Gyermekkoromban nagyon sok mesét olvastam. Kedvenceim közé tartoztak azok a mesék, amelyben a királyfi útnak indúl, hogy megszerezze és elhozza édesapjának, az öreg királynak, az élet vizét. Akkor még nem tudtam, hogy az élet vize valóban létezik…

A fiatalság-bohóság korszaka után, amikor már megtapasztalja az ember az élet súlyát, a legtöbben megérzik, hogy szükségük van valamiféle segítségre, bensõ erõre. Tudja az ember, hogy van Isten, hogy megsegíti õt és elkezd kapaszkodni utána. Így, lassan-lassan, elkezdi az ember keresni Istent, sokmindenben és sokféleképpen. Van aki szentképeket, kegytárgyakat kezd vásárolni és van aki már meg is áldatja azokat. Van aki kegyes könyveket kezd vásárolni és van aki aztán el is olvassa azokat. Van aki imádságos füzeteket kezd vásárolni és van aki el is kezd imádkozni.

Van aki Szent Antal kilencedre kezd járni és van aki már azt gondolja, hogy úgy ér valamit, ha mind a kilenc alkalommal elmegy. Van aki a keresztény értékrendet keresi és van aki tesz is érte a társadalomban. De vajon csak ennyit tartogat számunkra a jó Isten? Ad nekünk egy-egy pohár vizet és azzal kész?… Kioltja szomjunkat egy-egy hétre és azzal kész?…

(Jn 4:6-14) Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.« Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.«

Tehát mirõl van szó? Ha az öreg király tudta volna, hogy az élet vizének forrását is meg lehet szerezni, akkor nem egy korsó vizet kért volna, hanem magát a vízforrást. Akkor azért küldte volna a királyfit, hogy hozza el neki az élõ vizek forrását…

(Fil 3:7-8) Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. július 6.