„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”(Mt 10,8b)

Anyukám mosta le a vért a hajamból, a nyakamról. Nemrég értem haza a traumatológiáról, ahova egy hat kocsit érintő tömegkarambol egyik túlélő áldozataként kerültem pár órával azelőtt. Istennek hála, éltem.

Hihetetlen volt, hogy csonttörések és nagyobb sebek nélkül megúsztam. Az MRI és a CT semmi sérülést nem mutatott ki a koponyámban, pedig elvesztettem az eszméletemet a légzsák ütésétől. Tizenegy kapocs a tarkómon és néhány horzsolás a testemen – ez volt a– látható – leltár.

A lelki hatás tovább tartott. Lassan dolgoztam fel a tananyagot, amit Isten próbált megtanítani.

Szeretteim, barátaim naponta hoztak ennivalót, képeslapokat, virágot. Sms-eket, emaileket küldtek, megható telefonos üzeneteket hagytak. Egy héten át anyukám fuvarozott mindenhova, orvoshoz és egyéb elintéznivalók után, míg meg nem kaptam a bérelt autót.

Bármennyire hálás voltam, nehezen fogadtam el a segítséget. Egész életemben könnyebb volt adni, szolgálni, önállóan rendezni magamat, környezetemet. A baleset megváltoztatta a látószögemet, alázatosságra tanított.

Isten azt akarta, hogy vegyem észre: nem tudok kapni.

Isten országa az adni és kapni elvére épül. Kapni és adni. Előfordul, hogy mindkettőt végeznünk kell.

Néha nagyon nehéz segítséget kérni. (…) Pedig ezzel megfosztunk valakit az adás áldásától. Van, akinek az adni tudás lelki adomány (ld. Róm 12,6-8).

Mai alapigénk arra tanít, hogy álljunk készen arra is, hogy adjunk, arra is, hogy kapjunk. Jézus különleges utasítást ad tanítványainak ebben a szakaszban. „Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok”- így szól a teljes mondat (Mt 10,8).

Isten úgy huzalozta a szívünket, hogy alkalmas legyen arra is, hogy adjon, arra is, hogy kapjon. Ő adta a Tökéletes Ajándékot. Önfeláldozással adta. Szívéből adta, és azt szeretné, ha mi is adnánk önfeláldozóan, és kapni is tudnánk méltósággal és alázatosan. Hányszor elutasítottam Isten segítségét, és azt gondoltam, majd én elintézem a magam dolgait! Ez büszkeség.

Kemény leckét kaptam a balesetemből: meg kell tanulnom segítséget kérni és elfogadni. Hálás vagyok Istennek a balesetért, és azért, hogy megőrizte életemet, mert még terve van vele. Kérem Istentől, hogy folytassa tanításomat, mutassa meg, hogyan adhatok áldozatkészen, és fogadhatok el méltósággal, alázattal.

Uram, Jézus, köszönöm, hogy megőrizted az életemet. Bocsásd meg büszkeségemet, amikor nehezen tudok segítséget kérni és kapni. Segíts, hogy továbbra is adni tudjak nagylelkűen, szolgáljak másokat, és tudjam elfogadni áldásaidat. Kérlek, áldd meg továbbra is azt, aki ezt a levelet olvassa, és a Proverbs31 Ministries tagjait, akik a leveleket írják. Köszönöm, Uram, hogy mindig mindennel ellátsz, amire szükségem van. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2015. november 28.