Hol szabad áldozni?

Az új törvénykönyv szerint, ahol misézni, ott áldozni is lehet; tehát magánkápolnákban is, ha csak a püspök ezt különös esetekben meg nem tiltotta (869. kánon).

A betegek otthon áldozhatnak. Illő, hogy ilyenkor a szoba lehetőleg tiszta, rendes, virággal feldíszített legyen.

Az Eucharisztiát a beteghez a lehetőség szerint nyilvánosan kell vinni (847. kánon), fontos, észszerű okból azonban ettől el is lehet tekinteni. Az Egyház óhajtja, hogy mikor az Oltáriszentséget a beteghez viszik, a hívek figyelmét erre harangjellel hívják fel, hogy ezek égő gyertyákkal kíséretül szegődhessenek. Külön testvérület is alakult, amelynek tagjai magukat erre kötelezik. A szent búcsúkat, melyeket Egyházunk nekik engedélyezett még a jubileumi évben sem szokta felfüggeszteni, holott a legtöbb búcsú ilyenkor az élők számára el nem nyerhető. Mutatja ezzel az Egyház, hogy az isteni Felség külső tiszteletét is mennyire szívén hordozza.

Néhány évtized előtt történt a gmundeni tó melletti Ebenzweier-kastélyban, Estei Miksa főherceg, Deutschmeister, kedvelt tartózkodási helyén. Egy szegény szolgáló, ki úgyszólván egész életét tehenek között az istállóban tölté, ugyanott súlyosan megbetegedett. A felette magas láz miatt veszélyes lett volna fekvőhelyéről elmozdítani s máshova átszállítani. Mikor a jó főherceg, ki minden alattvalóját s háznépét névszerint s személyesen ismerte, meghallotta, hogy udvari papja Ziring redemptorista atya másnap az általában „tehenes Pepinek” nevezett szegény szolgálót a szent útravalóban akarja részesíteni, rendeletet adott, hogy vele együtt az egész udvar teljes díszben, gyertyával a kézben kísérje az Úr Jézust a szegény szolgálóhoz – a tehénistállóba. A hely alacsonyságát némileg kipótolta a külső fény, melyet az udvar kifejtett, a főherceg erős keresztény hite s az isteni Szívnek mérhetetlen leereszkedő jósága s gyengédsége.

Az áldoztatás szertartása

A szentmisén belül

Ha a szentáldozást a misén belül szolgáltatják ki, a szertartás felette egyszerű, szinte beleolvad magába a szentmisébe.

Miután a pap a szentséges vért magához vette, a ministráló az áldozok nevében elmondja a közgyónást (konfiteort). A pap pedig eközben az előírt térdhajtások között kinyitja a szentségházat, kiveszi és lefödi az áldoztató kelyhet. Erre az áldozók felé fordulva elmondja felettük az általános feloldozás szavait: „Könyörüljön rajtatok a mindenható Isten, bocsássa meg vétkeiteket és vezessen el az örök életre. Ámen. Engedje el bűneiteket, oldozzon fel és bocsásson meg nektek a mindenható és irgalmas Isten. Amen”.

Majd a szent ostyát az áldoztató kehely felett mutatva így szól: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit” s azután háromszor a közismert szavakat ismétli: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem”.

Most az áldozóhoz lépve annak kinyitott szájában kissé előretolt nyelvére teszi a szent ostyát, ezeknek a szavaknak kíséretében: „A mi Urunk Jézus Krisztus teste őrizze meg lelkedet az örök életre. Amen.”

Az oltárhoz visszatérve az áldoztató kelyhet a tabernákulumba visszahelyezi s folytatja a szentmisét, imáit a saját s mindazok nevében, kik vele megáldoztak.

A szentmisén kívül

Ha az áldoztatás szentmise elején vagy végén, avagy tőle teljesen függetlenül történik, a szertartás teljesen azonos azzal, amelyet előbb leírtunk, csupán a szentség visszahelyezése ünnepélyesebb. Miután a pap az utolsót is megáldoztatta, az oltárhoz visszatérve, a következő karéneket (antifónát) mondja: Ó, szent vendégség, amelyben Krisztust fogadják, szenvedésének emlékét újra ünneplik; a lélek kegyelemmel töltözik s a jövendő dicsőség zálogát kapjuk.

Vers: Mennyből való kenyeret adtál nekik.

Felelet: Mely minden gyönyörűséget magában foglal.

Ima: Isten, ki nekünk a csodálatos Oltáriszentségben … stb. (Az Egyház imája az Oltáriszentségről.)

Végül a pap áldást ad: „A mindenható Istennek, az Atyának † és Fiúnak és Szentléleknek áldása szálljon reátok és maradjon mindörökre rajtatok. Amen”.

A húsvéti időszakban a pap a karénekhez, vershez és felelethez egy-egy Alleluját csatol s a fennidézett helyett a következő imát mondja: Öntsd lelkünkbe, Uram, a te szereteted szellemét, hogy akiket a húsvéti szentségekkel kielégítettél, tedd kegyelmeddel egyetértőkké. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ki Veled él s uralkodik a Szentlélekkel egyetemben mindörökkön örökké. Amen.

A betegek áldoztatása

Ha a papot a Szentséggel beteghez hívjuk, a lehetőség szerint tegyük meg a következő előkészületeket. Hozzuk a beteget, ágyát s a szobát rendbe. Az asztalt terítsük le tiszta fehér abrosszal vagy lepedővel. Tegyünk rá feszületet két viaszgyertyaszál közé, amelyek a szentségek kiszolgáltatása közben égni fognak. Helyezzünk továbbá az asztalra pohárkát 1–2 ujjnyi (s nem több!) közönséges vízzel s egy másik poharat avagy magát a szentelt víztartót szentelt vízzel. Ez utóbbi mellé izsópszálat vagy fenyőgallyat adhatunk a szentelt víz hintésére.[1]

A pap a beteg szobájába lépve a következő gyönyörű evangéliumi üdvözlettel köszönt be: Békesség e háznak. A felelet rá: És minden lakóinak.

A szentséget az asztalra téve, meghinti a beteget s az egész szobát szentelt vízzel a következő imák kíséretében:

Karvers: Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek. – Könyörülj rajtam Isten! a te nagy irgalmasságod szerint. Dicsőség az Atyának stb. Ismételten: Hints meg engem stb. a zsoltárig.

Vers: A mi segítségünk az Úr nevében.

Felelet: Ki az eget s földet teremtette.

Vers: Uram, hallgasd meg könyörgésemet.

Felelet: És az én kiáltásom jusson eléd.

Könyörögjünk: Hallgass meg minket, szentséges Uram, mindenható örök Isten és légy kegyes elküldeni az égből a te szent Angyalodat, aki őrizze, ápolja, védje, látogassa és oltalmazza e háznak minden lakóját. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Felelet: Amen.

A beteg áldoztatása ezután éppen azokkal a szertartásokkal megy végbe, mint ahogy az a templomban történni szokott (közgyónás stb.), azzal a különbséggel, hogy a pap a következő megható igékkel nyújtja neki az Eucharisztiát:

Fogadd testvér (nővér) a mi Urunk Jézus Krisztus testét útravaló gyanánt, aki téged őrizzen meg a gonosz ellenségtől s vezessen el az örök életre. Amen.

Záradékul a pap üdvözli a jelenlevőket:

Vers: Az Úr legyen veletek.

Felelet: És a te lelkeddel

és a következő szép imát mondja:

Könyörögjünk: Szentséges Urunk, mindenható Atya, örök Isten! bizalommal könyörgünk hozzád, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste, amelyet testvérünk (nővérünk) fogadott, legyen az ő testének és lelkének orvossága mindörökre. Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben Isten, mindörökkön örökké. Felelet: Amen.

 [1] Ha a beteg az utolsó kenetben is fog részesülni, gondoskodjunk még a felsoroltakon kívül egy tányéron öt kis tiszta vattagombócról, kevés konyhasóról s kenyérbélről a kenés helyeinek s a pap ujjainak letörlésére.

Létrehozva 2015. július 31.