Úgy teszek, mintha jól lennék, vagy bizonygatom az igazamat
“A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” (Jak 3,17)
Ha valaki megbánt azzal, amit mond vagy tesz, hogyan reagálhatok Istenhez méltóan? Tegyek úgy, mintha minden rendben lenne, hogy megőrizzem a békét? Vagy szálljak szembe, és bizonyítsam be, hogy hibát követett el?
Egyik sem jó. Ha rajtakapom magam, hogy szerepet játszom, vagy bizonygatom az igazamat, tudom, hogy rossz úton járok.
Isten gyermekéhez méltó módja a reagálásnak, ha lelki értelemben tisztességes vagyok: becsületes és békeszerető egyszerre. A Jak 3,17 szerint az igazi bölcsesség „először is tiszta, aztán békeszerető…” Igen, ilyen bölcsességre vágyom. Ez a lelki tisztesség. Becsületes akarok lenni és békeszerető egyszerre. De hogyan? Meg kell tanulnom, hogyan lehet kombinálni a valódi becsületességet a valódi békességszerzéssel.
Valódi Becsületesség
Nem minden őszinte vallomás az érzéseimről tartozik a valódi becsületesség kategóriába. Őszinte érzéseim nem biztos, hogy helyesen értékelik a szituációt. Lehet, hogy őszinte vagyok, de attól még eltúlozhatom, félreértelmezhetem a tényszerű igazságot. Úgy érezhetem, jogom van kendőzés nélkül kinyilvánítani az érzelmeimet, még büszke is vagyok rá, hogy az őszinteség jegyében nem nyomom el őket. Pedig az őszinteség, ha nincs köze a valósághoz, egyáltalán nem becsületes. Talán csak érzelmi okádás.
Ezért van szükség békességszerző becsületességre – a Szentlélek által kordában tartott becsületességre – így juthatunk el a valódi lelki tisztességre. Ha tehát valódi becsületességet szeretnék, kérjem a Szentlelket, mutassa meg nekem a valódi igazságot. Látnom kell a helyzetet a másik szemszögéből is. Kérdéseket kell feltennem azzal a szándékkal, hogy jobban megértsem a helyzetet, és nem azért, hogy ítélkezzek. Röviden: arra kell törekednem, hogy békességszerzéssel fejeljem meg becsületességemet.
Valódi Békességszerzés
Isten bizonyára elszomorodik látva a sok mű békességszerzést, amit nem hat át a becsületesség. Ez történik, mikor elnyomjuk érzéseinket, és megjátsszuk, hogy minden rendben van. A felszínen úgy látszik, mintha igazi békességszerzők lennénk. De ha ezt a becsületesség kárára tesszük, lélekroncsoló keserűséget halmozunk fel a bensőnkben, ami váratlanul fog a felszínre törni. Vagy az egészségünket teszi tönkre, és szorongásalapú hangulati, érzelmi, fizikai betegségek táptalajává válik, vagy idővel annyira felgyülemlik, hogy az örök békességszerző egyszer csak váratlanul kirobban, mindenki elképedésére. A b&eacut e;kesség megőrzését célzó „jól vagyok” kijelentés falakat emel, intimitást rombol.
Néha a hazugság úgy jelenik meg, hogy valótlan dolgokat mondunk.
De a becsületesség hiányát jelenti az is, ha nem mondjuk ki az igazat.
Az írás elolvasható itt.
Létrehozva 2016. május 6.