Tanulmányok és elhelyezkedés

Tanulmányok és elhelyezkedés

– Jerondasz, sok gyerek nehezen halad előre tanulmányaiban, mert nem határozták el, hogy melyik utat választják. Egyfolytában ez a dolog foglalkoztatja őket és nem tudnak a tanulásra összpontosítani.

– Én, ha egy fiatalnak ilyen problémái vannak, ezt mondom neki: „Tudod, hogy ma léteznek valami óriás hűtők? Tedd hát ezt a kérdést egy ilyen hűtőbe, amíg be nem fejezed tanulmányaidat. Nem azt mondom, hogy vesd el magadtól ami foglalkozat téged, de őrizd ott, még nem végzel. Ha nem figyelsz most a felkészülésre, tanulmányaidra, a barátaid el fognak helyezkedni, megnyugszanak és utána imádkoznak érted, hogy te is elrendeződj”. Nagyon kell ügyelniük, mert ez az ellenség trükkje, hogy kísértéseket okozzon nekik.

– Jerondasz, egy lánynak ezt mondtam: „Ha meg szeretnél házasodni, ne tanulj tovább”.

– És, még meg nem házasodik, mit csináljon? Cukorkát áruljon? Jobb ha elsajátít egy tudományt vagy kitanul egy szakmát, mert valamit feltud majd mutatni az életében és szüksége lesz azokra amiket tanul. Valamikor egy lány mondta nekem: „A szerzetesség tetszik, de folyton meggondolom magam”. „Hányadikos vagy?”, kérdezem őt. „Második gimnázium, mondja, de nem akarok tanulni”. „Nem akarsz tanulni? Mondom neki „Akkor kérjem meg az apádat, hogy vegyen neked kecskéket, meg egy pásztor kutyát, meg adjon neked egy furulyát amin játszhatsz és legeltetsz majd. Van kedved hozzá? Inkább tanulj tovább vagy legyen egy szakmád”. „Akkor, Jerondasz, mondja ő, amíg el nem döntöm, hogy apáca leszek vagy férjhez megyek, menjek a kolostorba mint próbaidős, hogy elsajátítsam az alázat mesterségét”. „Azt a mesterséget, mondom neki, megtudod tanulni otthon is, ha örömmel elfogadod amit a tieid mondanak. Először befejezed az iskolát, felvételizel az egyetemre és amikor azt is befejezted, meglátjuk mihez kezdjél”. „De Jerondasz, öt év nem sok míg döntést hozok?” „Sok, de mit tehetünk, ha még nem tisztult ki a kép?”. „Én tehetek erről, mert bizonytalan vagyok?”, kérdezi. „Nem, de a mérleg egyelőre nem hajlik se az egyik se a másik oldalra”.

Ilyen esetekben hangsúlyozzuk a gyerekeknek, hogy ne vesztegessék céltalanul az idejüket. Éljenek lelkileg amennyire csak lehet tanulmányaik alatt, szerezzék meg hamar diplomájukat ami elengedhetetlen és utána ott az Isten. Ebben az időszakban találjanak egy jó Lelki Atyát aki segít nekik, hogy ne ragadtassák el magukat könnyen az egyik vagy másik élet mellett, de ne is veszítsék el a reményt. Legyenek türelemmel, fejezzék be tanulmányaikat és akkor már éretten fognak tudni határozni legtöbb kérdésükben, az egyik vagy a másik életet illetően és tegyék amit a legjobbnak tartanak Isten dicsőségére. Ahogy most áll a világ, minél jobban megérnek, annál jobb. Tudjátok milyen kilengések történnek? Különösen ha valaki elragadtatott, nagyon kell, hogy vigyázzon, ne hozzon éretlen döntéseket.

– Jerondasz, vannak gyerekek akiknek nincs kedvük tanulni, mert a lelki tanulmányokat és az imádságot részesítik előnyben.

– Nem, ne hagyják abba a tanulást. Olvassanak valami tartalmasat a szentektől a tanulás mellett, imádkozzanak kicsit, végezzenek néhány leborulást, hogy lelkileg megőrződjenek. Ha sok tanulni valójuk van, tarthatnak szüneteket és mondhatják az imát vagy énekelhetnek zsoltárokat. Mert, ha valami olyat akarnak csinálni ami későbbre való, se azt nem tudják rendesen, mert a tanulásra gondolnak, se a tanulmányaik nem haladnak, és végül nem csinálnak semmit. Míg ha tanulnak, gyorsan lediplomáznak és utána azt csinálnak amit akarnak. Én, mikor a szanatóriumban voltam (1966-ban Jerondasz tüdejét műtötték), néhány napig se komboszhinit (rózsafüzérhez hasonló, csomókból álló füzér, imádságnál használatos) se leborulásokat nem csináltam, nem is böjtöltem, azt ettem amit adtak. „Gondoltam, most segítek egy kicsit az orvosoknak, hogy segítsenek ők is felépülnöm, azután pedig azt teszek amit akarok”.

Jönnek gyerekek, kik panaszkodnak, hogy szüleik nagyon erőltetik őket a tanulásban. Ha én is hajtom őket, nem tudok nekik segíteni. Hogy megértsék nem szabad abbahagyni a tanulást, példákat mondok nekik fiatalokról akik nem tanultak és meg-szenvedték, és gyerekekről kik előre jutottak, mivel tanultak.

Emlékszem például egy esetre: Egy városban volt két szomszéd gyerek. Az egyik rendkívül okos volt. Egy kis tanulással folyton kiváló jegyeket kapott az általános iskolában. A másik kevesebb ésszel és nagy szorgalommal követte. Végül az első, a gimnázium kezdetén rossz társaságba keveredett, ott hagyta az iskolát, majd arra kényszerült, hogy takarító legyen egy cégnél. Meg is házasodott, két gyereke lett és nehezen boldogult. A másik jogot végzett, Európában tanult tovább, felsőfokú végzettséget szerezve. Egy napon a cégnél ahol az első dolgozott új igazgatót vártak. Mindenki mondta, hogy nagyon jó képzett. És végül az új igazgató az ő osztálytársa volt! Rögtön megismerte amint meglátta. Olyan elkeseredés lett úrrá rajta, hogy kétszer háromszor öngyilkossággal is próbálkozott sikertelenül. Valaki azt mondta neki, jöjjön el az Athoszra hozzám. Ahogy az életét adta elő, egyszer csak azt mondja: „Na hallod, most fölöttem van mint igazgató!”. Akkor adtam neki egy erős helyreigazítást. „Te szerencsétlen, mondom neki, te többre vihetted volna még nála is. Jól élnél, a gyerekeid is kényelmesen és még adakozásra is jutna! Nem elég, hogy te vagy az oka, hogy nehezen él a családod, most még öngyilkos is akarsz lenni, hogy megadd nekik a kegyelemdöfést, árván hagyva őket? Téged nem sajnállak, mert saját magadnak köszönheted amit kaptál, a gyerekeidet sajnálom. Érted? Figyelj most, legyél türelmes és hiszem, hogy az Úr segítségével az új igazgató is jól fog bánni veled. Lehet, hogy jobb beosztásba helyez. És ha netán nem leled helyed ott, keress másik munkát. Ne hagyd a gyermekeidet az utcán”. Így összeszedte magát.

Ezért mondom, ha a gyerekek, kik tovább tanulnak kicsit megerőltetik magukat diák éveik alatt, hamar végeznek és később nem lesz panaszuk. Látom, hogy azok a fiatalok kik adósok maradnak egy-egy vizsgával az évek alatt, mikor végül lediplomáznak, megint csak tartoznak ennek annak és tele vannak bajjal.

Jerondasz, ha egy fiatal érdemleges ismeretséget köt tanulmányai alatt, megéri családot alapítani, miközben még tanul?

– Azt gondolom bármilyen jó is az ismeretség, tanulmányai rovására fog menni. Még ha a legjobb társat is leli meg és elveszi feleségül, egy szenvedés lesz feleségének és gyerekeinek is.

Jobb ha összpontosítja minden testi és lelki erejét a tanulmányára, hogy kényelmesen fejezze be iskoláit és később rendezze el ezt a dolgot. Mert, ha szétszórtak erői, folyton meggyötört lesz testileg lelkileg.

(In: Athoszi Jerondasz Paisziosz: Családi élet – IGÉK 4. kötet, 2002)

Létrehozva 2026. január 23.