Évekkel ezelőtt Michael Franzese, mint az egyik összejövetelünk előadója, volt a vendégünk. Franzese, aki kilenc évet börtönben töltött, elmagyarázta, hogy a bebörtönzése egy etikai kódex követésének volt a következménye. Nem valaki más vagy a társadalom etikai kódexének, hanem a sajátjának, a személyesen elfogadott etikai kódexének.

Mint a hírhedt Maffia, egy bűnözői szindikátus, korábbi tagja, Michael hitte és követte a Machiavelli-féle etikai kódexet egészen a szellemi megtéréséig/újjászületéséig. Niccolo Machiavelli egy olasz reneszánsz történész, filozófus és író volt. A vezetékneve szülte a „Machiavellizmus” negatív kifejezést. Machiavelli könyvében, A hercegben, meglehetősen gátlástalan politikusokat jelenít meg. Alapvetően azt tanította, hogy bármi elfogadható, ami a személyes érdekek és célok eléréséhez vezet.

Még mielőtt az életét megváltoztató, Jézus Krisztussal való találkozásban lett volna része, Franzese ugyanezt a látásmódot alkalmazta a cselekedetei igazolására. Ha bűncselekményei áldozata lettél volna, kétlem, hogy értékelted volna az ő személyes etikai kódexét vagy azt, ahogyan racionalizálta a helytelen tetteit, amikből később aztán megtért.

Sajnos, hasonló hiedelmet és viselkedést látunk az üzleti és szakmai világ sok területén.

Rengeteg dolgot megtanulhatunk manapság az üzleti iskolákban, de van egy, amit nem tudunk elsajátítani, és ez egy egyetemlegesen elfogadott etikai kódex.

A mostani helyzet majdnem olyan, mint a régi Izrael idejében, amire a Bírák könyve 21,25 utal: „Abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.”

Bár manapság nem halljuk olyan gyakran, de az üzleti guruk régen használták a „helyzeti etika” kifejezést, ami azt jelenti, hogy tedd, amit helyesnek látsz az adott pillanatban, bármi is legyen az elérendő cél vagy tárgy. Nem sok változás történt mostanáig.

Sok ember hiszi, hogy az őszinteség és becsületesség csak akkor szükséges, amikor az célravezető és a céljaikat szolgálja.

Csoda-e, hogy szinte naponta halljuk vagy olvassuk a hírekben a súlyos etikai jogsértéseket, még a világ legrangosabb cégeinek és vállalkozásainak legmagasabb szintjein is? Az elfogadott viselkedési és gyakorlati normák nélkül mindenki szabadon azt tehet, ami helyesnek tűnik a szemeik előtt. Ezért a Biblia időtálló tanításai és igazsága a legmegbízhatóbb útmutatást adják meg nekünk:

A helytelen cselekedet büntetést von maga után. Franzese is rájött arra, hogy az, hogy valakinek a cselekedeteiindokoltak, az nem ad védelmet a következményekkel szemben. „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” (Példabeszédek könyve 14,12). „Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája.” (Példabeszédekkönyve 20,17)

Isten a legmagasabb normát adja meg. A fiataljainkat arra tanítjuk, hogy az igazság relatív, hogy ne ítéljenek megmásokat – és mások se ítéljék meg őket. Ha elképzelünk olyan közösségeket, melyek machiavellistákból állnak, hamar meglátjuk a hibát a logikájukban. „Az Úré az igaz mérleg és mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok.” (Példabeszédek könyve 16,11)

Az őszinteség és becsületesség biztonságot ad. Ha törekszünk arra, hogy őszinték legyünk minden cselekedetünkben, akkor nincs szükség rá, hogy eltitkoljuk a megcsalattatásainkat /tévedéseinket. „A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk. ” (Példabeszédek könyve 11,3)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete.

Forrás: keve.org. Monday Manna

Létrehozva 2017. május 3.