Melyek a legveszedelmesebb kísértések?

Mindenekelőtt a leghevesebbek. Világos, hogy a nyílt, heves támadás ellen nehezen tudunk védekezni. Olykor szinte úgy érezzük, minden elveszett. Az ilyen kísértések azonban igen ritkák; különösen veszedelmesek persze akkor, ha a gonosz lélek gyenge oldalunkat támadja.

Veszedelmes kísértések azok is, amelyek bár csekélységre, de tiltott dolgokra vonatkoznak. Itt is érvényes az a közmondás, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb. Ez a vágy mindinkább befészkeli magát a lélekbe. Igen veszedelmesek még a rossz szokások, a puhaságra, felületességre, könnyelműségre, önzésre, hiúságra való hajlam; a nap-nap után ismétlődő kisebb engedmények a tisztaság terén s a mindennapi kötelességek teljesítésében; egyszóval a gonosz lélek apró, szinte észrevétlen mozdulatai, melyekkel szelíden, zökkenő nélkül a súlyos bűn lejtőjére juttatja az embert.

Az ilyen kísértések és lelkiállapotok sokszor hetekig, hónapokig vagy hosszú évekig tartanak; úgy szivárognak be, mint a víz az épület alapfalába, s biztosan ledöntik, ha itt az ideje.

A gonosz szellem tehát legtöbb esetben ravaszul, lassankint őrli meg a lelket, és jaj a léleknek, ha idejében fel nem eszmél, ha gyóntatója vagy egy hűséges barátja fel nem rázza kábultságából! Fiacskám, ajánlom, légy résen az ilyen kísértésekkel, veszélyekkel szemben.

Vannak még más eléggé veszedelmes kísértések is, melyeket egy szóval foglalhatunk össze: a csüggedés kísértései. A gonosz ellenség egyik szokásos taktikája ez. Szalézi Szent Ferenc mondja: „Ez a legrosszabb kísértés.” Ha az ördög odáig juttat, hogy elveszítjük bátorságunkat, és eltérünk a jó útról, elérte célját.

Ha hosszú utat teszünk meg hó és jég között, különös levertség, majd álmosság vesz rajtunk erőt; jaj nekünk, ha engedünk ennek az érzésnek! Biztosan megfagyunk. Így cselekszik a sátán is. A szomorúsággal, a csüggedéssel próbálja elaltatni akaratunkat, megbénítani erőnket, hogy letérjünk az erény útjáról. Ha ez sikerül neki, végünk van. Igaz, nyomorultak vagyunk, de azért sohase csüggedjünk el, sohase fáradjunk el Isten szolgálatában.

A kísértésnek mindig ellenállhatunk

Az Úr sohasem engedi meg, hogy erőnkön felül szenvedjünk kísértést. Ez tökéletesen biztos, hitünk tanítása, s aki ellenkezőjét állítja, eretnek.

Isten az Ő kegyelmét mindig szükségleteinkhez szabja. Isten jó Atyánk; gyermekeitől nem követel többet, mint amennyit adni tudnak, és nem rak rájuk olyan terheket, melyek meghaladják erejüket.

Először is biztosak lehetünk, hogy mindig több erő áll rendelkezésünkre, mint amennyi ellenségünk legyőzéséhez szükséges, bármilyen heves is a támadás. Ha az ördög mázsányi súlyt rak a vállunkra, az Úr, a mi Atyánk annyi erőt ad, hogy másfél mázsányit is elbírhassunk, ha az ördög megkettőzi a terhet, az Úr megkettőzi erőnket és így tovább. Tehát mindig elegendő kegyelmet ad, hogy diadalt arathassunk az ellenségen. Ha nem így lenne, Isten volna felelős bukásainkért, s a bűnbeesés után joggal mondhatnánk Istennek: „Talán az én bűnöm ez? Nélküled semmit sem tehetek, Te pedig nem segítettél eléggé.”

Légy nyugodt, drága fiacskám, Isten kegyelme sohasem hagy el az ellenséggel vívott küzdelemben. Jó Atyád van a mennyben s barátod az Üdvözítő Jézus. Nélkülük természetesen semmit sem tehetsz, de velük mindent megtehetsz, mindent. Jézus nem hagy el soha, hiszen Ő váltotta meg lelkedet, és azt akarja, hogy üdvözülj; ha Ő veled van, nem kell félned semmitől, sem a sátántól, sem szövetségeseitől, fogjanak bár össze valamennyien ellened. Jézus neked is azt mondja, amit Szent Pálnak mondott: „Elég az én kegyelmem, mert az erő az erőtlenségben lesz teljessé.” Aki elbukik a kísértésben, maga a bűnös, mert nem kérte idejében Isten segítségét.

Létrehozva 2025. december 13.