December 18-án pénteken délelőtt 9 órakor tartotta P. Raniero Cantalamessa kapucinus atya harmadik adventi elmélkedését. A Pápai Ház szónokának harmadik, egyúttal záróprédikációja Mária titkát Krisztus és az egyház összefüggésében elemezte, először zsinati majd ökumenikus kontextusban.

A Lumen Gentium mariológiája: Mária a szüzesség és anyaság mintaképe

Alapvető zsinati szövegek idézésével kezdte a szónok a beszédét: „A Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának rendelt, itt a földön isteni Üdvözítőnk anyja, másokat messze fölülmúló, nagylelkű társa és az Úr alázatos szolgálója lett. Minthogy Krisztust méhébe fogadta, evilágra szülte, gondozta, a templomban az Atyának bemutatta, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedett – engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével – egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk (LG 61).

Mária hagyományos címei, mint az „Isten és a hívek Anyja” titulus mellett a zsinat Mária szerepére utalva használja a „mintakép” kifejezést: „A joggal anyának és szűznek mondható Egyház misztériumában a Boldogságos Szűz Mária az első helyen áll, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan mintaképe” (LG 63).

Máriát az Egyház összefüggésében értelmezni

A zsinat legnagyobb mariológiai újdonsága abban az elhelyezésben áll, ahogy a Szűzanyát az Egyházról szóló konstitúció  összefüggésébe állította. Ezzel a zsinat mély megújulást adott a mariológiának, tekintettel az utolsó századokra. A Szűzanyáról szóló értelmezés nem önmagában áll, mintha közvetítő szerepet töltene be Krisztus és az Egyház között, hanem az egyházatyák korához hasonlóan az Egyházban értelmezi, ahogy Szent Ágoston mondta róla: „Ő az egyház legkiválóbb tagja, de annak tagja, nem kívüle vagy fölötte” (Sermo 72,7). A két valóság kölcsönösen segíti egymást: Ha az egyházról szóló beszéd fényt vet Máriára, akkor Mária értelmezése segíti az Egyház, mint Krisztus-test megértését. Ugyanezt hangsúlyozta II. János Pál pápa is a Redemptoris Mater enciklikában: „Máriát Krisztus titkában bemutatva, a II. Vatikáni Zsinat utat talált az egyház titka megérésének az elmélyítésében” (RM 5).

Mária hitének a hangsúlyozása         

A zsinat mariológia újdonságának másik vonása Mária hitének a hangsúlyozása, amit II. János Pál pápa a Redemptoris Mater enciklikájának a középpontjává tesz. Ez is visszatérés az atyák teológiájához, és Mária kiváltságainak a hangsúlyozása helyett az ő hitét emelte ki, mint a Szűzanya személyes kapcsolatát az üdvösség titkához. Itt is jelentős Szent Ágoston hatása: „Szűz Mária hittel szülte azt, akit már korábban megfogant. Miután az angyallal beszélt, ő a hittel teljes, Krisztust megfoganván, már előbb fogant a szívében, mint a méhében” (Sermo 215,4).

A Vatikáni Rádió tudósítása elolvasható itt.

Létrehozva 2015. december 20.