Ha gyakran emlékezünk Istenre, és elménkben sokszor felelevenítjük tetteit, ez az egyik legfőbb módja annak, hogy megtapasztaljuk gyógyító erejét; azt, hogy képes meggyógyítani a lelkünk mélyén rejlő sérüléseket, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni.

Ha sokszor emlékezetünkbe idézzük Istent, könnyebb megbocsátanunk azt, ami megbocsáthatatlannak tűnik. Könnyebb megszabadulnunk makacsul visszatérő bűneinktől, amelyeken látszólag nem tudunk úrrá lenni. Könnyebb kibírnunk azokat az időszakokat, amikor úgy érezzük, elviselhetetlen terheket hordozunk.

Emlékezetünk segítségével tud Isten mélyebben a szívébe vonni minden ilyen helyzetben, különösen amikor úgy érezzük, megrekedtünk lelki utunkon és eltávolodtunk tőle. Az emlékezet az egyik legfőbb eszköze, amellyel megújítja gondolkodásunkat.

Ezért olyan fontos, hogy szüntelenül emlékezzünk rá. Helyezzük gondolataink előterébe Istennek és hatalmas tetteinek emlékét; legyen ez éppoly fontos, mint a szeretteinkre gondolás. Sőt: az Istenre emlékezés legyen mindennél és mindenkinél fontosabb!

Forrás

Létrehozva 2017. június 3.