13. FEJEZET

A FÁSULTSÁG

       1. Amint azt az eddigiekben már említettük, gyakran ez is egyike, éspedig elsőszülötte a szószátyárság sarjainak: a fásultság. Ezért tehát illő beosztást juttatunk neki a bűnök láncolatában.

       A fásultság a lélek ernyedtsége, az elme erőtlensége, az önfegyelmezés elhanyagolása, hivatásundor, a világiak magasztalója, Isten megszólója, – hogy könyörtelen, kegyetlen –, zsibbadt zsolozsmázás, gyengélkedő az imában, acélos a szegények szolgálatában, a kétkezi munkában serény, engedelmesség dolgában kiállja a próbát.

       2. Az alárendelt ember azt sem tudja, mi a fásultság, mert testi teljesítmények által éri el a szellemieket.

       3. A közös élet ellenkezik a fásultsággal, a magányos embernek viszont örökös élettársa. Tőle halála előtt el nem válik, nap nap után támadja, amíg csak él. Remetekunyhót látva mosolyra derül, megközelíti, mellette üt tanyát.

       4. Az orvos reggel látogatja a betegeket, a fásultság meg délben az aszkétákat. Vendéglátást ajánl a fásultság, és rávesz, hogy kétkezi munkából alamizsnálkodjunk. Lelkesen buzdít a beteglátogatásra, eszünkbe juttatva azt, aki így szólt: „Beteg voltam és meglátogattatok.” Rávesz, hogy elmenjünk a csüggedőkhöz, a kishitűekhez: „Bátorítsátok a kislelkűeket!” – javasolja a kishitű. Amikor imádkozunk, halaszthatatlan teendőket juttat eszünkbe, és mindent elkövet az esztelen, hogy minket onnan, mint valami kötőfékkel, ésszerű módon elvonjon.

       5. A háromórás hidegrázást és fejfájást valamint lázat és szédülést a fásultság démona okozza. A kilencedik óra elérkeztével egy kissé erőre kap, mikor pedig megterítettek, kiugrik az ágyból. Majd ha eljön az ima ideje, újra elnehezül a test. Ima közben ismét álomba merül, és alkalmatlan ásítozás ragadja el ajkáról a verset.

       6. A többi szenvedély egyenként egy bizonyos erényt tesz tönkre, a fásultság azonban a szerzetesnek általános halál.

       7. A bátor lélek feltámasztja az elhalt elmét, a tunya fásultság viszont minden gazdagságot elszór.

       8. Mivel ez is a nyolc főbűn egyike, éspedig mindegyiknél súlyosabb, ebben a fejezetben is a hozzájuk illő eljárást követjük. Csakhogy hozzáadjuk még ezt is: Ha nincs zsoltározás, a fásultság sem mutatkozik, vagyis a zsolozsma végeztével nyomban kinyílnak a szemek.

       9. Fásultság idején látszik meg, hogy ki az erős, mert semmi sem ad annyi diadalkoszorú szerzésére alkalmat a szerzetesnek, mint a fásultság. Figyeld meg jól, és majd meglátod, hogy ha állsz, a lábad kezdi ki, ha ülsz, rábír, hogy dőlj a falnak, majd zajt és lábdobogást előidézve bíztat, hogy nézz ki a celládból. Aki viszont maga miatt bánkódik, nem is tudja, mi az a fásultság.

       10. Kötözze meg ezt a zsarnokot is vétkeink emléke, ütlegelje a kétkezi munka, vonszolja a jövendő javak gondolata, és mikor előállt, kérdezzék tőle a rá vonatkozó kérdéseket: „Mondd hát, te eltompult, te ellanyhult, ki a nemtelen nemződ, kik a magzataid, kik harcolnak ellened, és ki a romlásod?” Mire ez az erőszaknak engedve mintha ezt válaszolná:

       „Azok között, akik igazán engedelmesek, nincs hová lehajtsam a fejem, akik között viszont van, a magányban, azokkal együtt élek. Szülőim számosak és különfélék: néha a lélek közönye, néha az égiek fedése, van, amikor a túlságos hőség. Magzataim: a helyről helyre költözés (persze velem együtt), az atyánk iránti engedetlenség, az ítélet feledése, s néha hivatásunk elhagyása. Ellenfeleim, akik most kötve tartanak: a kétkezi munkával párosult zsolozsmázás, s a halálra gondolás, ez az ellenfelem. Az erények biztos reményére támaszkodó ima végez velem egészen. Azt, hogy ki az ima nemzője, tőle kérdezzétek!”

       Aki ezt a győzelmet elérte, az tényleg minden erényben megbízható.

Létrehozva 2017. április 2.