Tematizálás

Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! A látszat és a valóság kettősségének gondolatából érkeztünk ide, s ezzel fonogatjuk tovább a témakeresést. Ma és most az alvó Jézus misztériumával foglalkozunk. Úgy látszik, Jézus ott van a csónakban; ugyanakkor alszik – és emberi természeténél fogva – a viharzó és háborgó tengerről mit sem tud. Az apostolok sem úgy élik meg Jézust a csónak farában, mint aki jelen van köztük. Igaz, ott van, de – segítségét tekintve – mintha nem lenne köztük. Nagy hordereje van – mondanivaló szempontjából – ennek az evangéliumi résznek.

A viharzó Genezáreti tó jelenete nagyon is ránk illik. Mi is – s most csak magunkra gondolok – hiszünk Jézusban, s hisszük, hogy az Atya küldte, s hogy a mi megsegítésünkre jött; azt is hisszük, hogy jelen van életünkben, s annak minden eseményében. De életünk ijesztő és fenyegető hullámai láttán minden porcikánkban remegünk. Az Úr mintha távol lenne, mintha gyenge volna, mintha nem törődne velünk, mintha tétlenül nézné a mi vesztünket, mintha gondviselő törődése sehol sem volna. Ezt már nem az értelmünkből merítjük; ez az idegrendszerünkből terhelődik ránk, mint egy földhöz sújtó megtapasztalás. Pio atya filmjéből így mondanám: ’Hogy van az, hogy amikor annyira kellene, hogy itt legyél, nem vagy sehol? Erre a látszólagos isteni nemtörődömségre azért van szükség, hogy felkorbácsolja – ne csak a körülöttünk lévő hullámokat, hanem minket, magunkat is.

Ebben a krízisben, mint háborúban a szirénák felüvöltenek, – s egész lényünk minden sejtje mozgósítva lesz, hogy Isten felé fordítson minket és kitörjön belőlünk a kiáltás: „Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” ( Mk. 4, 38). Szinte úgy kell „felráznunk” az Urat, hogy most már végre – ébredjen fel. ( Köztünk legyen mondva: Magunkat kell felrázni.) Az alvó Jézus titkával majdnem minden imádságnál találkozhatunk. Nemcsak Isten Országáról, de magáról az Istenről is mondható: „… nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek (bennetek) van.”, ( Lk.17, 21. ) vagyis a belső állapotunkat kell felrázni, hogy a Mindenható ereje előlépjen az Ő látszólagos gyengeségéből és tétlenségéből. Isten segít, de kiáltani kell, méghozzá valóságos és nemcsak látszólagos kiáltással.

Ezt a feszültséget minden tanítvány már átélte, átéli, vagy át fogja élni. Mert Isten nemcsak lát a rejtekben, de pontosan: a rejtekben van jelen. Ő az ember szívében akar leginkább tartózkodni: Ez az a csónak, melynek farában Jézus alszik, a te szíved csücske. Az élet pedig produkálja a viharokat és a fenyegető hullámokat.

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2014. augusztus 25.