A bocsánatos bűn és annak következményei

A bűn általában akkor bocsánatos, ha hiányoznak belőle a halálos bűnhöz szükséges feltételek. Ha jól meg értetted, mi a halálos bűn, nem lesz nehéz megértened, mi a bocsánatos.

A bocsánatos bűn is mindig engedetlenség Isten vagy az Egyház törvényei ellen, de nem olyan súlyos, hogy ezért elveszítenők Isten kegyelmét. Amint már mondottam, a lélek könnyebb betegsége még nem öli meg a lelket. Mégsem hanyagolhatjuk el úgy, mint a kisebb testi bajt, mert sokkal veszedelmesebb lehet annál. Aquinói Szent Tamás mondta: „Jobb, ha bármit elszenvedünk, még a halált is, semmint akár csak bocsánatos bűnt is elkövessünk.”

Vannak egészen kis bűnök, szinte alig nevezhetők bűnöknek; vannak azután súlyosabbak és még súlyosabbak, melyek már közel járnak a halálos bűnhöz. Könnyen megérthetjük ezt a fokozatot, ha meggondoljuk, milyen különbség van a kisebb türelmetlenség s a komoly harag között, mely már tetteinkben nyilatkozik meg s ököllel sújtja a sértő felet; vagy a tréfás, ártalmatlan füllentés és a szándékos, arcátlan hazugság között; vagy a jelentéktelen, restségből fakadó s a súlyosabb, tekintélyromboló engedetlenség között; pedig mindezek bocsánatos bűnök. Kerüljük gondosan a bocsánatos bűnöket; a legveszedelmesebb bűnök azok, amelyeket tudatosan, szándékosan követünk el, mondván: „Ez nem súlyos bűn, nem érhet semmi baj.” Az ilyen bűn már nem egyszerű gyarlóság, hanem szándékos hűtlenség, mely mélyen megszomorítja Isten Szívét.

A legnagyobb kárt azonban a bűn megszokása okozza a léleknek. A bocsánatos bűn megszokása lanyhaságot, elpuhultságot, hanyagságot, Isten és a lélek ügyei iránt közömbösséget vált ki a lélekből és csökkenti ellenállóképességét. Tehát könnyen halálos bűnre vezethet.

Óvakodj ezért, fiacskám, a bűn megszokásától, ne bízz abban, hogy csekély dologról van szó. Mindenképpen rossz szokás az. Ne engedd, hogy valamely bűn vagy hiba gyökeret verjen lelkedben. Ha gyarlóságból, vigyázatlanságból kisebb bűnt követsz el, újítsd meg azonnal jófeltételeidet s igyekezz megjavulni. Könnyen megszabadulhatsz hibádtól, mely a bűnre vezetett, és nem válik szokássá benned. A kisebb, alkalmi bűnök olyanok, mint a vékony fűszálak, nincs még gyökerük a földben, s könnyen kitéphetjük belőle.

Ne mondd soha, fiacskám: „Kis bűn volt csak.” Megsértenéd-e édesapádat, édesanyádat vagy legjobb barátodat ezzel a kifogással? Ugye nem. Már pedig Jézust, Istenedet, legjobb Barátodat sérted meg, ha bármily csekély, de szándékos bűnt követsz el. Az ilyen semminek tartott bocsánatos bűnökért is engesztelt Jézus, és igen komolyan vette azokat. Gyűlöld, fiacskám, a bűnt, mindig és mindenekfölött, legyen az bocsánatos vagy halálos; gyűlöld, mert bűn és amint megtudod, hogy bűn, gyűlöld meg, mivel Jézus, a te Üdvözítőd is gyűlöli. „Uram – mondta egyszer Szalézi Szent Ferenc – milyen félelmetes a bűn, bármilyen kicsi és könnyű is az!”

Hogyan tisztuljunk meg bocsánatos bűneinktől?

A legfontosabb az, hogy ne szeressük a bűnt, és hogy őszintén megbánjuk. Isten, a végtelen szentség, bánat nélkül még a bocsánatos bűnt sem bocsáthatja meg.

Van-e olyan ostoba ember, aki szereti a fogfájást vagy a gyomorrontást csak azért, mert abba nem kell belehalni? Lehet-e valaki jó keresztény, ha szereti és megteszi azt, amit Isten gyűlöl? A bocsánatos bűn igazi orvosszere az istenszeretet. „Istenem, szeretlek egész szívemből… Jézusom, Üdvözítőm, add, hogy igazán szeresselek!…” Csak az őszinte, teljesen átélt szeretet törli el a bocsánatos bűnöket, még a szándékosan elkövetett súlyosabb természetűeket is. Ez az Egyház tanítása, s ez nagy vigasztalásunkra szolgál gyarlóságunkban.

Hogy tehát megtisztítsuk lelkiismeretünket a kisebb, alkalmi bűnöktől, indítsuk fel gyakran a szeretetet Isten iránt. Erre a célra s a dolog megkönnyítésére több könnyű, egyszerű eszközt ajánl föl az Egyház. Mondjunk el egy Miatyánkot, vessünk keresztet szenteltvízzel, végezzünk szentséglátogatást, hallgassunk szentmisét, mondjuk el a Confiteort, stb.

A bűnbánat szentsége, mely isteni erejénél fogva eltörli a halálos bűnt, természetesen a bocsánatos bűntől is megtisztít. Nem feltétlenül szükséges ugyan, hogy bocsánatos bűneinket is meggyónjuk, mégis kitűnő szokás, ha ezekről is vádoljuk magunkat. Különösen ifjúkorban hasznos ez az eljárás, mert a bocsánatos bűnök megvallása segít a gyóntatónak a lelki vezetésben, a lélek helyes irányításában, a hanyagságtól és aggályosságtól való megőrzésében. Az ifjúnak is segít a lelkiismeretvizsgálatban; így könnyebben felismerheti gyengeségeit, hibáit, rossz hajlamait, amelyeket ki kell irtania.

Kitűnő és igazán keresztényi szokás a gyakori gyónás, akkor is, ha csupán csekély bűnökkel vádolhatjuk magunkat Isten ítélőszéke előtt.

A legkiválóbb eszköz, melyet az Úr Jézus kifejezetten azért alapított, hogy megóvjon a halálos bűntől, s megtisztítson a bocsánatos bűntől, a szentáldozás. Ha jól, helyes szándékkal végezzük szentáldozásunkat, imával készülünk elő az Úr Jézus fogadására és hálaadással fejezzük be ájtatosságunkat, minden valószínűség szerint elkerülhetjük a halálos és bocsánatos bűnt egyaránt. Ehhez persze az is szükséges, hogy gyakran áldozzunk: táplálnunk kell lelkünket, de nemcsak azért, hogy életben maradjunk, hanem azért is, hogy a Jézussal való egyesülés révén megtisztuljon.

Egyes gyermekek és szülők félnek a gyakori szentáldozástól, holott ez a legalkalmasabb eszköz a gyermekek tisztaságának megóvására, jámborságuk fokozására, ez erősíti meg szívükben Isten és az erény szeretetét, ez segíti át lelküket tisztán és könnyűszerrel a fejlődés nehéz évein s előkészíti őket a becsületes, keresztény életre.

Kézzelfogható tapasztalat igazolja az Egyház mély bölcsességét, mely a korai és gyakori szentáldozást ajánlja a gyermekeknek. Valóban ritka az olyan gyermek, aki, ha lelkébe tekint, ne látná, mekkora előnyt jelent a heti szentáldozás. Sőt igen sokan vannak, akik nem nélkülözhetik a szentáldozást egy hónapon át lelki életük veszélyeztetése nélkül. Ismétlem tehát, hogy minden keresztény ember, legyen az gyermek vagy felnőtt, az Oltáriszentségben találja meg azt az eszközt, mely legbiztosabban megóvja a halálos bűntől és legtökéletesebben megtisztítja a bocsánatos bűntől. Természetesen így sem leszünk teljesen bűntelenek, emberi gyarlóságunknál fogva ez lehetetlen; de szívünk megtisztul a rossz hajlamoktól, és akaratunk megerősödik. Ha nem szeretjük, nem kívánjuk a bocsánatos bűnt, semmi sem gátolhatja gyakori szentáldozásunkat. Az ilyen eljárás azt jelentené, hogy kerüljük az orvost és a gyógyszert, mely meggyógyíthatná lelkünket.

Létrehozva 2026. február 11.