Tematizálás.-   Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Az előző életigében Istennek felénk forduló Arcáról elmélkedtünk, mely boldogságot és derűt áraszt. Ez a drága fény – itt a földi életben, a nyomorúság tanyáján, ahol az ember vétkezett – bizony gyakorta eltűnik, s a sötétség angyala megpróbál összekavarni minket. Gyatraságaink és a ránk zúduló csapások láttán, rövid úton megállapítjuk, hogy még nem Urunk országában, a mennyországban vagyunk, hanem elég goromba vidéken, vagyis idegen földön.

De van egy ígéret birtokunkban, mely rólunk szól, hogy be fog teljesedni. Ez   sorsunk jórafordulásáról beszél, életünk örömteli végkicsendüléséről. Így reménykedett Dávid is, amikor menekülőben volt lázadó fia, Absalom elől. Megfogalmazódott szívében   egy lehetséges fordulat reménye, amikor így szólt kísérőihez : »Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban és jót ad a helyett az átok helyett, amely ma ér. » (II.Sám. 16,12.)

– Egy »talán », egy « hátha » ott van minden ember szívében : Hátha Isten rövidesen megmutatja nékem is barátságos arcát. Hátha jön egy változás, egy fordulat, egy új légáramlat, egy olvadás, egy meglepetés, egy látogatás, egy újjászületés. Minden szívnek a sarkában ott lapul egy ünnepi várakozás, s egy költemény megtört sora : »Lesz még egyszer ünnep a világon ! »

A szív zokog belé – ebbe az ősi sóhajtásba, ebbe az irdatlan mélységből feltörö vulkánikus remegésbe. De nemcsak valamit, hanem Valakit is várok, aki mindenkinek elhoz egy szép, nyugodt, békés, rendezett világot. Elég volt már a sokféle bajból : Jőjjön már valami jó is. Egy Messiási Ország vágya ott lappang az emberi természet legmélyén.

– A világ – minden buktatója ellenére is – egy kibontakozás felé halad, a tökéletesedés irányába. De a harc egyre élesebbé válik. A rettegés, a kétségbeesés is élesedik, de a megvalósulás jelei is már kezdenek feltűnni. A tökéletesség felé haladunk, bár a haladás rejtett és nem nyilvánvaló. De Isten emberei tudnak erről és dolgoznak is rajta. A tökéletességen úgy lehet dolgozni, hogy növeljük a szeretetet hatáskörünkön belül és kívül.

A szentpáli ige is ezt az útmutatást adja: » Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. » ( Kol. 3, 14.) A világ szörnyűségeinek hangzavara alatt ugyanis készül a tökéletes és új világnak alaprajza. – Legyek ezért bizalommal a Gondviselés iránt, hogy – igenis : – meg fog valósulni az Isten Országa. Mert benne vagyunk egy kozmikus fordulatban, a mindenség megújulásának titkában.

Nem embereken múlik a sorsunk, nem is vak elemeken. Ha szeretetben élünk, akkor együttműködünk a Megújulás Szerzőjével, s jelenlétünk a világ sorsának alakításában pozitív elbírálást nyer. Tehát amíg várjuk a jóreménység fordulatát, addig viszont közreműködünk a kegyelemmel. – A káplánt Ko-operátor-nak mondja a latin, aki együtt működik plébánosával, s állandóan egyezteti saját ténykedését felettese elképzelésével.

Ha hiszünk és nyitottak vagyunk Isten felé, akkor követjük Jézus példáját : Keressük és megtesszük az Atya akaratát. Nekünk is ez kellene, hogy legyen :Ételünk és italunk. Ezzel a lelki beállítottságunkal siettetjük Isten csodálatos elgondolásainak megvalósulását, mint tanítványok kooperátorok, munkatársak. Várakozásunk, így nem az Úr által említett « haszontalan szolga » szerepében jelenik meg, hanem a hűséges, megbízható és igaz szolgának bizonyulunk, akire Urunk majd egész vagyonát rábízza. Az « egész vagyon » alatt itt az Atyának – a messiási Országról szóló egész tervét, elgondolását is érthetjük.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2016. április 1.