A 2015-ös nagyböjti időszak feléhez érkezvén (a 4. nagyböjti vasárnapon) Létrás Szent János (Klimakhosz Szent János, a 6-7. század fordulóján élt sínai apát) tanítását állítja előtérbe a keleti rítusú egyház, hívva minket, hogy “munkálkodjunk a titokzatos szőlőskertben, a bűnbánat gyümölcseit érlelve”, így járva “majd kedvében a mi irgalmas Urunknak, ki megfizeti nekünk a munkadíjat, mely által megváltja lelkünket a bűn adósságától.”

Azonban ennek az adósság megváltásnak, ahogy Létrás Szent János hangsúlyozza, előfeltétele az, hogy adósnak tekintsünk magunkat: “Sokan a teljes szenvedélytelenségért, a kegyelmi ajándékok bőségéért, a csodatevés, előretudás képességéért meggondolatlanul elcsigázzák testüket. Szegények nem veszik figyelembe, hogy az ilyeneknek nem a testi fáradozás, hanem az alázat a szülője. Aki testi fáradozásért kíván ajándékot, az rozoga alapot vetett. Aki viszont adósnak tekinti magát, az majd egyszerre váratlan vagyonhoz jut hozzá.” (A mennyekbe vezető létra, XXI.25.)

Az aktuális közgazdasági diskurzusokban igazi forró témának számít az adósságelengedés (“debt relief”) kérdése. Azért érdemes felidézni, hogy ez a vita már a korábbiakban pl. 2000-es évek fordulóján a Jubilee 2000 mozgalom kapcsán előtérbe került (a következő linken érhető el egy akkori bejegyzés az Acton Intézet blogján). Az adósságelengedést pártolók elviselhetetlen terhekről, az adósság elengedést ellenzők a pedig az elengedésből fakadó nem várt gazdasági következményeket és morális kockázatokat hangsúlyozzák. Ebbe a közgazdasági diskurzusba bejön azért a spirituális dimenzió is, az Ószövetségi előírás a szombatévről, azaz, hogy  “Minden hetedik évben adj haladékot. A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot. Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el.” (MTörv 15,1-3). 

A szombatév gyakorlata az Ószövetségből az Újszövetségbe való átmenet során eltűnt, bizonyára amiatt is, mert az Ószövetségi gyakorlat is csak a zsidó közösségen belül írta elő ezt a gyakorlatot és így nem teljes világszintű szombatévekről beszéltünk. Ráadásul időközben eljutott a Megváltó, akik a legfontosabb terhet, az emberi bűn terhét ott Golgotán magára vette. Egyúttal előtérbe került a világ kinyílásával a bizalom kérdése, aminek alapeleme a szerződések betartása, így “az alapelv, hogy az adósságokat vissza kell fizetni”.

Az írás elolvasható itt.

 

 

Létrehozva 2015. március 20.