„Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.” (Zsolt 18,33)

Mintha minden egyszerre romlott volna el. De nem egy „nehéz napról” volt szó, hanem egy „nehéz hónapról”.

Magasra hágott az érzelmi feszültség nálunk, mikor legidősebb fiam hazaköltözött a kollégiumból, és a ház minden négyzetméterét megtöltötte tesztoszteronnal. Legkisebb fiam akkor fejezte be a középiskolát, volt egy balesete, műteni kellett. A számítógépem összeomlott, nem egyszer, hanem háromszor is. Egy váratlan program hosszú órákra összezavarta a napirendemet. Amit meg elterveztem, úgy tűnt, nem fog sikerülni. Mindennek a tetejébe kiskutyám összeszedett valami bélfertőzést – no ezt inkább nem részletezem.

Egyetlen dolgot sem találtam az életemben, ami megközelítette volna az általam elvárt tökéletességet. A házam egy romhalmaz. Anyai öntudatom szintén. Szakmai életem ingadozik. Feladataim tömege agyonnyom. Semmi nem ment úgy, ahogy kellett volna.

Gyengének, kimerültnek éreztem magam. Egy olyan nő számára, aki szereti a rendet és a pontos időbeosztást, nagyon nehezek ezek az időszakok. Talán te is átéltél már hasonlót. Esetleg a te életedben még tovább tartott a zűrzavar, nem „nehéz hónap”, hanem „nehéz év” volt.

Bár igencsak bajos megbirkózni az összekuszálódott élettel, az ilyen időszakok alkalmat adnak egy másfajta hozzáállás kialakítására. Ahelyett, hogy a rosszra, a tökéletlenre koncentrálnánk, forduljunk Ahhoz, aki Tökéletes: Mennyei Atyánkhoz. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy legjobb szándékaink és terveink sem válnak be, fordítsuk tekintetünket valódi erőnk Forrására.

Alapigénk, a Zsolt 18,32 emlékeztet: a mi erőnk nem, de Istené mindig elég.

Mind szeretnénk erősek, kompetensek lenni. A Biblia viszont azt tanácsolja, hogy örvendjünk gyengeségünknek, mert arra figyelmeztet, hogy egyedül Isten erejében bizakodjunk. Pál így fogalmaz gyengeségünk jó voltáról: „De Ő azt felelte: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém” (2Kor 12,9).

Igyekszem tehát örülni a káosznak: Isten figyelmeztetésének veszem, Aki hív, hogy pihenjek meg Benne, mikor igyekezetem hasztalannak bizonyul.

Nagyon kimerítő a tökéletességre törekvés. Isten várja, hogy adjuk meg magunkat, és lépjünk oldalra. Amint abbahagyom igyekezetemet a tökéletességre, Isten elkezdheti bennem tökéletesítő munkáját. Mi nem tudjuk létrehozni a tökéletest, de Isten tökéletessé teszi az utunkat.

Milyen az a mindennapok szintjén, amikor saját gyengeségemet felcserélem Isten erejére? Amikor az Ő útját választom az enyém helyett?

Benne bízom, nem saját képességeimben. A tökéletességről alkotott képet, amit a fejemben hordok, alávetem Isten jelenlétének  tökéletlen valóságomban. Isten igéjére és útmutatására hallgatok, és nem saját utamat tervezgetem.

Isten hatalma meg tud nyilvánulni gyengeségünkben, ha bízunk, ha megadjuk magunkat, ha engedelmeskedünk. Az Ő ereje és tökéletes tervezése ekkor tűnik elő legfényesebben az életünkben.

Uram, tudom, hogy ha megadom magam Neked, már nem kell saját erőmre támaszkodnom. Ahelyett, hogy belevesznék a zűrzavarba, ugye megtanítasz ráhagyatkozni a Te erődre? Jézus nevében kérem, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2015. szeptember 29.