Úgy tűnik, mintha a családdal foglalkozó püspöki szinódus megrostálná a szíveket és a gondolatokat. Mintha az erkölcsi relativizmus szelébe szórva lassacskán szétválasztaná a búzát és a pelyvát.

És sokan attól félnek, hogy Ferenc pápa pelyva.

Tény, hogy pápasága mindenkit felkavar. Egyesek az Egyház erkölcsi tanításának lazítására számítanak – a pápa azonban többet beszél a sátánról, mint a doktrínáról. Mások a kultúrharc új hősét várnák – ám a pápa azt mondja, ne az erkölcs, hanem Jézus megszállottjai legyenek. Elítéli az abortuszt és megmossa egy muzulmán nő lábát; barátian üdvözöl ateistákat és protestánsokat, miközben hithű bíborosokat látszólag eltaszít; beszédstílusa inkább egyszerű halászéhoz, mintsem regnáló teológuséhoz hasonlít.

Nem emlékeztet mindez arra, ahogyan Jézus cselekedett?

A fogadtatás éppoly megosztott. Számos egyházi személyről hallunk, aki Ferenc pápa példájára lemond kényelmi cikkekről, hogy hitelesebben kövesse Krisztus szegénységét. Egy pap eladta drága autóját, és az árát a szegényeknek adta. Egy másik elhatározta, hogy nem cseréli le a telefonját, amíg végképp tönkre nem megy. Egy püspök eladta a rezidenciáját, és lakásba költözött.

Ugyanakkor egyes katolikusok cikkekben, levelekben, YouTube videókon szidják Ferenc pápát, és terjesztik a figyelmeztetést, hogy ő lehet a Jelenések könyvében említett „hamis próféta”. Úgy hivatkoznak magánkinyilatkoztatásokra, mint a Szentírásra, a Szentírást pedig félreteszik, mintha a jelen helyzetre nem vonatkozna. Figyelmeztetnek, hogy ez a pápa szakadást fog okozni, s közben maguk okoznak szakadást.

Az Egyház vallja a pápa tévedhetetlenségét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a pápa mindentudó, vagy hogy minden szava tévedésmentes volna. Hitünk szerint egyetlen esetben lehetünk biztosak abban, hogy a pápa tévedhetetlenül dönt: amikor az összes hívők legfőbb pásztoraként és tanítójaként egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást véglegesen elfogadandónak jelent ki.

E különleges, ünnepélyes ex cathedra kijelentéseken kívül a pápák tévedhetnek és olykor tévednek is. Elsőként maga Péter apostol hozott téves döntést, amire Pál hívta fel a figyelmét: „Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek?” (Gal 2,14). Péter nem változtatott a tanításon, ám hibázott az evangélium pasztorális megvalósításában.

Az egyházi tisztségeket, egészen a legmagasabbakig, kétezer év óta bűnös emberek töltik be. A hit tartalmát, a dogmákat mégsem változtatta meg soha egyetlen pápa sem. Ez csodának is mondható, de valójában Isten teremtő szava valósul benne: „mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt; …amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra” (Mt 18,19; Jn 16,13)

Elárulhat-e hát minket a pápa?

Az írás elolvasható Christianae blogján.

Létrehozva 2014. október 16.