy véltük, nem helyes Királyunk harcban álló bajnokainak most békéről beszélnünk. Csupán azt mondjuk: a béke és nyugalom koszorúit azoknak fonják, akik keményen harcolnak. Szóljunk tehát kicsit, ha úgy tetszik, a nyugalomról is a tisztánlátás (előző létrafoka) mintájára, hogy meg ne szomorítsunk némelyeket azzal, hogy ezt a témát a többi között még nem is érintettük.

       2. A testi nyugalom viselkedésünk és érzéseink alapos ismerete és kiegyensúlyozott volta. A lelki nyugalom a gondolatok alapos ismerete és az elme kifoszthatatlansága. A nyugalom barátja egy bizonyos bátor, szigorú felfogás, mely lankadatlanul helytáll a szív ajtajában, és a közelgő gondolatokat vagy megsemmisíti vagy visszaveri. Aki szívbeli meggyőződésből él nyugalomban, az tudja, miről van szó. Aki viszont még gyermek, az nem ízlelte, nem ismeri. A tudatos remete nem szorul rá szavakra, mert a szóra tettekből derít világosságot.

       3. A nyugalom kezdete: elhárítani minden zajt, mert az démoni hatásra felkavarja a szív mélyét. Tökéletessége pedig: nem félni a zaklatástól, hanem érzéketlennek lenni iránta.

       4. Aki csakis úgy megy ki otthonából, hogy a csöndjét magával viszi, az kint járva szeretetre méltó, maga a szeretet tárháza, ugyanakkor szűkszavú, semmi sem hozza indulatba. Ennek az ellenkezője nyilvánvaló.

       5. Nyugodt csöndben élő remete az, aki a test nélkülit igyekszik teste hajlékával körülzárni. Ez bizony a leginkább rendkívüli dolog!

       6. Lesi az egeret örökös üldözője – ugyanígy a szellemi egeret a remete gondolatvilága. Ne tartsd elvetendőnek ezt a példát! Ha ugyan annak tartod, ez azt jelenti, még nem ismerted meg a csöndes nyugalmat.

       7. A magányos szerzetes helyzete más, mint a szerzetesekkel együtt élő szerzetesé. A magányos szerzetesnek ugyanis nagy éberségre, lankadatlan figyelemre van szüksége. Amannak, aki nincs teljesen magára hagyatva, sokszor segít a másik, az előbbinek viszont arra van szüksége, hogy angyal gyámolítsa.

       8. A szellemi erők együtt szolgálnak és szívesen maradnak az olyan remetével, aki lelke mélyéig csöndben él. Ennek az ellenkezőjét elhallgatom előled.

       9. Mélységes a hittudomány mélye, nem veszélytelen, ha a remete elméje ebbe ugrál bele. Nem biztonságos dolog ruhástól úszni – szenvedélyek rabjának sem veszélytelen a „teológiával” foglalkozni.

       10. A remetekunyhó korlátozza a testet, ám belül a tudás hajléka.

       11. Aki a lelki szenvedély betege, és mégis megpróbál magányos életet élni, az olyan, mint aki a hajóból a tengerbe ugrik, és azt hiszi, hogy egy szál deszkán veszélytelenül szárazföldre jut.

       12. Mindazoknak, akik a porhüvely ellen harcolnak, a kellő időben jól jön a magány, ha ugyanakkor vezetőjük is van, mert aki teljesen egyedül él, annak angyali erőre van szüksége. Az igazán, testileg és lelkileg magányosakat értem ez alatt.

       13. Az ellanyhult remete hazudozni kezd: célozgatásaival arra biztatja az embereket, hogy hagyassák abba vele a remete életet. Miután otthagyja kunyhóját, démonokat hibáztat érte, és nem veszi észre, hogy saját magának lett démona.

       14. Láttam remetéket, akik Isten utáni égő vágyukat a nyugalom útján kielégíthetetlenül kielégítve tűzzel tüzet, szeretettel szeretetet és sóvárgással sóvárgást szereztek.

       15. A remete az angyal földi mása, aki a szeretet papírjával és a cselekvés betűivel szabadságlevélként írta meg a lustaságtól s henyéléstől megszabadító imáját.

       16. A remete az, aki tisztán kiáltja: „Kész az én szíven, Istenem!” Remete az, aki így szól: „Alszom ugyan, de szívem ébren van.”

       17. Zárd rá testedre cellád ajtaját; csukd be nyelved ajtaját a szóra, a belső kaput pedig zárd be a gonosz lelkek előtt!

       18. A szélcsend és a delelő nap próbára teszi a tengerész türelmét, a szükséges dolgok hiánya viszont a remete kitartását mutatja meg. Aki elernyedt, úszik egy kicsit a vízben, aki fásult, a nagy társaságot keresi.

       19. Ne félj a zajos incselkedésektől, hisz a bánkódás nem ismer gyávaságot, se nem rémüldözik!

       20. Ha elménk megtanult igazán imádkozni, szemtől szembe beszélni az Úrral, mintegy a király füle hallatára. Ha a szánk imádkozik, olyanok vagyunk, mint akik az egész főtanács jelenlétében borulnak le előtte. Akik a világban élnek, az egész nép zajongása közepette könyörögnek a királyhoz. Aki tudatosan sajátította el az imádkozás tudományát, nagyon jól tudja, miről van szó.

       21. Magasan ülve figyeld önmagadat, ha ugyan érted a módját, s akkor majd meglátod, hogyan, mikor, honnan, hányan és milyen tolvajok jönnek, hogy behatoljanak és ellopják a szőlőt. Ha az ilyen csősz elfárad, feláll imádkozni, majd megint leül, és bátran folytatja előbbi munkáját.

       22. Valaki szeretett volna ezekről a dolgokról tapasztalatból részletesen és behatóan beszélni, de félt, hogy a nyugalom ápolóit is könnyelművé teszi, és szavak hangoztatásával azokat is elriasztja, akik arra elszánták magukat.

       Aki részletesen és hozzáértéssel szól a csöndes nyugalomról, az felingerli maga ellen a démonokat, mert senki más nem tudja kipellengérezni ocsmányságaikat.

       23. Aki eléri a csöndes nyugalmat, titkok mélyére hatol, ám nem jutott el odáig, hacsak előbb nem látta és hallotta a hullámok és szelek zúgását, vagy esetleg meg nem ázott a permetező víztől. A nagy apostol, Pál igazolja, amit mondok: mert ha a paradicsomba, mint a nyugalomba el nem ragadtatott volna, nem hallhatott volna titokzatos szavakat.

       24. A csöndben élő ember rendkívüli dolgokat hall meg Istentől nyugalomban. Azért mondta Jób könyvében is a bölcs: „Nem hallatott-e rendkívüli dolgokat velem?”

       25. Hészükhaszta az, aki gyűlölet nélkül annyira kerül mindenkit, amennyire más könnyelműen fut utánuk, mert egy pillanatra sem akar az isteni kegyelem élvezetétől elszakadni.

       26. Menj, oszd szét azonnal vagyonod, hisz eladni időbe kerül, és adj szegény szerzeteseknek, hogy imával segítsenek a nyugalomhoz! Vagy „vedd föl keresztedet” és hordozd engedelmesség által, vagyis viseld akaratod feladásának terhét erős türelemmel, aztán gyere, „kövess” a boldogságos nyugalommal való egyesülés felé, és majd megtanít a szellemi erők látható tevékenységére és viselkedésére.

       Ezek egy örökkévalóságon át be nem telnek Alkotójuk dicséretével – a nyugalom mennyországába érkezett remete sem Teremtőjének dicsőítésével. Az anyagtalan lényeknek nincs gondjuk anyagra – az anyagvilágban élő, de anyagtól már független férfiaknak sincs gondjuk élelemre. Nem tudják meg az előbbiek, mi az étel; az utóbbiaknak sem kell ígéret. Nem törődnek azok pénzzel és birtoklással, ezek sem a gonosz lelkek okozta bajokkal.

       A mennyei angyalokban nincs vágy a látható teremtés után, a földi angyalokban sincs sóvárgás érzéki látvány után. Azok egyre haladnak a szeretetben, ezek pedig naponta vetélkednek velük. Jól ismerik azok a haladás értékét, ezek is a fölfelé haladás vágyát. Nem állnak meg, amíg a szeráfokig el nem érnek, nem lankadnak, amíg angyalokká nem válnak.

       Boldog, aki remél, sokkal boldogabb, aki határozottan halad, s aki célba ért, az már angyal.

Létrehozva 2017. október 20.