„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,32)

Van egy kis forgatókönyv, amit sokan szeretünk eljátszani az agyunkban, ám ez amilyen rövid, olyan veszélyes is. Akár a legfőbb akadálya lehet Istennel való kapcsolatunk kiteljesedésének. Hazugságon alapul, és valahogy így hangzik: Boldog lennék, és úgy érezném, semmi sem hiányzik az életemből,
– ha csinosabb lennék.
– ha lenne férjem.
– ha a férjem gyöngédebb és romantikusabb lenne.
– ha gazdagabb volnék.
– ha jobb természetem lenne.
– ha lenne gyermekem.

Nem tudom, neked mi hiányzik, de egyet tudok: nem lenne vele teljes az életed. Ideig-óráig boldoggá tenne, de igazi beteljesülést nem nyújtana. Az Istennel való élő, virágzó kapcsolat nélkül hiába volna meg mindened, tátongó űr lenne a lelkedben.

Ahelyett hát, hogy a „ha lenne egy…” ábrándot folytatnánk, és a mondatot egy személlyel, tárggyal, pozícióval fejeznénk be, dobjuk félre az egészet, és rakjuk a helyére Isten igazságát. Alapigénk megfogalmazza, mekkora hatalma van az igazságnak:

„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32).
Álljon itt néhány példa, amik nekem segítettek leküzdeni a kísértést, hogy embereket, tárgyakat, pozíciókat rakjak Isten helyére az életemben.

Emberek
Már nem mondom, hogy „Ha lett volna egy szerető apukám…”. Helyébe a Zsolt 68,6 biztatása került: „Árváknak atyja… Isten az ő hajlékában”.
A te életedben talán nem egy családjának hátat fordító apa, hanem egy hűtlen barát hagyott űrt maga után. Vagy a férjed ment el. Talán gyermekre vágysz, és nem kaptad meg. Bárki helyén legyen is űr benned, Isten tökéletesen ki tudja tölteni. Imádkozz a Lk 78-79 alapján „Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat a felkelő fény a magasságból, hogy világítson nekem, a sötétségben és a halál árnyékában lakozónak, hogy ráigazítsa lábamat a békesség útjára”.

Vagyontárgyak
Már nem mondom, hogy „ha több holmim/vagyontárgyam lenne…”. A Mt 6,19-21 került a helyébe: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”

Vágyhatom bármilyen tárgy birtoklására, ha megszerzem, csak ideig-óráig lelek örömöt benne. Az örökkévalóság fényében minden földi vagyon értéktelenné válik, és végül el is veszítjük. Ha a szívem rááll az egyre több birtoklás szemléletére, egyre inkább félni fogok dolgaim elvesztésétől, egyre sérülékenyebbé és gyengébbé válok.

A vagyon arra való, hogy megbecsüljük, és mások áldására fordítsuk. Nem szabad meghatározzák identitásunkat. Nem rossz az, ha örülünk a dolgainknak, de sosem szabad szívünk biztonságát rájuk bízni.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. december 3.