„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (2Tim 3,16-17)

Mi lenne, ha valaki videokamerával követne, és felvenné az egész napomat? Minden szót, amit kimondok, minden arckifejezést, cselekedetet, reakciót? És mi lenne, ha utána, mint egy valóság show-t, az egészet leadná egy TV csatornán? Mit üzenne az életem a nézőknek? Szégyenkezem, ha ebbe belegondolok.

Mert ugye, ha valaki megállna előttem, és rákérdezne: mivel töltöd a napodat? – szépen csengő mondatokkal tudnék válaszolni. De ami valójában zajlik a mindennapok feszítésében, gyakran eltérít legjobb szándékaimtól.

Szeretnék szerető felség és anya lenni. de családtagjaim nagyon értenek hozzá, melyik gombot nyomják meg, hogy érzelmi kitörést vagy teljes kiborulást váltsanak ki belőlem.

Minden erőmmel szeretnék Krisztus tanúja lenni, de hiába kezdem a napomat bibliaolvasással, ha az első autós, aki elém vág, kihoz a sodromból.

Tudom, hogy Isten gyöngéd irgalommal tekint rám ezekért. De azt is tudom, hogy bár nem követ tévékamera, az életem beszédes üzenet arról, amiben hiszek, és én azt szeretném, ha ez az üzenet méltó lenne Jézushoz.

Megragadt bennem egy mondat, amit valahol hallottam: „Az igazán jó prédikációt nem mondják, hanem élik.” Milyen jó volna, ha életem harsányan és tisztán kiáltaná: „Jézus hűséges és igaz, és a tanításában lefektetett elvek működnek!”

Valljuk be, nagyon nehéz helyzetben van a Krisztusnak odaadott lélek a bűn kísértésének kitett testben. Ezért olyan fontos, hogy reggeli együttlétemet Istennel felkészülésnek és meghívásnak éljem meg.

Felkészülésnek. Mai alapigénk kimondja: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen” (2Tim 3,16-17).
Minden igeverssel, amit olvasok, Isten arra a napra akar felkészíteni. Ezért ne csak arra szolgáljon a Vele való együttlét, hogy ezt a feladatot kipipálhassam napi teendőim listájáról, hanem hagyjak időt, hogy szavai mélyen beivódjanak a lelkembe. Utána már kérhetem Istent, hogy ösztönös reakcióimat állítsa le, és juttassa eszembe a nap bármely pillanatában, mire tanított aznap reggel.

Meghívásnak. A másik nagyon fontos dolog, amit reggeli csendes perceimben tudatosítanom kell, hogy ezzel a napindítással meghívom Jézust, töltse velem a napot. Napközben tehát lessem, Ő épp mit cselekszik. Minden percben éljem meg, hogy „ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied”.

Ha tehát valami történik, és a testem ingerülten készül reagálni, kimondom: „ne az én akaratom, hanem a Tied szerint, Uram”. Ez a pillanatnyi szünet, Isten jelenlétének tudatosítása elég arra, hogy a kegyelem felülírja idegességemet. És az benne a legszebb, hogy rászoktat, hogy mindennapi döntéseimbe bevonjam Jézust. Ez az összekapcsolódás az egyik módja annak, hogy meghalljam Isten nekem szóló üzenetét, és megtapasztaljam működését.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. június 23.