Nihil obstat Rákospalota, 1. Juniis 1929. Joannes Antal

2449/1929. censor dioec.

Imprimatur Vacii, 3. Juniis 1929.

Dr. C. Baksay

Vic. Gen. Eppalis.

DON BOSCO NYOMDA, RÁKOSPALOTA

1. RÉSZ

Hogyan őrizzük meg gyermekeink ártatlanságát?

Mennyit ér a gyermek?

Hallgassátok csak mindnyájan, akiknek gyermekkel van dolgotok! Ti anyák, kik szívetekre ölelitek; ti testvérek és rokonok, kik cirógatjátok, és játszadoztok vele; ti járó-kelők, kik gyönyörködve nézitek, mint szalad, mint gurul az utcán!

Ugyan kérdeztétek-e már magatoktól: mit is jelent egy gyermek? Megfelel nektek Boldog Don Bosco, „A gyermek egy lélek, mely a megváltó Jézus képét tükrözi.” Szent dolog tehát, akár az ártatlanság élénk ragyogásával csillog, akár az első bűnök homálya borítja, akár pedig korai züllöttség fertőjébe temetkezett.

A szentkép mindig szent, akár gazdag keretben pompázik, akár pókhálós, poros falon búsul, akár a szemetesláda fenekén gunnyaszt.

Igy gondolkozott Don Bosco.

Hogyan oltalmazzuk az ártatlanságot?

Oh ti, akik e szavakat olvassátok, gondolkozzatok és tanuljatok! Rátok bízta Isten az ö isteni Fiának képét, szépen és tisztán, belenyomva egy gyermek lelkébe?

Gondoljátok meg, hogy ti vagytok annak őrei; gondoljátok meg, hogy Isten egykor számonkéri tőletek a reátok bízott drága kincset!

Don Bosco így cselekedett.

Azt akarta, hogy a gyermek lelkébe, abba a keresztvízben megtisztult ártatlan szép lelkébe hamar, igen hamar, minél hamarább betérjen az isteni Megváltó az élet kenyere alakjában.

Hány éves korában?

Don Bosco így mondta: mikor a gyermek különbséget tud tenni kenyér és kenyér között, és elegendő oktatást nyert a hit dolgaiban, első szentáldozáshoz kell bocsátanunk.

Amit Don Bosco tett és tanított, azt az Anyaszentegyház is akarja, hogy cselekedjük és tanítsuk. Senkinek sem szabad élete e nagy lépését emberi tekintetből vagy hanyagságból elodáznia.

De, de, de, az első szentáldozással nincs vége a ti gondoskodástoknak, sőt akkor kezdődik csak igazán.

Oh ti, akiknek gondjaira van bízva a gyermek, vigyázzatok reá, figyeljétek, és javítgassátok!

Vigyázzatok a pajtásokra, akik gyermeketekkel beszélnek és érintkeznek; vigyázzatok a könyvekre és újságokra, melyek keze ügyébe kerülnek; vigyázzatok a képekre és látványosságokra, melyek szeme elé jutnak.

Vigyázzatok, bizalmatlankodjatok, gyanakodjatok, mert a baj nagyon csalafinta, nagyon ravasz, nagyon behízelgő.

Nem szabad teljes biztonságban aludnotok; ne feledjétek az evangéliumi példabeszédet: a jó vetésre éjnek idején, míg a munkások aludtak, az ellenséges ember elvetette a konkolyt.

Figyeljétek meg körültekintő gondossággal, állhatatosan, gyermeketek első megmozdulásait; törekedjetek kipuhatolni jellemét, hajlamait, melyek első indulataiban megnyilvánulnak. Fedezzétek fel fogyatékosságait, ám nem avval a kegyetlen szándékkal, hogy lesz mit hallgatnia, s lesz kapsz, hanem inkább az orvosnak szeretetteljes, gyengéd igyekezetével, aki azért akarja a bajt megismerni, hogy meggyógyíthassa, és ha lehetséges megelőzze.

Javítsátok! Ez igen súlyos kötelességtek. Ám javítsátok szeretettel, nyájassággal, szelídséggel. Vegye észre a gyermek, hogy jobban szomorkodtok ti amiatt, hogy büntetnetek kell, mint ő, hogy büntetést kapott. Vegye észre, hogy nem haragból cselekedtek, nem idegességből, nem szenvedélyből; lássa meg minden tekintetben, hogy egyedül és mindenekfelett az ő javát keresitek.

Origenesz atyja Leonidasz, gyakran letérdelt páréves fiacskája mellé, s megcsókolta mellét, hogy imádja az ott jelenlevő Istent. Ti is, az ártatlan gyermek előtt ájtatosan, mintegy imádásban álljatok elgondolva, hogy Istennek élő tabernákulumát őrzitek.

Don Bosco így mondta.

„A gyermek, Jézusnak és Máriának – a gyönyörűsége.”

Miként őrizzük meg az ártatlanságot?

Don Bosco így mondta.

A gyermek szíve olyan, mint a malomkő: mindig őröl. Ha jó gabonát öntötök fel a garatra, jó lisztet kaptok, ha silány vagy romlott a gabona, silány vagy romlott lesz a liszt is. Ha nem öntötök fel semmit, a kő megőrli önmagát. Ilyen a gyermek szíve is, nem áll meg szeretetével soha; jó dolgokat kell tehát neki adnunk, hogy ne legyen ideje gonoszságokat szeretni, vagy ami még rosszabb, saját vesztére önmagát.

Gondolkozzatok csak, kik azt hiszitek, hogy megtettetek mindent, mikor a külső veszélyektől megvédtétek gyermeketek ártatlanságát. Ez még csak óvó intézkedés; hasznos és szükséges, de nem elégséges.

Gyermeketek egy kincs, egy drágakő, igen, azonban élő kincs, élő drágakő. Gondolkoztatok-e már azon, mit is jelent-e szó: élni?

Élni annyit tesz, mint áthasonulni, asszimilálódni, növekedni, fejlődni. Gyermeketeket tehát nem zárhatjátok szekrénybe, mint egy darab gyémántot, hanem folyton védve és segítve, környezetet kell adnotok neki, hogy lelki szükségleteit abból kielégíthesse. Adnotok kell neki táplálékot, hogy növekedjék, segítséget, hogy kifejlődjék. Első kellék, amit a gyermeknek el kell sajátítania, az a mód: hogyan őrizze meg ártatlanságát.

Miként óvjuk meg az ártatlanságot?

Don Bosco így mondta.

„Az én nevelési módszerem lényege az, hogy a gyermeket olyan helyzetbe kell tennünk, melyben lehetetlen hibáznia.”

Figyeljetek e szabály értelmére. A gyermek olyan, mint egy fiatal növény, mely fejlődhet erőteljesen is, satnyán is; nőhet egyenesen is, görbén is, a talaj, a napsugár s az eső szerint. Ha valamely kertész ismerne olyan földet, melynek az volna a tulajdonsága, hogy csak azok a növények teremnek és nőnek meg benne, amelyek jók, a rosszak és haszontalanok pedig kivesznének, hiszitek-e, hogy a kertész minden pénzt meg adna azért a földért?

Amit nem találhat meg az ember virágok és növények számára, megtalálhatja azt a család gyermekei részére. Teremthet a család olyan környezetet, mely a gyermek minden jó tulajdonságának fejlődést biztosít, ellenben nem engedi tenyészni a rossz hajlamok csíráit, hanem azokat egyenesen kiöli.

Milyen lesz ez a környezet? Az a rendes és tisztántartott ház, ahol olyan emberek laknak, akik keresztény módon élnek és gondolkoznak, ahol csak becsületes egyének tehetnek látogatást; ahonnan ki vannak zárva az illetlen újságok és könyvek, de nyitva van az ajtó minden jótékony dolog előtt, amelyet az igazi keresztény művészet csak teremteni tud. Igy a gyermeknek nem lesz alkalma arra, hogy bűnt kövessen el.

Létrehozva 2026. március 17.