Tematizálás. – Kedves Nővéreim  és Fivéreim  az Úr Jézus Krisztusban ! A   vigasztalás vonzásában való élet   belsőleg betölti az embert, s már többé  nem elégszik meg az üres életfelfogással. Ettől fogva  figyelme, látásmódja  csak átsiklik  mindazon, ami  üres káprázat és gyökértelen semmiség. Kutató szeme és szíve a számtalan lényegtelen  dolog turkáló zsákjában csak  azon akad meg, ami lényeges, maradandó, ígéretes és épületes. 

Aminek természetfeletti visszhangja van. Egy éles megkülönböztetés képessége és készsége jelenik meg pszichéjében, s jó érzékkel tudja félresöpörni  a lényegtelen elemeket a lényegestől, az értéktelent az értékestől, a maradandót,  a futólagostól, a fentről jövő megbízhatót, az alulról jövő megbízhatatlantól. Gyakorlott hozzáértéssel  képes frusztrálni mindazt, ami a „mellé” szórésszel kezdődik. Kerüli a mellé-beszédet, a mellé-gondolkodást, vagy   mellé-cselekvést. Focista szóhasználattal élve: Nem tudja elviselni, ha „mellé száll a labda”.

A kapu azért van, hogy oda minél több gólt rúgjanak.  S ez a lényeg. Jézus nem volt focista, de Ő is a lényeglátásra tanít. A próféták is ezt teszik. Joel ma itt felszólít minket : „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat.” (Joel 2,13)  Ahogy Pál apostol is buzdít: „Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” ( Fi. 4,8).

Fel kell ismernem, mi végett élek itt a földön; s amit ki kell mondanom, annak el kell hangoznia; amit meg kell tennem, annak létre kell jönnie. Ami rám ki van mérve, azt el kell szenvednem, amit meg kell csodálnom, amit át kell élnem, annak bennem le kell zajlani. Csak az – az elfogadható rész – az életemből, ami beleilleszkedik a nagy szintézisbe. A hit egy sajátos, szintézisre felszólító látásmódot sürget bennem, s jó esetben: Meg is adja.

A focinál maradva: Csapatjátékra szólít fel, ahol  szellemi összhangra kell törekedni – az angyalokkal. Az angyalok, a hulladékot a világ végén  majd összegyűjtik és elégetik. Ha ott maradok a hulladék között, a hulladék sorsában részesülök. A lényegtelenre  – mondjam:  – nincs rá időm, erőm, kedvem; nem  az én asztalom. A hitetlenség dolgaimban miért legyen részem?!  Ahogy Szent Pál mondja: „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?” (2Kor 6, 14-15). 

Életünk helytelenségeiből csak úgy tudunk kimászni, ha széthasítjuk az ige élet kardjával és elválasztjuk a  lényegest, a lényegtelentől, s hatalmas ívben  – ez utóbbit  – eldobjuk magunktól.  Frusztrálni  – tudni kell !! Ez a felismerés – beismeréssé érik: Vagyis megteremjük a bűnbánat méltó gyümölcseit. Így most már a szívünket szaggatjuk meg, nemcsak a ruhánkat! – De vajon ezt a bonyolultnak látszó lelki munkát hogyan tudjuk megvalósítani – annyira foghatatlan itt minden?!  Pl. széthasítani a lényegtelent a lényegestől, megszaggatni a szívet…(?)  Ez nem csupán egy szép-mondás? –Nos, ha  át akarjuk lépni ezt a bizonytalanságot, akkor  legjobb kérni ehhez a fenti segítséget az illetékes mennyei hatóságtól. 

Igen Ő, a Hatalmas képes odáig hatni, hogy meg is valósuljon mindaz, ami csak szép költeménynek hangzik és látszik. Urunk szava garancia erre: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” ( Jn.14,26). Így már menni fog a lelki műhely-munka!

Az írás letölthető itt.

Létrehozva 2017. május 29.