Ez a bejegyzés része a #FultonFridays sorozatnak, amelyben megosztom tiszteletreméltó Fulton Sheen érsek írásait.

A jóság, a hazafiasság, az őszinteség és a hűség csatái nem konfliktusban vesznek el, hanem alapértelmezésben. Azok, akik a jó védelmezésére vannak hivatva, nem a csatában sérülnek meg, hanem elmenekülnek.

A bátorság a mindig azok jellemzője volt múltban, akik hittek; most az erkölcsi vezetők váltak csak a gyengék védelmezőivé.

Félnek beszélni a létfontosságú igazságról csapataik előtt, attól tartva, hogy lázadást idézhetnek elő, vagy nem fogják szeretni majd őket.

Ennek eredménye, hogy „mindenki megteszi azt, ami a saját szemében helyes.” Valójában a csapatok vágyakoznak erős vezetőkre, akik kihívást jelentenek számukra és trombitájukból tiszta hangzás szól. De látván a pásztorok bizonytalanságát és félelmét a farkasoktól, a juhok szétszóródnak.

Miért félnek a nemzeti, az oktatási és a vallási vezetők bátran beszélni? Részben azért, mert maguk sem gyakorolják azt, amit másoktól kérnek, részben azért, mert tartanak attól, hogy majd nem szeretik őket, vagy azért, mert ellentétes irányba mennek az idők hangulatával szemben, és részben azért, mert nem támaszkodnak az isteni erőre, hogy segítse őket a jó és igazság védelmében.

Amikor Pétert és Jánost letartóztatták és a bírák elé vitték, mert a kereszténységről prédikáltak, a bírákat először a „bátorságuk” döbbentette meg, másodszor pedig az, hogy tanulatlanok voltak. Erős meggyőződésük nem a magas fokú tudásból származott, hanem hogy betöltötte őket Isten lelke.

Amikor Joáb, Dávid parancsnoka „látta, hogy a csata ellenük elölről és hátulról egyaránt folyik”, ő és testvére, Abishai kölcsönös támogatásra tettek fogadalmat, erkölcsi bátorsággal alátámasztva, és a végső döntést Isten kezébe tették. „Ha az arameusok túl erősek ellenem, akkor segíts nekem, mondta Joáb, de ha az ammoniták túl erősek neked, akkor én is eljövök és segítek neked. Légy bátor és harcoljunk derekasan népünkért és a mi Istenünk városaiért; És tegye az Úr azt, ami jó neki”.

A vallás területén a bátorság titka ez: „Nem fogok félni a gonosztól, mert Te velem vagy.” A felelősség már nem terhes, ha valaki felismeri, hogy Isten bennünk cselekszik.

A bátorság akarása a hit akarása.

Ha egy püspök például fél a szentélyben szolgálónak odaszólni, hogy ne jelenjen meg foltos munkanadrágban és bőrkabátban, ez azért van, mert kevésbé félti Isten dicsőségét, mint amennyire retteg a hippit rendreutasítani.

Az élet minden félelmét kiűzi a nagy szeretet. A szeretet az egyetlen dolog, ami sikeresen megbirkózik ezekkel. A gonoszságtól való félelem lényegében hitetlen dolog. Minden gyengülő aggodalomnak gyökere a gyakorlati hitetlenségében leledzik.

A vezetői bátorság és merészség elvesztésének tragédiája a fiatalok látens bátorsága és azon hajlandóságuk, hogy kövessék azokat, akik magasabb eszmékkel rendelkeznek.

Az úgynevezett generációs hézag nem létezik, ez egy szellemi hézag – távolság a vezetők és követőik között.

Előbbiek nem égnek az eszmékkel, utóbbiak azok, akik égésre kész fáklyákkal várják a lángot. A fiatalok olyan gyorsak, hogy a fonákját kiválogatják, mert alig várják az inspirációt azoktól, akik nem félnek attól, ha népszerűtlenek lesznek, mivel az igazság a tét.

Demokratikus rendszerünk néha inkább gyengeséget jelent, mint erőt. A hivatalra pályázó jelölt a választók pulzusán tartja az ujját; közvéleménykutatás által rájön, hogy mit akarnak, majd megígéri, hogy megadja nekik, általában a kincstár kárára.

Kampánya az emberek vágyai felé irányul, de soha nem az igényeire. Ennek eredménye, hogy a választópolgárnak ritkán van esélye arra, hogy valódi vezetőre szavazzon.

Érdemes emlékezni arra, hogy az izraelitáknál a többségi szavazás, hogy az ígéret földjére menjenek, csak 10:2 arányú volt. Csak Káleb és Joshua volt mellette. A tömegek megölték volna ezt a kettőt, ha Mózes nem avatkozott volna közbe.

A vallásban, hasonlóképpen a politikában a vezetés akkor fog visszatérni, ha egy ember nem fél attól, hogy ellenségei lesznek, mert mindenekfelett Istent szereti.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2017. augusztus 13.