A fekvőhely az éjszakai nyugalom helye, de a betegségé és a halálé is; a pihenés helye, de a lustaságé és a henyélésé is; a házasok boldog egyesülésének helye, de a paráznaságé is. És mindezeken túl a legmélyebb istenkeresés helye is: „Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres”; „Isten, én Istenem, tehozzád ébredek virradatkor, rólad emlékezem ágyamon, reggel is rólad gondolkodom.”

Istennel kell ébredni, az első tudatos gondolattal őt keresni, s az ő kedvéért fölkelni, mert az imádáshoz a test fegyelmezettsége is hozzátartozik. Ébredésem oka ne az ébresztőóra csörgése, és célja ne a napi munka, az éppen esedékes tennivaló legyen, hanem egyedül Isten, akiben mindent, ami a nap folyamán vár rám, elfogadok, s mindenkit, akivel találkozom, előre szeretetembe burkolok. Őrzőangyalom segít, hiszen ő elsősorban ébredéseim: a gyökerek, az indulások és elalvásaim: beteljesedésem, célba jutásom őre szeretne lenni.

Jézusnak a fekvőhelye is egyfajta tabernákulum: emberi szívéből az éjszaka mélységeiben tör fel az Atya imádásának gyönyörűsége, s ekkor csendben fölkel, és fölmegy a hegyre imádkozni. Az első keresztény századokban általános volt, hogy a fiatal házasok az éjszaka közepén fölkeltek, és együtt imádkoztak. Szerelmük kiolthatatlan és beszennyezhetetlen volt, mert Isten imádásának minden szenvedélyt felülmúló tüzében izzott. Ma már a szerzetesközösségek között is alig találni éjszaka is imádkozókat. Ha nem vigyázunk, a bukott angyal, a gonosz és elkárhozott szellem veszi uralma alá fekvőhelyünket. Az átlagfilmek milliárdos gazembereinek ágya egy állat vacka, de még annál is tisztátalanabb.

Gondoltál‑e arra, hogy ágy és oltár szorosan összetartoznak, hogy az Istenember ágya, amelyen halálba szenderült, a kereszt oltára volt? A szentek és boldogok, szent életű férfiak és nők ereklyeként őrzött ágyai mind-mind ragyogó lelki tisztaságot sugároznak. Végső nyughelyük, koporsójuk és sírjuk pedig az őskeresztény kortól kezdve oltárul szolgál Isten népe számára.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

Létrehozva 2014. augusztus 3.