A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…

Másfél évtizeddel ezelőtt egy forgalmas budapesti utcából kiköltözhettünk a városon kívülre, egy családi házba. Nagy lelkesedéssel kertépítésbe fogtam. Különösen a ház nyugati oldalán egy jókora területre figyeltem fel, ahol semmiféle hasznos növény nem élt, csak gyomok. „Micsoda paradicsomokat fogok itt termeszteni!” – lelkesedtem. De már az első percben, amikor lenyomtam az ásót, megcsikordult valami. Kiderült, hogy a kiszemelt területen a föld tele van építkezési törmelékkel. Ma sem tudom, hogy az előző tulajdonos miért ásta el oda a sittet, ahelyett, hogy elhordatta volna. Több évbe telt, amíg sikerült ott termőtalajt létrehozni.

A lélek táptalaja a család
Ahogy a facsemetének, a gyermek egészséges lelki fejlődésének előfeltételei is közvetlen környezetében, a „lelki táptalajban” vannak. Aki gyümölcsfát nevel, tudja, hogy sokkal több időt és energiát kell fordítani a talajra, mint magára a fára. Hiszen a talajt kell lazítani, a talajból kell irtani a gyomokat, a talajba kell bejuttatni a tápanyagokat, a talajt kell öntözni, hogy a gyökerek fel tudják szívni a tápsókat. Igen, magát a fát kell metszeni és permetezni, de ezek a munká

k sokkal kevesebb időt és energiát igényelnek a kertésztől, mint a talaj művelése.

A gyermeki fejlődés eredeti táptalaja a család. Nem az óvoda, nem az iskola, hanem a család. Hiába neveljük a gyermeket a tanácsadó könyvek okos tanácsai szerint, ha a családból hiányoznak a lelki fejlődéshez szükséges „tápsók” (sőt, esetleg „mérgeket” tartalmaz a környezet „talaja”), nem várható harmonikus lelki fejlődés.

A harmonikus lelki fejlődéshez különösen négy „lelki tápsó” nélkülözhetetlen:

• biztonságérzet,
• fontosságtudat,
• maradandó értékrend,
• követhető példa: magatartási és kommunikációs minták.

A biztonságérzet alapja a szülők kapcsolata

Már a múlt század első felében felfedezte a fejlődéspszichológia, hogy érzelmi harmónia és megfelelő kapcsolatkészség csak azoknál a gyerekeknél alakul ki, akik biztonságban érzik magukat. Már a csecsemőnek legalább olyan mértékben szüksége van arra, hogy ölbe vegyék, babusgassák, szeretgessék, mint arra, hogy táplálékhoz jusson, tisztába tegyék, és megfelelő hőmérsékleten tartsák.

Megfelelő anya-gyermek kapcsolat nélkül nincs megfelelő lelki fejlődés – hangsúlyozták.

Ma már tudjuk azt is, hogy a csecsemő és a kisgyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást. Hiszen ha azok pusztítják egymást, akiktől az ő élete függ, akkor azt éli át, hogy ő nincs biztonságban. A veszélyzónából (az égő erdőből vagy az árvíz elől) az állatok menekülnek.

A csecsemő nem tud elmenekülni, ehelyett betokozódik, mint az egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: túl sokat szopja az ujját, kizárja a felnőtteket a maga kis világából. Később felserdülve valóban menekül: bandába, kábulatba, stréberségbe, elsietett párkapcsolatba, mert otthon nem bírja a légkört.

A család légköre (a gyermek lelki környezete) a házaspár egymással való kapcsolatán múlik elsősorban.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. október 1.