Katolikus templom bejáratánál szenteltvízbe mártott ujjal vetünk keresztet. Mi történik, amikor ujjunk ezzel a titokzatos anyaggal érintkezik? Miféle erő rejlik benne?

„Egy alkalommal egy kápolnában voltam, amikor egyszerre csak megjelent [az ördög] a bal oldalamon, utálatos alakban. …Azt mondta nekem, rettenetes hangon, hogy kimenekültem ugyan a karmai közül, de ő tudni fogja a módját, hogy újra hatalmába kerítsen. Nagyon megijedtem, s keresztet vetettem oly sűrűn, ahogy csak tudtam; erre eltűnt ugyan, de azonnal megint visszajött. Ez kétszer is megismétlődött; úgyhogy nem tudtam, mit tegyek. Szerencsére volt ott szenteltvíz: abból hintettem feléje, s akkor nem jött többé vissza.”

Mindez nem valami egyszerű lélek képzelődése: az esetet a lelki élet egyik legnagyobb mestere, Avilai Szent Teréz egyháztanító írta le Önéletrajza 31. fejezetében.

Szenttéavatási perében az egyik nővér tanúként nyilatkozta Terézről: „Semmiért a világon nem engedte volna, hogy valaha is útnak induljunk szenteltvíz nélkül… szenteltvízzel telt üvegcséket vittünk, s azokat az övünkhöz erősítettük. Megkívánta, hogy az ő övére is tegyünk mindig egyet, s ilyenkor azt szokta mondani: »Nem is tudják, hogy mennyire könnyebben érzi magát az ember lelke, ha szenteltvíz van a keze ügyében. Nagy szerencse az, hogy ily könnyen hinthetjük magunkra Krisztus Urunk vérét.«” (Szeghy Ernő OCD, az Önéletrajz fordítójának megjegyzése, Budapest 1928, p327)

A víz a tisztulás ősi jelképe, amely minden kultúrában és vallásban különleges jelentőségű. A Számok Könyvében az izraeliták vízzel hintik meg magukat és sátraikat. A szenteltvíz használatát a második század elején I. Sándor pápa írta le és rendelte el a papok számára: „Sós vízzel áldjuk meg az embereket, hogy akiket ezzel meghintenek, megtisztuljanak és megszentelődjenek.” (Epistola ad Universos Orthodoxos Ubique Constitutos)

A szenteltvíz teológiai meghatározása szerint szentelmény, azaz szent jel, mely a szentségekhez némileg hasonlóan elsősorban lelki hatásokat jelez, és azokat az Egyház közbenjárására meg is szerzi. (Katekizmus 1667)

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2022. április 23.