Péter történetét meghatározza a Jézus Krisztussal való találkozás. Az evangelistákelbeszélse szerint ennek a találkozásnak a története egyúttal megtérés-történet is. Tehát mindegyikünkre vonatkozik. Hiszen mi is találkozunk emberekkel, akik találkoztak életükben Jézus Krisztussal. S ezek az emberek minket is Jézushoz vezetnek. Jézus tekintete és ígérete, követésre hívó szava, mindenkit személyesen érint, mindenkinek a személyes szabadságát szólítja meg. Jézus hangsúlyt fektet az első találkozásokra, ezekben az első találkozásokban érezhetjük a szeretet sajátos dinamikáját.

Ezek az első találkozások kiérdemelhetetlenek, és nem lehet kikövetelni őket. De, aki belemegy ebbe az alapvető találkozásba Jézussal, az belép Jézus sorsába, abba, ahogyan Jézus odaadja magát az Atyának az emberekért. Az első döntő megtérés, a Jézushoz-térés, az egész ember tisztulását jelenti, s az ember élettörténetének, a szív tudattalan mélységeinek megtérésén át vezet aztán az út, a Lélek vezetésével második megtéréshez. S a második megtérésben valamilyen formában meg kell nyilvánulnia valamilyen formában annak, ahogyan Jézus önzetlenül átadja magát az embereknek. A kezdet egyben mérce. A megtisztulás szakasza, a maga gyakran szinte elviselhetetlen küzdelmeivel, szükséges előfeltétele annak, hogy az első találkozásban rejlő ígéret megvalósulhasson.

Isten felfoghatatlan hűsége minden emberrel újra kezdődik. S mindig újra érvényes az ígéret, amit Péternek adott: Emberhalásszá teszlek titeket!

Ez nekünk is szól, s így kezdődött:

Jézus rátekintett. (Jn 1,42)

A Keresztelő prófétai rámutatása tette lehetővé, hogy János és András találkozzon az úrral. Mindketten hallották Jézus meghívó szavát: Jöjjetek, lássátok! Jn.1.39. S ők Jézussal mentek, – látták az otthonát és nála maradtak aznap. Az Úrral való első találkozás mélyen érintette Andrást. Ezért testvérének is prófétai szót mondott: Megtaláltuk a Messiást! Jn.1.41. Többet mondott ki, mint amennyit felfogott. És ő vezette el Simont Jézushoz. Istennek mindig szüksége van egyesekre, hogy lehetővé váljon a Jézussal való találkozás. Most Simon megtapasztalhatta Jézus szerető odafordulását, mert Jézus rátekintett, s azt mondta: Te Simon vagy, János fia, Kepha-nak, azaz Péternek fognak hívni.

Jézus az egész embert átöleli szerető tekintetével. A kijelentésben: te Simon vagy! – benne van az egész Simon, Simon egész embersége, élettörténete, ahogyan most Jézus előtt áll, ahogy Jézus őt most elfogadja, zereti, igent mond rá. S ezen túlmenően, a jelen-létnek és elfogadottságnak ez az állapota egyben soha nem sejtett tágasságot és jövő ígéretet hordoz: Szikla leszel! – alapkő. Jézus szerető tekintete megváltoztató erő. Ebben a találkozásban egyszerre van jelen a megerősítés és az ígéret, mely válaszra is vár. Hiszen az elfogadottság és az új név ígérete új utat nyit. Jézus maga ez az út, az Atyához való hazatérés, megtérés útja, az Atya akaratának val önátadás útja.

Ide – mögém! Mk.1.17. Kövess!

Az Újszövetségben a megtérés nem puszta jószándék, hogy hát na j, odamegyek az Atyához, s hát igen, szeretném követni Jézust. Ez látszik a Mk.1.16-20.-ban: Midőn Jézus a Galileai tó mentén vándorolt, meglátta Simont és testvérét, Andrást, akik éppen hálójukat vetették ki, ugyanis halászok voltak. S akkor így szólt hozzájuk: Jöjjetek, kövessetek engem. –( ide, utánam – a talán jobb fordítás). Emberhalászokká teszlek titeket. Azok pedig azonnal letették hálóikat, és követték őt.

Jézus tanítványait a maguk megszokott, hétköznapi környezetében szólítja meg. S szava hatékony, szíven találó. Péter és a másik, azonnal otthagyják a hálót, csónakot, az apjukat, otthonukat, munkájukat, mert így hat rájuk Jézus szava.

Ebből az egyszerű leirásból kitűnik, hogy a megtérés, a Jézussal való személyes találkozás ajándéka. Jézus döntésre szólít: Emberhalásszá teszlek! –Péter és a másik tanítvány nem is sejtették, hogy mit jelent ez az ígéret. De Jézus lenyügözte őket, és ezért szívükkel hallották mwga hívást. Újszövetségi értelemben a megtérés annyit jelent: valaki Jézus személyes közelségébe kerül, s ezért mindent otthagy, ami távoltarthatná Jézustól, az Ő tekintetétől, mindattól amiJézus személyes hívása és a személy közéállhatna, ami gátolhatná a döntést.

A Zsidó levél mutatja, milyen mélyen érint az első megtérés. Zsid.6.4-6. Aki egyszer Istenhez tért, ezt többé nem teheti meg-nem-történté, nem tehet úgy,mintha soha nem világosította volna meg Jézus tekintete, mintha nem érintette volna meg az Úr követésre hívó szava. A megtérésnek lényegi kapcsolata van Jézus hatékonyan munkálkodó Lelkével, aki megsebzi a tanítványok szívét, s ebből a szíven-találtságból válik lehetővé a követés melletti döntés. Az így keletkezett új kapcsolat Jézussal, ajándék. Sőt a másféle kötelékek elszakítása, melyek veszélyeztetnék az Egyetlent, – szintén Isten ajándéka.

Ez a csodálatraméltó, eddig ismeretlen Rabbi, szeretett Mesterré lesz, akit öröm követni. Péter számára nagy benső élmény volt elindulni Jézus nyomában.

Ki vagyok én nektek? Mk.8.29

A tanítványokat megragadta Jézus egyénisége. Egész szívvel csüggtek Mesterükön. A Jézus melletti első döntés boldog tapasztalat volt, mely egyúttal a korábbi kötelezettségeket hatályon kívül helyezte. Jézus magával viszi övéit az Atyától kijelölt útra, és segít nekik, hogy túllépjenek a kezdeti élményeken. Egyetlen evangelista sem mutatja meg ezt olyan világosan, mint Márk, hogy Péter gyors válasza, mennyire ellentétben áll magatartásával.

Jézus tanítványaival a cezareai Filippi falvaiban járt. Mk.8.27.

A rabbinista felfogás szerint, Filippinél, a Jordán forrásvidékénél húzódik a határ a szent föld és a pogány föld között. Itt, ezen a határvidéken teszi fel Jézus a legfontosabb kérdést tanítványainak: Ki vagyok én a számotokra? Miért vagytok velem?

Péter spontán válaszol, mindannyiunk nevében: Te vagy a Messiás! A tanítványok Jézusban felismerik Isten küldöttét, a Felkentet, akiben beteljesednek az ószövetségi ígéretek. De ez a Messiás-elképzelés még át van szőve nagyon is emberi és téves reményekkel. Ő azonban megtiltotta nekik, hogy erről beszéljenek. nyilvánvaló, hogy Jézus nem akarja, hog Messiásként fogadják. A következőkben egy egészen másféle messiás-képet mutat nekik, ami egész áthúzza az eddigi várakozásokat, reményeket. Akkor elkezdett nekik arról tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, hogy a vének és a főpapok elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Mk.8.31. Ez tehát Jézus tanítása. Egészen nyíltan beszél. feje tetejére állítja az ősi messiási képet: elvettetés, szenvedés, halál – és mindez Isten Fölkentjével kapcsolatban! Ez botrány! Nem véletlen, hogy éppen ez a megrendítő kijelentés a Márk-evangélium közepe.

El veled! – hátam mögé, Sátán! Mk.8.33

Péter keményen tiltakozással válaszol: Félrevonja Jézust, meginti. Jézus megfordúl, rátekint tanítványaira, majd megfenyegeti Pétert: El veled, hátam mögé, Sátán! Mert nem Isten ügyét képviseled, hanem az emberekét! Ebben a fejezetben háromszor fordul elő az indulatot tükröző szó: megfenyegeti. (epiteamn) Péter emberi okoskodásával, mellyel vissza akarta tartani Jézust a maga útjától, teret nyít a Sátánnak. Saját messiásoalképzeléseit akarta mérceként Jézusra kényszeríteni. S Jzus leleplezi ezt erőteljes, intő szavával: El veled! – hypage – megmutatja Péternek, hogy így nem lehet többé az ő tanítványa. Ugyanakkor a másik szóval: hátam mögé, Sátán! – visszahívja maga mögé, a helyére, a követésbe. megadja neki, – mint sátánnak, bajkeverőnek, viszály-keverőnek a lehetőséget az újabb döntésre. S ezzel emlékezteti őt az első találkozá órájára. S Péter visszatér. Nem érti önmagát, s még kevésbé a Mesterét!

De Plter engedelmeskedik, és engedi, hogy Jézus vezesse. Jézus feltárja Péter belső ellenállásait, a frusztráció, a szenvedés és halál minden formájával szemben. Ezeknek a gyökerét is meg kell vizsgálni, csak akkor válik lehetővé, hogy a szív mélységeit is átformáló ujjászületés jöjjön létre. S ez még hosszú, fájdalmas őt, amig a szív mélységeui megadják magukat, éés el tudják fogadni Jézus megfoghatatlan önkiüresítését és önátadását a kereszthalálban.

Most nem, de később majd követsz engem! Jn.13.36-38

János evangelista még egyszer megmutatja nekünk Péter magabiztosságát. Pléter lelkesedik jézusért. Mindenét odaadná érte, de persze a maga módján. Jézus óv a túl nagy magabiztosságtól. Ezért alapvetően megkérdőjelezi a megfontoltan önátadási készséget. Illúzió, ha Jézus halálának elfogadása nélkül akarnánk életünket adni Jézusért. Jézus kiszakítja Pétert ebből az illúzióból, és újra, mélyebb megtérésre szólítja. A Jézusért való túl nagy aktivitás tulajdonképpen annak a félelemnek a hárítása, amit a Jézusnak való teljes kiszolgáltatottság jelent. Ennek a végső önátadásnak a félelmetességét csak Jézus tudja elvenni. Jézus megígéri Péternek: Később, majd kövess engem! A jelen pillanatban, a mostani élethelyzetben Pétert arra szólítja, hogy gyökerezzen meg, erősödjön meg a meghívásban. A megtisztulásnak és érésnek ez az útja, a fellelkesedéseken és elcsüggedéseken át, a saját szívünk megváltatlanságaitól való megrémüléseken és a végső önátadástól való szorongáson át vezet az út, szívünk legbensejének kiszolgáltatásához.

Jn.13.37. szerint, Péter alapos öncsalásba esett, amiből Jézus kiemeli őt. Péter azt gondolta, hogy már szilárd Jézus szeretetében és követésében, már egészen megváltozott. Nem vette észre, hogy mióta Jézus tanítványa, még mindig az első, ajándékba kapott megtérés lelkesedő visszhangja van benne, még mindig zaon örvendezik, hogy ő Jézussal járhat, követheti Jézusát, élhet Jézussal, s nem Jézus útjára, Jézus követésére, a Jézussal való együttlétre figyelt. Még mindig nem ismeri saját szívének szakadékait. A szívvel a Biblia az ember legbensőjét jelzi. Így beszél a szív mélységeiről aJud. 8.14, a tenger mélységeiről a 68.zs. az isten mélységeiről az 1kor.2.10, sőt a Sátán mélységeiről a Jel.2.24.

Mások segítségére van szükségünk ahhoz, hogy megismerjük saját szívünk mélységeit. Gyakran nem gondolunk erre, ragaszkodunk a jó szándékunkhoz, s úgy teszünk,mintha egészen tiszták lennének a motívumaink. Így aztán félelmetes szakadék jön létre a fej és a szív között, önálló életre kell az értelem és a szív. (önfejűség – makacs szívűség) S ezek állandóan egymást veszélyeztetik, így lelki skizofréniához vezetnek. Igen, tudomásul vesszük Jézus szavait, esetleg hirdetjük is, de egyben óvjuk önmagunkat, s nem cselekedjük az igazságot, mert szívünk mélye zárva marad. Pedig van hozzá kulcsunk, mégsem nyíthatjuk ki egyedül. Mások, akiket az úr küld, szolgálhatnak azzal bennünket, hogy feltárják szívünk mélységeit.

Háromszor tagadsz meg engem. Mk.14.30.

Jézus ismerte tanítványainak szívét. Ezért mondta: Mindannyian megbotránkoztok ennem (Mk.14.27-31) Minél hevesebben bizonygatta Péter saját hűségét, annál nagyobb lett a szakadék a tudatos rá törekvés és akarás, valamint a szív mélységének ösztönerői között. Péter annyira elutasította magától a kudarc lehetőségét, hogy végül saját énjét hazudtolta meg: Nem ismerem azt az embert! Márk a harmadik tagadást még aláhúzza a nyomatékos bevezetéssel:Ő azonban elkezdett átkozódni és esküdözni.. Így fordulhat elő, hogy valaki, aki tudatos akaratával elfogadja Jézust, áruló lesz, mert szívének mélységei, azaz nem tudatos irányulásai, nem Istenre, nem Jézus követésére irányulnak, hanem saját biztonságára, saját életére. Jézus tekintetétől aztán, a biztonság az elrejtettség, az elismerés utáni megváltatlan vágyakozás kialszik. A vesztőhelyre menve, az úr, a Mester tekintete tagadójának szívébe tekint. Önismerettel, saját mélységeinek ismeretével és könnyekkel ajándékoz meg.

Péter úgy lép ki a tagadás helyéről, mint akit megpecsételt Jézus halálos önátadása. Megtért halálos öncsalásából, mert ínségében engedte, hogy megérintse jézus szeretete.

Szeretsz engem? Jn.21.16

Péternek és a tanítványoknak nem volt kapcsolatuk Jézus kereszthalálához. Elmenekültek. Csak a Föltámadott teszi lehetővé számukra, hogy megértsék a halált és ezen keresztül a valódi életet. János evangéliuma szerint, a felmagasztalt Úr a tanítványokat és Pétert a szeretetükről faggatja: Simon, János fia, szeretsz engem? Jn.21.15-27. Péter megértette Jézusnak ezt az irgalmas, feléje fordulását, és szívének felszakadó mélységeit eltölti a gyógyító bocsánat. Jézus nem csak megbocsát, hanem újra önmagát bízzaövéiben Péterre: Legeltesd juhaimat! Új küldetésre szólítja, s ezt a küldetést alapvetően Péternek a Jézus iránti szeretete, az Úr iránti önátadás és követés szándéka hordozza. Ennek a második megtérésnek a jellemzőire mutatnak rá Jézus szavai: Bizony, bizony mondom neked, amikor fiatal voltál, magad övezted fel magadat, és oda mentél, ahová akartál. Ha azonban megöregszel, más övez fel téged, és oda vezet, ahová nem akarod.”

A radikális készségre való megtérés ezt jelenti: kinyújtani a kezet, kitárni a szívet, s átadni a vezetést a Megfeszített és Föltámadott Úrnak. Azaz: atörténni engedni a követést önmagunkban. Erre utal Jézus, amikor azt mondja: majd később követni fogsz.

Elnyeritek a Szentlélek erejét. ApCsel.1.8.

Péter és a tanítványok számára az a második megtérés Pünkösdkor válik hatékonnyá. A Jézussal megtett hosszú út után, saját kimondhatatlan kudarcuk és csődjük után adatik nekik a Szentlélek. ApCsel.2.1-13. Mialatt imádkoznak, Isten Lelke behatol a szívükbe. Felszabadítja a tanítványokat Isten dicsőítésére, a félelem nélküli hitvallásra és a halál vállalására.

Ennek mindannyian tanúi vagyunk! ApCsel.2.32.

A Pünkösd-esemény után, Péter szabadon és rendíthetetlenül áll a néptömeg előtt. Péternek a Jézusról szóló tanúságtétele a Lélekből és saját, megtisztult szívének mélységeiből fakad. Teljes bizonyossággal ismerje el tehát Izrael egész háza, hogy ezt a Jézust, akit ti megfeszítettetek, isten úrrá és Messiássá tette! Ez a Szentlélektől vezetett tanúságtétel a Messiásról, sokakat megtérésre vezetett. Midőn ezt hallották, megrendültek szívükben. jelek és csodák történtek az apostolok által. Péter befogadta Jézus átalakító tekintetét, ezért úgy tekint a bénára, mint Jézus, és Jézusgyógyító erejével szól hozzá, állítja talpra. ApCsel.3.1-10.

Hatékony lett Jézus irgalmas odafordulása: Nem saját erőnkből vagy jámborságunkból műveljük ezeket.-hanem Jézus nevében. Péter megtapasztalta Jézus feddését, és ezért tudta Hananiás hazugságát leleplezni. ApCsel 5.1-11. Ebben a helyzetben a Szentlélek emlékeztette őt Jézus szavaira és tetteire, sőt ezeket a szavakat nem sejtett módon intenzívvé tette, éppen a konkrét tanúságtétel által. Péter és a tanítványok számára a pünkösdi Szentlélek-tapasztalat ismétlődött meg a börtönben is, amikor imádkoztak: Amikor imádkoztak, megrendült a hely, mindannyian elteltek Szentlélekkel, és bátran hirdették isten Ígéjét.ApCsel.4.33. A „mennydörgés-fia” Simonból – Péter, a szikla-ember lett, emberhalász, akinek Jézus megígérte közbenjárását: Imádkoztam érted, hogy meg ne inogj! S egykor megtérvén megerősítsd testvéreidet! Lk.22.32.

Péter azért tudja megerősíteni testvéreit, mert saját életében megtapasztalta Isten munkálkodását, hogy ajándékba kapta a megtérést, hogy konkrét segítséget kapott ahhoz is, hogy el tudja fogadni a megtérést, s követni tudja az új meghívást, meg tudjon nyílni a Lélek átalakító munkájának. S mindezt, már az első meghívás tartalmazta a szeretet ígéreteként: Emberhalásszá teszlek téged, azaz saját élet területeden teszlek tanúmmá, és ha megtértél, majd megerősíted testvéreidet.

Létrehozva 2022. május 2.