Hallottátok, hogy azt mondták: „Szemet szemért, és fogat fogért.” Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. (Mt 5,38-42)

Nekünk, vallásos, hívő embereknek is szólnak az olyan véres történetek, mint amelyet a mai Olvasmányban olvasunk, s arra figyelmeztetnek, hogy az isteni törvény legkisebb megszegése, a felebarát ellen elkövetett legcsekélyebb bűn is egy-egy lépés a gyilkosság felé.

Hiszen a bűn sohasem elszigetelt cselekedet, hanem lavinaszerű láncreakciót előidéző jelenség; minél jobban belebonyolódik az ember, annál tehetetlenebbül sodródik, s annál jobban kényszerítve érzi magát, hogy folytassa, amit elkezdett. A gyilkosság pedig előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik, mert a bűnösnek elviselhetetlenül útjában lesz az igaz, és céljai elérésére, lelkiismeretének megnyugtatására nem talál már más módot, mint a fizikai megsemmisítést. És itt nemcsak az őrült diktátorok által levezényelt koncepciós perekre és tömeges kivégzésekre kell gondolnunk, hanem a hasonló nagyságrendű magzatgyilkosságokra is, vagy az eutanáziára, melyeknek hátterében ugyanaz a gátlástalan, megfékezhetetlen önzés húzódik meg.

Fölmerül a kérdés, mi az egyén felelőssége egy olyan társadalomban, amely szentesíti a gyilkosságnak durvább vagy kifinomult formáit? Lehet‑e ez alól kivonnunk magunkat? Remélhetünk‑e felmentést és kíméletet megalkuvásaink miatt? Emberinek nevezhető‑e egyáltalán az az élet, amely mások erőszakos halálából sarjad?

Aligha kerülhetjük ki, hogy arra a következtetésre jussunk, hogy nem csupán a keresztény lét, de a pusztán emberi (emberhez méltó) lét is csak akkor működik normálisan, ha benne van a vértanúság lehetősége. A mindenáron való túlélésre törekvés kifordítja az embert önmagából, megfosztja méltóságától. A mindhalálig vállalt meg nem alkuvás viszont halhatatlan értéket ad az emberségnek, s miközben közvetve-közvetlenül igazolja Jézus Krisztus értünk vállalt halálának értelmes voltát, a győztes feltámadás reményét is sejteti.

(forrás: barsitelekmm.blogsport.hu)

Létrehozva 2014. június 20.