„Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.”(Ef 5,31-32)

Julia rémülten, elbizonytalanodva nézett körül.

„Hol van David?” – kérdezte a balján ülő vendégtől. Jobbról David rátette kezét az övére, és megszólalt: „Itt vagyok. Nincs semmi baj.” Egy gyöngéd mozdulattal megnyugtatta, Julia világa újra békéssé, biztonságossá vált.

Valamivel korábban ott álltam, és néztem, ahogy Julia becsoszog a szobába, érzelemmentes, mozdulatlan arccal, mintha maszkot hordana. Hiába próbált egy közös ismerősünk felkészíteni a találkozásra, megdöbbentem a rombolástól, amit az Alzheimer végzett ezen a nálam csak pár évvel idősebb asszonyon.

Emlékei milliárdjait veszítette már el Júlia, de amint a férje megfogta a kezét, két dolgot biztosan tudott: szeretik és biztonságban van.

Ellentétes érzelmek kavarogtak bennem, ahogy néztem ezt a két embert. „Megható, milyen hűségesen szereti a férje – gondoltam. – Fogadom, hogy az esküvő napján nem gondolta volna, hogy ilyen fájdalmat kell majd elviselnie.”

Gondolataim visszakanyarodtak arra a tavaszi délutánra, mikor talpig fehér csipkében ott álltam a legjóképűbb férfival szemben, akivel valaha találkoztam. Átható tekintete összekapcsolódott az enyémmel, miközben az eskü szavait mondta, és fogadta az én örömteli könnyek között mondott szavaimat.

Én, Amy, Téged, Barry, férjemül fogadlak …
A „férjem” szó új volt és ragyogott akkor, de a házassággal kapcsolatos tapasztalataim még csak arra korlátozódtak, hogy milyen színű ruhát viseljek, és milyen csokrot készíttessek az esküvőre.

… mindvégig melletted leszek
Nem tudtam még, hogy a jövő, amire készülök, egyszer majd nagyon-nagyon hosszú útnak fog tűnni mindkettőnk számára. Nem tudtam, hogy teljes erőnkkel kapaszkodnunk kell majd egymásba.

jóban-rosszban …
Azon a boldog napon el nem tudtam volna képzelni, hogy a rossz létezik, pedig óhatatlanul jönni fog. Nehéz az élet egy sérült világban.

gazdagságban-szegénységben …
Az esküvői ünnepség gazdagságában nem láthattam előre, hogy lesz idő, amikor több lesz a számla, mint a pénzünk rá. Nem tudtam a lemondásokról, amiket vállalnunk kell majd.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. március 13.