Szent Ágoston: Isten városáról I. Kairosz Kiadó, Bp, 2005. 319-332. old. Ötödik könyv. I-VII. fejezet.

I. fejezet

A Római Birodalom és a többi ország helyzete nem a véletlentől és nem a csillagok állásától fiigg

Tehát a Római Birodalom nagyságának az oka nem a felfogásuk és a véleményük szerinti véletlenben vagy fátumban rejlik. Véletlennek nevezik mindazt, ami vagy minden ok nélkül, vagy pedig nem valami ésszerű törvény alapján következik be. Fátumnak pedig azt nevezik, ami Isten és az emberek akaratán kívül egy bizonyos törvény elkerülhetetlensége folytán áll elő. A földi országokat teljesen Isten gondviselése irányítja. Ha valaki ezeket azért tulajdonítja a fátumnak, mivel magát Isten akaratát vagy hatalmát fátum elnevezéssel illeti, akkor maradjon meg e felfogás mellett, de az elnevezést helyesbítse. Ugyanis, miért ne mondaná meg már az első alkalommal azt, amit később úgyis megmond akkor, midőn valaki megkérdezi, hogy mit ért fátumon.

Amikor ugyanis a fátumról hallanak, akkor az általános szóhasználat szerint nem mást értenek rajta, hanem csak a csillagok állásának a befolyását, vagyis azt, hogy milyen volt a csillagok helyzete akkor, midőn valaki megfogamzott vagy megszületett. A fátumot némelyek függetlennek tartják Isten akaratatól, mások azonban azt állítják, hogy a fátum is Istentől függ. De azokra – akik úgy gondolják, hogy Isten akaratától függetlenül a csillagok határozzák meg a cselekedetünket, javainkat, bajainkat – nemcsak az igaz vallás híveinek nem kell hallgatniuk, hanem azoknak sem, akik akármilyen, sőt hamis isteneket akarnak tisztelni. Mert ennek a felfogásnak az a következménye, hogy egyáltalán, egy istent sem kell tisztelni vagy segítségül hívni.

A fejtegetésem azonban nem ezek ellen irányul, hanem azok ellen, akik vélt isteneik védelmére a keresztény vallással szembefordulnak. Nagy bűnt követnek el az ég ellen azok, akik Isten akaratától függetlennek tartják a csillagoknak azt az állását, amelyik eldönti, hogy valaki milyen legyen, mi szolgál a javára és mi a kárára. Vétkeznek azok is, akik azt gondolják, miszerint Isten mérhetetlen hatalmából e csillagok azért kapták ezt a hatalmat, hogy saját akaratuk szerint döntsenek az említettek felől. Azt gondoljak, hogy az ég legfényesebb tanácsában és legragyogóbb gyűléstermében határozzák el azokat az elkövetendő vétkeket, amelyeket, ha valamelyik földi ország határozott volna el, akkor ezt az emberiség elhatározása folytán meg kellett volna semmisíteni.

Továbbá az ég kényszerítéséből létrejött emberi cselekedeteket hogyan ítéli meg Isten, aki ura mind a csillagoknak, mind az embereknek? Vagy ha azt mondják, hogy a csillagok a legfőbb Istentől nem saját akaratuk véghezvitelére kaptak hatalmat, hanem csak arra, hogy ilyen kényszerítések által az Isten parancsolatát teljesítsék, akkor ebben az esetben Istenről olyant kell gondolnunk, aminek az elképzelése még a csillagok akaratával kapcsolatban is nagyon
méltatlannak látszott.

Ha azt mondják, hogy a csillagok inkább csak jelzik, mintsem véghezviszik az eseményeket, akkor a csillagok elhelyezkedése csak elárulja a jövendőt, de nem formálja azt. Megjegyzendő azonban, hogy ez nem is közepes képességű tudósnak volt a felfogása. Azonban a csillagászok nem így szoktak beszélni. Például nem ezt mondják, „a Mars ebben a helyzetben gyilkosságot jelez”, hanem ezt mondják, „gyilkossá tesz”. Mégis megengedjük, hogy nem jól beszélnek, és a
filozófusoktól meg kell tanulniuk azokra a kifejezésekre vonatkozó beszédszabályokat, amiket a csillagok állásából kiolvasni vélnek.

De miért nem tudták soha megmondani, hogy az ikrek életében, cselekedeteiben, sikereiben, foglalkozásukban, ügyességükben és a földi élettel kapcsolatos többi dolgaikban valamint a halálukban miért tapasztalunk többnyire olyan nagy eltérést, hogy ami azt illeti, jobban hasonlít hozzájuk sok idegen, mint amennyire hasonlítanak egymáshoz azok az ikrek, akiket születésük alkalmával csak nagyon kis időköz választ el, és ugyanazon nemzés által egyszerre fogantak
meg.

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2026. február 8.