Mikor először olvastam Szent Ferenctől (1182-1226) ezt a kifejezést, azt hittem túloz. Később azonban, amikor jobban megismerkedtem életével és gondolkodásmódjával, igazat adtam neki: a halál valóban testvérünk, hisz azért kopogtat életünk ajtaján, hogy hazavigyen bennünket igazi otthonunkba, és ott örökre együtt lehessünk azokkal, akiket szerettünk…

Ebben a nagyböjtben is sokat foglalkoztam a gondolatával. Nem csak ilyen és ehhez hasonló idézetek segítettek ebben, mint: „A kereszt (értsd: a halál) másik oldalát feltámadásnak hívjuk!” Hanem egy érdekes színi előadás is…

Az egyik müncheni színházban már évek óta játszanak egy darabot, és nem tudják a műsorról levenni, mert mindig telt ház van. Talán már Ti is láttátok a televízióban. Címe: Gáspár, a szeszfőző.

A darab röviden arról szól, hogy Gáspár, a szeszfőző lassan megöregedett. Életét szeretné tovább élni, bár ahogyan így most visszatekint rá, soha nem volt könnyű.

Amint egy este szobájában üldögél, hirtelen kopogtatnak. Amikor kinyitja az ajtót, visszahőköl: maga a halál áll előtte. Nem kertel, hanem azonnal megmondja: Gáspárért jött, mert a neki előre kijelölt életévek száma elmúlt… Gáspár azonban élni szeretne, ezek után most már különösen. Elkezd hát a halállal alkudozni. Végül fogadást ajánl neki. Kártyázzanak. Aki veszít, az enged. Ha ő, Gáspár bukik, akkor követi a halált. Ha viszont a halál veszít, akkor még ad Gáspárnak 18 évet.

Kártyázni kezdenek. Gáspár serényen önti a halálnak a pálinkát – egyik poharat a másik után. Az végül is annyira felönt a garatra, hogy nem veszi észre: Gáspár a játék folyamán csal. Amikor befejeződik a játszma, Gáspár győztesként állhat fel az asztal mellől. A halál viszont veszít, és mivel szavának kell állnia, Gáspár nélkül távozik…

Gáspár a szeszfőző nagyon boldog. Még van neki 18 éve. A biztonság merésszé teszi: szikláról ugrik le, folyóba veti magát, kocsi elé ugrik: semmi sem árt neki, hisz a halál még nem jöhet érte…

Egy idő után azonban nem találja helyét a világban. Egyre magányosabbá válik. Azok, akiket szeret, rokonai, barátai, ismerősei elhullnak mellőle. Legjobban unokahúgát, Máriát gyászolja, aki egy vihar alkalmával jár szerencsétlenül…

Az élet ezek után már Gáspárnak egyáltalán nem okoz örömet.

Eközben fenn az égben Szent Péter ugyancsak megmossa a halál fejét, amikor az Gáspár nélkül jön vissza. Azonnal visszafordítja, mert Gáspár élete – fogadás ide, fogadás oda – lejárt!

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. április 8.