„Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.” (Ef  3,20-21)

Miután befaltam egy hatalmas szendvicset, egy zacskó teljes kiőrlésű ropogtatnivalót és egy fehércsokoládés makadámdiós süteményt, kínálhatnának bármilyen finoman illatozó ínyencfalattal, visszautasítanám, mert tele lennék.

Ez így természetes a test vonatkozásában. Minél többet eszik az ember, annál jobban jóllakik, annál kevesebbre vágyik. A lelki éhség ennek a fordítottja. Minél többet eszel, annál éhesebb vagy, annál többre vágyol.

Néhány éve volt az életemben egy időszak, amit lelki szárazságként jellemezhetnék. Hiába nyitottam ki a Bibliát, a szavak ott maradtak a papíron, nem ugráltak át a szívembe, mint régebben. Imádkozni kezdtem, s közben egy csomó minden keringett a fejemben. El ne felejtsek vécépapírt vásárolni. Kifizettem már a vízszámlát?

Ez az étvágytalanság elkeserített. Tehetetlen voltam, kísértést éreztem, hogy hagyom az egészet, vagy épp csak átfutok rajta, letudom.

Csakhogy újra meg újra eszembe jutott az Ef 3,20-21 szavaiból sugárzó igazság: Isten, akit szolgálok, mérhetetlenül többre képes, mint amit kérhetnék, vagy akár csak el is tudnék képzelni, s mindezt azzal az erővel, ami bennem is működik.

Isten működni szeretne bennünk.

Nem tudnám megmondani, mi okozta azt a lelki szárazságot, de voltak még hasonló időszakok az életemben. Okozhatta túlzott elfoglaltság, az ellenség támadása, vagy egyszerűen egy szükséges fokozat volt lelki életem fejlődésében, nem tudom. Azt viszont már megtanultam, hogy amikor észreveszem, ne adjam meg neki magam, hanem menjek, és tömjem magamba a lelki táplálékot.

Akkor is, ha éhes vagyok rá, akkor is, ha nem.

Stormie Omartian, akinek az imádságról írt könyvei milliókhoz jutottak el (néhányuk magyarul is olvasható), leírja, hogy egy alkalommal, mikor aggodalmaskodó gondolatokkal küszködött, egy barátnője azt tanácsolta, hagyjon magának időt az Istennel való csendes együttlétre, hogy Ő elcsitítsa a gondolatait. Ettől kezdve minden reggel és este elolvasott egy-egy fejezetet a Zsoltárok Könyvéből és a Példabeszédekből. Néhány hét elteltével már várt ezekre az alkalmakra, és ami kényszeredetten indult, pár hónap alatt Istennel való átélt találkozásokká vált.

Életbe lépett a lelki éhség szabálya: minél többet eszel, annál éhesebb vagy.

Ha szeretnél rákapcsolódni Istenre, de étvágytalanságban szenvedsz, és emiatt lelkiismeret furdalásod van, tudd, hogy nem vagy egyedül.

Ne várj az éhségre ahhoz, hogy imádkozz, vagy kinyisd a Bibliát. Isten arra vágyik, hogy működni tudjon benned. Hála neki, ez nem egy kötelezően végzendő feladata, vagy egy vizsga, amin elbukhatsz.

Meghívás ez a Mindenség Istenétől, aki nagyon szeret téged, és szeretne veled együtt lenni.

Tekintsd úgy, mintha a legjobb barátodról lenne szó. Minden nap beugrik hozzád. Nem nézed az órát. Van úgy, hogy csak pár percet vagytok együtt, szent perceket. Ha a tervezett néhány perc alatt történik valami mélyen a lelkedben, add át neki magad. Ne foglalkozz mással. Ha beugrik valami elintéznivaló, amit nem kéne elfelejteni, írd le mindig nyitott jegyzetfüzetedbe, aztán hagyd is ott, és fordulj vissza Istenhez.

A hajdani lelki szárazság? Nem tartott örökké.

Étvágytalanságom lassan elmúlt, és már alig vártam a napi találkozásokat Istennel. Ha újra jelentkezik – és bizonyára fog – enni kezdek. Előbb egy falatot, majd még egyet, és így tovább. Fel fogom tölteni magam Annak igéivel és jelenlétével, aki mérhetetlenül többre képes, mint amit én kérni vagy elképzelni tudok.

Mennyei Atyám! Nem érzem az éhséget, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy jelenlétedbe helyezkedjem. Köszönöm, hogy mindig ott vagy, ahol én, felfrissíted és táplálod a lelkemet. Jézus nevében, Ámen.

(forás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2015. augusztus 5.