Tematizálás. –  Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Az előző életigében azt az életformát és életstílust próbáltuk felvázolni, ahol az ember nem a saját feje, kapkodása és szeszélyesen ösztönös   ötletei után megy, hanem egy kozmikus méretű világ-tervbe illeszkedik bele minden erőfeszítése és fáradozása. S ezt azért tudja így megtenni, mert szüntelen egyeztetésben van Istennel, a mindenség Teremtő Urával, mindent az Ő láttamozása, jóváhagyása és támogatása nyomán visz végbe.

Csak maradjunk Jézusnak, Urunknak életpéldájánál. Szívének ezt a titkát Krisztus Urunk e szavakkal tárta fel: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.” (Jn. 5,19. )   Ez a mindenséget átkaroló harmónia, összhang, a kinyilatkoztatás erejével hat számunkra, mint egy üzenet: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” (Jn.13,15.)

Meg kellene tennünk, de nem tesszük, hogy minden dolgunkat egy Istennel való szent egyeztetésben hajtsunk végre. De mi, az ősi engedetlenség gyermekei, mindent önfejűséggel oldunk meg, s csak később döbbenünk rá, hogy megoldatlanok dolgaink. Mondhatnám, csak a diszharmóniához, a romboláshoz értünk. Ez mind azért van, mert Isten nélkül tevékenykedünk, s így frusztrálódik, bagatellizálódik és elsilányul valamennyi foglalatosságunk. Fércmunka, fusimunka lesz egész életünk, mert mérvadó „művezető” nélkül tesszük azt, amit teszünk.

Az Isten nélküli emberi tevékenykedés csak látszat-csillogás; a látszat alatt minden csupa toprongy, mint a turkálóban a zsák mélyén. Maga az emberi lény is méltóságát-vesztett toprongy lesz. – Aki eljut erre a felismerésre, abban kiakad valami és szinte felkiált: Ebből elég legyen, így nem mehet tovább! – Akkor ebben a szent rövidzárlatban jöhet egy megrendült kegyelmi pillanat, egy intuíció ( felvillanás, felismerés), majd egy felkiáltás: Vissza a hithez! Menjünk le az alapokra!

Isten az alap, rá építsünk mindent! A harmóniát helyre kell állítani minden szinten! A hitalap a rendezett élet feltétele! Ezt magyarra így fordítanám le: Ha nem vagy összhangban Istennel, akkor ha megszakadsz is a nyüzsgésben, sem tudsz rendes emberré válni! A mi „rendes-mivoltunk” alapja egy hitben       élő állandó kapcsolat Istennel. Ez az alap, s az alapokra kell lemenni. Ez az élet titka. Nem kell nagy fölhajtást és rohangálást csinálni belőle, csak keresni kell az egyszerű, puritán megoldást.

Krisztusért le kell szegényednem, azaz az eszköztáram tárlatát szanálnom, lomtalanítanom. Egy pusztai tájat kell magam köré varázsolnom: Matt színre, csillogás nélkül: Ez a MEGOLDÁS FELÉ VEZETŐ ÚT! Nem szabad megijedni a sivár tájtól, a sivatag zord látványától. Menjek ki Jézussal a pusztába! Ezt tette Urunk is: „Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen” (Mt.14, 13.) A puszta csendjét csak a sakálok távoli üvöltése törte meg olykor-olykor. De a zord látszat alatt nyugodtan végig lehetett gondolni mindazt ami volt, mindazt, ami van, s mindazt, ami ezután lesz. Az igénytelen környezeti hatás befelé fordítja a figyelmet.

A nagy lomtalanítás majdnem eszköztelenné tesz. A sivatagban nincs komfort, nincs csörgedező patak, sőt még árnyékot adó fa sem. DE ott van Jézus, s benne a kozmikusméretű megoldás. A sivatag az egyszerű megoldást akarja adni, s kiderül, hogy maga Jézus az egyszerű megoldás. Igaz, a szent és a nem-szent lélek azért követte az Urat tusakodott és ott volt vele: „Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust” … „hogy a sátán megkísértse.” ( Mt.4,1). Ebben a szellemi ütközetben tisztult ki benne a tisztán látható feladat. S ebben a pusztai csendben   találjuk meg mi is helyünket, orientációnkat és biztonságos utunkat a „hogyan-tovább” –ra.

A leegyszerűsített életvitel belsőleg tesz gazdaggá. Az egyszerűség mindig levisz az alapokra, a kezdésre, s a kezdés minden örömére. A sötét angyal – persze – ezt nem hagyja szó nélkül, de Isten sem hagy minket segítség nélkül, vagyis erőnkön felül. Igei biztatást is kapunk ehhez: „Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” ( I.Kor. 10, 13.)

Az agyonbonyolított életformában nem vagyunk képesek felülkerekedni a bonyodalmak rendezése fölé, s testileg-lelkileg tönkre megyünk benne. (A hitetlenség, mint életstílus ma ezt példázza:Az üresjáratú, rohanó életet.) Jogos a jelszó:’Isten nem ver bottal’! De a leegyszerűsített életmód megadja a lehetőséget egy affektálás-, és nagyzolásmentes, de méltósággal s nyugalommal megáldott életformához. (Ez már a hit ajándéka lesz).

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2016. szeptember 24.