Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A nyitottság, mint pl. a szív nyitottsága, jól kifejeződik – gesztusok által –   a kitárt a szétterjesztett, kitárt karok látványában. Ahogyan a kapuk szárnyait is kitárjuk a szívesen látott vendég előtt, s ahogyan a szeretett vendéget kitárt karokkal akár át is öleljük, úgy nyílik meg egész láthatatlan szellemi bensőnk is a másik felé. Először is reflektor-erősséggel ráfigyelünk, majd kitárulkozunk előtte, végül is befogadjuk és szívünkbe zárjuk. A kiterjesztett kéz talán Isten ölelő szeretetét akarja testi formába önteni.

A szeretet pedig nem tesz rosszat a másiknak. Mutatja is kezeit: Nézzed: Nincs bot, vagy ütleg a kezemben, hogy bántsalak.

A szeretet sugárzik az ilyen lelkületből. Sugárzik a szíve, az arca, egész lénye, de még kitárt karjai is a másik felé. S ez egy fénynyaláb:Benne és belőle árad és árad: Bátorítás, erő, jóindulat, támogatás, fény, s derű. segítség, védelem, vigasztalás , bizalom és még számtalan krisztusi erény. Követi még szelídség, alázat, türelem, együttérzés, áldozatkészség, nagylelkűség és megbocsátani – tudás.

A Karácsony és a húsvét a kitárt karok ünnepe.

Jézus a jászolban, majd Jézus a kereszten. Jézus elejétől a végéig a szeretet meghatalmazott nagykövete. Tehát hoz valamit föntről és át akar adni – lehetőleg mindenkinek: az Örök Szeretet adakozó jótéteményeit! János apostol szerint: „mindenki, aki szeret, Istentől van és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.” (1Jn 4,7 ).

Jézus elhozta az Atya szeretetét, mert Ő ismeri az Atyát és tőle jött. – Ezért sugárzik Jézus: Sugárzik és ragyog az arca, a szíve, a keze és egész lénye. Személyi varázs és nem látható rejtett vonzerő. –Valóban vonz és taszít, mint a mágnes. Ezért mondta a bibliai Simeon: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak”.( Lk. 2,34.)

Áldásra tárja kezét, azaz Isten nevében jót kíván. S amit Isten kíván, kimond és kijelent, az meg is történik. Javak és azok bősége árasztja el azt, akit megáld az Úr. Áldás jár nyomában: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” (Mt.11,3.) Jézus az örök irgalom, jóság és szeretet, aki felénk fordult, lehajolt hozzánk, felkarolt és felemelt. S mivel Jézus nem változott – ma is ezt teszi. – Hisz’ Ő maga az ÁLDÁS! Már anyját megszenteli: Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! – Áldjuk a fiút az anyjával. De Jézus bennünk is éli az Ő áldásos életét.

Amikor pedig megáldunk valakit, feléje fordulunk, arcunkat arca felé. Ragyogunk az örömtől.

Ragyog az is, aki várja az áldást, s ragyog az is, aki adni készül. Mert jobb dolog adni, mint kapni.

Tehát Jézus arca (akár bennünk is) jobban ragyog, ha az áldás osztogatói, mintsem annak elnyerői vagyunk. De az egy hatalmas öröm, ha valakit boldoggá tehetek! Jézus – Isten személyében – jön és boldogít, alkonyt nem ismerő boldogsággal, vagyis üdvözít. Ezért Üdvözítő a neve.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2017. május 13.