A mi nagyszerű Antal Atyánk, az aszkéták csoportjának vezetője, Nagy Konstantin uralkodásának idején élt. Kortársa volt Alexandriai Szent Atanáznak, aki később az életéről könyvet is írt. Elérte az erény magas fokát és a szenvtelenséget. Bár nem volt tanult, volt egy Felülről való tanítója – a Szentlélek bölcsessége mely értést ruház a halászokra és a gyermekekhez hasonlókra. Mivel az elméje bölcsességtől megvilágosodott volt, sok szent és szellemi tanácsot adott különböző témákra vonatkozóan, és rendkívül bölcs tanácsokkal látta el az őt kérdezőket. A lélek számára ezek a válaszok nagyon hasznosak, amint az a Szent Öregek Könyvéből is egyértelműen látszik. Azon kívül, ez az áldott emlékű ember ránk hagyta még a jelen a könyvben található százhetven írást is.

Azt, hogy ezek az írások az ő Isteni elméjének szerzeményei, többek között Damaszkuszi Szent Péter Hieromártír is megerősíti. Mindamellett a kifejezés stílusa szintén eloszlat minden kétséget, és elárulja azoknak, akik figyelmesen végig olvassák, hogy azok ahhoz a szent, nagyon korai, ókereszténységhez tartoznak. Ebből adódóan nem kell azon csodálkozni, hogy a szöveg nyelvezete közelebb áll a Szentbeszéd egyszerű formájához és a régimódi előadásmódhoz. Ami különösen csodálatra méltó az az, hogy ilyen egyszerűségen keresztül milyen nagy üdv halmozódik fel azok számára, akik a szövegeket olvassák, hogy milyen a meggyőző erejük, a gyönyörűség melyet megidéznek és általában, hogy hogyan tör ki belőlük a jó jellem és az Evangéliumi élet szigorúsága. Azok, akik szellemi értéssel ízlelik meg ezt a valódi mézet, minden alkalommal el lesznek tőle ragadtatva.

Forrás

---

1. Az embert gyakran nevezik intelligensnek, tévesen. Nem azok az intelligens emberek, akik a bölcs öregek mondásaiban és könyveiben jártasak, hanem azok, akiknek intelligens a lelkük és különbséget tudnak tenni jó és rossz között. Ők elkerülik ami bűnös és árt a léleknek és, mély hálával Isten felé, határozottan ragaszkodnak ahhoz ami jó és hasznára lélek hasznára válik. Egyedül ezeket az embereket szabadna intelligensnek nevezni.

2. A valóban intelligens ember egyetlen célt követ, hogy engedelmeskedjen és megfeleljen a mindenség Istenének. Ezzel az egyedüli céllal a szívében, megfegyelmezi a lelkét, és bármivel is kerüljön szembe ebben az életben, hálát ad Istennek jóindulatáért és a dolgok gondviselés szerű elrendezéséért. Mert abszurd dolog hálát adni az orvosnak, aki keserű és kellemetlen orvosságot ad nekünk, hogy a testünket gyógyítsa, és közben hálátlannak lenni Istennel szemben azért ami számunkra durvának tűnik, nem értve, hogy minden amivel szembekerülünk a mi érdekünket szolgálja az ő gondviselésével egyetértésben. Mert az Isten ismerete és a beléje vetett hit nem más mint a lélek üdvössége és tökéletesítése.

3. Istentől kaptunk önuralmat, béketűrést, szerénységet, bátorságot, türelmet és hasonlókat, amelyek nagy és szent hatalmak, hogy segítsenek ellenállni az ellenség támadásainak. Ha ezek a hatalmak a rendelkezésünkre állnak és műveljük őket, semmire sem tekintünk fájdalmasként, keserűként vagy elviselhetetlenként abból ami velünk történik felismerve, hogy azok emberiek és a bennünk rejlő erényekkel leküzdhetők. A nem intelligens ezt nem veszi számításba: egyáltalán nem értik, hogy minden a mi javunkra történik, helyesen és úgy ahogy kell, hogy erényeink ragyoghassanak és mi magunk Isten által megkoronáztassunk.

4. Észre kellene vennetek, hogy az anyagi dolgok megszerzése egy rövid életű fantázia és, hogy az erényes élet út, Isten akaratához illően, minden jólétet felülmúl. Ha erre gondolsz és folyamatosan észben tartod, nem fogsz zsörtölődni, nyafogni vagy másokat hibáztatni, hanem mindenért hálát adsz Istennek látva, hogy azok, akik a hírnévre és gazdagságra támaszkodnak rosszabb helyzetben vannak mint te. Mert a vágyból, a dicsőség imádatából és a tudatlanságból áll a lélek legrosszabb szenvedélye.

5. Az intelligens ember, önmagát vizsgálva, meghatározza mi a javára való és mi nem, mi helyénvaló a léleknek és mi idegen tőle. Így elkerüli ami a léleknek idegen és ártalmas és ami elvágja őt a halhatatlanságtól.

6. Minél szerényebb az ember élete annál boldogabb, mert nem zavarja őt a gondok sokasága; rabszolgák, farmmunkások vagy csordák. Mert amikor ezekhez a dolgokhoz kötődünk és zaklatottak vagyunk a problémáktól melyeket okoznak, Istent hibáztatjuk. Azonban a mi önfejű vágyakozásunk miatt a halált tápláljuk és megmaradunk a bűn életének sötétségében kóborolva, nem ismervén fel valódi önmagunkat.

7. Nem szabad azt mondanunk, hogy lehetetlen elérni az erényes életet; hanem inkább azt kellene mondanunk, hogy nem könnyű. Akik elérték sem találják könnyűnek, hogy fenntartsák. Az erényes életben azok részesülnek, akik ájtatosak, és akiknek a nousza Isten szeretetét élvezi; a hétköznapi nousz azonban világi és ingadozó, egyszerre termel jó és rossz gondolatokat, mert természeténél fogva változó és az anyagi javak felé irányul. De az Isten szeretetét élvező nousz megbünteti a rosszat ami az ember tunyasága miatt spontán módon keletkezik.

8. A tanulatlanok és bolondok nevetségesként tekintenek az oktatásra és nem akarják azt elfogadni, mert az megmutatná faragatlanságukat, azt akarják, hogy mindenki olyan legyen mint ők. Hasonlóképpen, akik kicsapongóak életükben és szokásaikban nem győzik bizonyítani, hogy mindenkimás rosszabb náluk, megpróbálva ártatlanként beállítani magukat a körülöttük lévő összes bűnöshöz képest. A laza lélek zavaros és elvész a gonoszságon keresztül, mivel magában foglal kicsapongást, büszkeséget, megtestesült vágyat, haragot, féktelenséget, őrületet, vérengző mivoltot, siránkozást, féltékenységet, mohóságot, kapzsiságot, önsajnálatot, hazudást, érzéki élvezeteket, lustaságot, levertséget, gyávaságot, morbiditást, gyűlöletet, rosszmájúságot, erőtlenséget, téveszmét, tudatlanság, csalást az Istenről való megfeledkezést.

9. Azoknak, akik arra törekednek, hogy az erényt és a szent életet gyakorolják nem szabadna ítéletet magukra vonniuk azáltal, hogy olyan ájtatosságot színlelnek melyet nem birtokolnak. Hanem mint a festőknek és szobrászoknak nekik is az alkotásaikon keresztül kellene bemutatniuk az erényeiket és szentségüket, és mint csapdákat minden bűnt el kellene kerülniük.

10. A gazdag emberre, aki életében híján van mindenféle belső fegyelemnek és erénynek, a szellemi értéssel rendelkezők úgy tekintenek mint, aki a gonosz befolyása alatt áll; hasonlóképpen azt az embert, aki történetesen szegény vagy rabszolga, de életében lelki fegyelemmel és erénnyel kitüntetett, áldottnak tartják.

11. Azokat, akik tanítani tudják a tudatlanokat, és az oktatás és fegyelem iránti szeretettel lelkesítik őket, az emberek megformálóinak kellene nevezni. Szintúgy azokat is, akik megszabályozzák ami kicsapongó, az erény szerint átalakítva életüket, Isten akaratához illően. Mert a szelídség és önuralom áldás, és biztos remény az emberek lelkének.

12. Az embernek törekednie kell arra, hogy az erényes életet hitelesen gyakorolja; mert amikor az el van érve már könnyű megszerezni az Istenről szóló tudást. Amikor az ember egész szívével és hittel tiszteli Istent, az Isteni gondviselésen keresztül hatalmat kap, hogy kontrollálja a haragot és vágyat; mert a harag és vágy az oka minden bűnnek.

13. Emberi lény az, aki szellemi tudás birtokában van vagy hajlandó arra, hogy orvosolják. Nem ember az, akit nem lehet orvosolni. Az ilyen embereket kerülni kell: mert bűnben élnek, és soha nem nyerhetik el az örök életet.

14. Amikor a nousz valóban működésben van, megérdemelten vagyunk embernek nevezhetőek. Amikor az nincs működésben, csak megjelenésünkben és beszédünkben különbözünk az állatoktól. Egy intelligens embernek realizálnia kellene, hogy halhatatlan és utálnia minden szégyenletes vágyat, melyek a halál okai az emberekben.

15. Minden kézműves az általa használt anyagon keresztül mutatja be szakértelmét: van, aki például fűrészáruban van, aki rézben és van, aki pedig aranyban és ezüstben. Hasonlóképpen mi, akiknek a szent életet tanították meg kell mutassuk, hogy nem csak merően a külső megjelenésünktől vagyunk emberek, hanem mert valóban intelligens lélekkel rendelkezünk. A valóban intelligens lélek, mely Isten szeretetét élvezi, egy egyenes és közvetlen úton mindent tud az életben; szeretettel keresi Isten kegyét, őszintén köszönetet mond Neki, és minden erejével Feléje törekszik.

16. Navigálás közben a kormányosok egy jelölést használnak, hogy elkerüljék a zátonyokat és sziklákat. Hasonlóképpen azoknak, akik szent életre törekszenek ki kell jelölniük, hogy mit kell csinálniuk és mit kell elkerülniük; és kigyomlálva a bűnös gondolatokat a lélekből, meg kell érteniük, hogy a valódi isteni törvények az ő érdekükben vannak.

17. Kormányosok és szekérhajtók szorgalmas gyakorláson keresztül tesznek szert szakértelmükre. Hasonlóan, akik a szent életre törekszenek ügyelniük kell, hogy tanulják és gyakorolják azt ami Isten akaratának kedves. Mert, aki úgy akarja és megértette, hogy lehetséges az ezzel a hittel elérheti a romlatlanságot.

18. Ne azokat tekintsük szabadnak, akiket státuszuk külsőre azzá tesz, hanem azokat, akik jellemükben és magatartásukban szabadok. Mert nem hívhatjuk valóban szabadnak a hatalmon lévő embereket, amikor gonoszak vagy kicsapongóak, mivel rabszolgái a világi szenvedélyeknek. A lélek szabadsága és boldogsága a valódi tisztaságból és az átmeneti dolgoktól való elkülönülésből áll.

19. Tartsátok észben, hogy mindig példát kell mutatnotok morális életeteken és cselekvéseiteken keresztül. Mert a beteg nem csak a szavaikon keresztül találja meg és ismeri fel a jó orvosokat, hanem a cselekedeteiken keresztül is.

20. A lélek szentségét és intelligenciáját abból lehet felismerni, hogy egy embernek milyen a szeme, járása, hangja, nevetése, miszerint tölti idejét és milyen a társasága. Minden átalakult és egy belső szépséget tükröz. Mert az Isten szeretetét élvező nousz, egy éber kapuőr, aki megakadályozza a bűnös és megbecstelenítő gondolatok behatolását.

21. Vizsgáld és mérettesd meg belső karaktered; és mindig tartsd észben, hogy az emberi hatóságoknak egyedül a test felett van uralmuk és nem a lélek felett. Ebből adódóan, ha arra köteleznek, hogy kövess el gyilkosságot vagy más bolond, igazságtalan és lélekromboló cselekedetet, nem szabad engedelmeskedned még ha meg is kínozzák a tested. Mert Isten szabadnak teremtette a lelket és felruházta a választás hatalmával jó és rossz között.

22. Az intelligens lélek arra törekszik, hogy megszabaduljon a tévedéstől, téveszmétől, nagyképűségtől, csalástól, féltékenységtől, kapzsiságtól és hasonlóktól melyek a démonok és az ember bűnös szándékainak művei. Kitartó tanulás és praxis által minden sikeresen elérhető amikor vágyaink nem a puszta élvezetek felé ösztökélnek minket.

23. Azok, akik szerényen és önmegtartóztatóan élnek megmentik magukat a veszélyektől és nincs szükségük védelemre. Felülkerekedve minden vágyon, könnyen megtalálják az Istenhez vezető utat.

24. Intelligens embernek nincs szüksége arra, hogy túl sok beszédet hallgasson, hanem csak azokon kell jelen lennie melyek hasznosak és Isten akarata által vezényeltek. Mert ez úton visszanyeri az életet és az örök világosságot.

25. Azok, akik Isten szeretetét élvezve szent életet akarnak élni meg kell szabadulniuk minden feltételezéstől és minden üres és hamis önbecsüléstől, és meg kell próbálniuk korrigálni az életüket és gondolkodásmódjukat. Mert az Isten szeretetét élvező és állhatatos nousz, az egy Isten felé vezető út és felemelkedés.

26. Semmi haszon nincs a doktrínák tanulmányozásában kivéve ha a lelkünk élete elfogadható és illik Isten akaratához. Minden bűn forrása a téveszme, önbecsapás és az Istennel szembeni tudatlanság.

27. Az élet szentségére való koncentrálás, együtt a lélekre való odafigyeléssel, elvezet Isten Jóságához és szeretetéhez. Mert, aki Istent keresi megtalálja Őt, az imában való kitartáson keresztül, minden vágy legyőzése által. Az ilyen ember nem féli a démonokat.

28. Azok, akik világi remények által vannak megtévesztve, és csak elméletben tudják hogyan kell gyakorolni a szent életet, olyanok mint, akik gyógyszereket és orvosi eszközöket használnak anélkül, hogy ismernék azok használatának módját vagy annak elsajátítására törekednének. Ebből adódóan a bűnös cselekedeteinkért nem szabad a születésünket, vagy bárkit magunkon kívül, hibáztatnunk mert ha a lélek a lustaságot választja nem tud ellenállni a kísértéseknek.

29. Egy embernek, aki nem tud különbséget tenni jó és rossz között nincs joga, hogy eldöntse ki a jó és a ki rossz. Az ember, aki ismeri Isten az jó. Ha valaki nem jó az nem tud semmit Istenről és soha nem is fog; mert az Isten megismerésére vezető út a jóság.

30. Akik jó emberek és Isten szeretetét élvezik nyíltan megdorgálják a gonosztevőket. De mikor a gonosztevők nincsenek jelen, az ilyen emberek nem kritizálják őket és ezt másoknak sem engedik.

31. Amikor másokkal beszélünk minden keménységet kerülnünk kell; mert az egyszerűség és önmegtartóztatás még egy fiatal lánynál is jobban rajong egy intelligens személyért. Az Isten szeretetét élvező nousz egy fény amely beragyogja a lelket, csakúgy mint ahogy a nap beragyog egy testet.

32. Bármely szenvedély is merüljön fel lelkedben emlékezz, hogy azoknak, akiknek jó az ítélőképességük, és biztonságban akarják tudni amijük van, nem az anyagi dolgok tiszavirág életű megszerzésében lelik örömüket hanem valódi és megbízható hitben. Ez az ami boldoggá teszi őket. Mert erősebb emberek a vagyont elkobozhatják és ellophatják. Mivel a lélek szentsége az egyetlen ami biztonságban van és nem tudják ellopni, és ami üdvözíti azokat, akik birtokolják. Akik ezt megértik azokat nem csapják be gazdagságról és élvezetekről szóló fantáziák.

33. Azoknak, akik állhatatlanok és tanulatlanok nem szabadna intelligens emberekkel vitatkozniuk. Az intelligens ember az, aki Istenhez illő és többnyire csendben van; amikor beszél nagyon keveset mond, és csak azt ami szükséges és Istennek tetsző.

34. Azok, akik szent életet élnek, Isten szeretetét élvezve, a lélek erényeit művelik, mert a lélek az ő saját tulajdonuk és örök élvezetük. Továbbá csak annyira lelik kedvüket átmeneti dolgokban amennyire a körülmények engedik és amennyire azt Isten akarja és megadományozza őket. Még ha ezek a dolgok hiányosak is, boldogan és hálásan használják. Az előkelő ételek táplálják a testet; de az Isten ismerete, az önmegtartóztatás, a jóság, a jótékonyság, az ájtatosság és a kedvesség átistenítik a lelket.

35. Az uralkodóknak, akik erőszakot alkalmaznak, hogy az embereket bolond és lélekromboló cselekedetekre rávegyék, nincs hatalmuk a lélek felett mert az szabad akarattal teremtetett. Megbéklyózhatják a tested de nem a választás hatalmát melynek az intelligens ember a döntőbírója, Istenen keresztül, aki őt megteremtette. Emiatt ő erősebb mint bármely hatalom, kényszerűség vagy erőszak.

36. Azoknak, akik balszerencsének vélik a gyermekek, rabszolgák, pénz vagy bármely más értékük elvesztését, észre kell venniük, hogy meg kellene elégedniük azzal amit Istentől kaptak, és amikor azokat vissza kell adniuk, azt készségesen és hálásan kellene tenniük, nem keseregve a tőlük való megfosztatáson, vagy jobban mondva azok visszaadásán – mert mivel élvezték a hasznát annak ami nem az övék, azt most valójában csak visszaadják.

37. Egy jó ember nem adja el pénzért a belső szabadságát, még akkor sem ha egy nagy összeget ajánlanak érte. Mert a dolgok amik ehhez az élethez tartoznak olyanok mint az álom, a jólét fantáziái pedig bizonytalanok és rövid életűek.

38. Azoknak, akik valóban emberek arra kell törekedniük, hogy szentül és Istent imádva éljenek, így az ő szent életük ragyog mások előtt. Ha az ember azon fáradozik, hogy a fehér ruhát vékony lila csíkokkal díszítse ami kiemelkedő és figyelemfelkeltő, mennyivel kitartóbban kellene a lélek erényeinek művelésén fáradozniuk.

39. Az értelmes embereknek óvatosan fel kellene mérniük mind testi erejüket, mind lelkük erejinek éberségét; ez úton felkészülve arra, hogy ellenálljanak a szenvedélyeknek összhangban az Isten által beléjük ültetett erővel. Az önuralom az ami ellenáll a csábításnak és minden vágynak ami káros a léleknek, a bátorság az ami ellen áll a fájdalomnak és nélkülözésnek, a türelem az ami ellenáll a visszaélésnek és haragnak és így tovább.

40. Egy ember nem válhat egyből jóvá és bölcsé, csak sok erőfeszítés, elmélkedés, tapasztalat, idő, praxis és az erényes cselekedetek utáni vágyakozáson keresztül. Az ember, aki jó és Isten szeretetét élvezi, és Őt valóban ismeri, soha nem szűnik meg ellenszenv nélkül tenni mindazt ami az Ő akarata szerinti. Az ilyen ember ritka.

41. A lassú felfogású embereknek nem szabadna kétségbeesniük és lustává válniuk, megvetve az erényes és Istenszerető életet mint ami elérhetetlen és felfoghatatlan számukra. Ehelyett inkább olyan erőket kellene gyakorolniuk amiket birtokolnak és művelnek. Mert még ha nem is érik el az erények és az üdvösség legmagasabb szintjét, talán a praxis és cselekvés révén jobbá lesznek, vagy legalábbis nem lesznek rosszabbul, ami nem kis eredmény a lélek számára.

42. A nouszán keresztül az ember ahhoz a hatalomhoz kapcsolódik ami kimondhatatlan és Isteni, testi természetén keresztül viszont az állatokkal áll rokonságban. Néhányan – azok, akik tökéletesek és intelligensek – arra törekszenek, hogy elméjüket Istenben gyökereztessék és, hogy megtartsák Vele a rokonságot; és ez megnyilvánul cselekedeteiken és szent életükön keresztül. De a legtöbb lélekben bolond ember feladta ezt az isteni és halhatatlan gyermekséget, és a testtel való halálos, katasztrofális és rövid életű rokonság felé fordult. Anyagi dolgokkal törődve, mint az állatok, és az érzéki élvezettől leigázva, elválasztják magukat Istentől és vágyaikon keresztül lerántják lelküket a mennyből a szakadékba.

43. Az intelligens ember, mélyen foglalkozva az Isteniben való részesüléssel és az azzal való egyesüléssel, sosincs elfoglalva azzal ami földi vagy közönséges, hanem nousza mindig a mennyei és örökkévaló felé irányul. És tudja, hogy Isten akarata az, hogy az ember üdvözüljön, ez az isteni akarat az oka minden jónak, és forrása az embernek adatott örök áldásnak.

44. Amikor olyasvalakivel találkozol, aki vitatkozik és harcol az ellen ami tényleges és magától értetődő, szakítsd meg a vitát és engedd útjára az ilyen embert, mivel a nousza megkövesedett. Ahogy a rossz víz tönkreteszi a jó bort, úgy az ártalmas beszéd is megrontja azokat, akik az életben és jellemben erényesek.

45. Ha minden erőfeszítést megteszünk, hogy a test halálát elkerüljük, mennyivel inkább kellene arra törekednünk, hogy a lélek halálát elkerüljük. Egy embernek, aki üdvözülni akar a lélek lustaságán és gondatlanságán kívül nincs más akadálya.

46. Azok, akik nem akarják felfogni, hogy mi a hasznos és egészséges számukra, betegnek minősülnek. Azok viszont, akik megértik az igazságot, de szemtelenül élvezik a vitát, halott az intelligenciájuk; és állatias lett viselkedésük. Nem ismerik Istent és a lelkük nem lett megvilágosult.

47. Isten, az Ő Logosza által, megteremtette a különböző állatokat, hogy az ember különböző szükségleteinek megfeleljenek; némelyeket az étele gyanánt, másokat a szolgálatáért. És Ő megteremtette az embert, hogy az megértse őket és cselekedeteiket és, hogy hálásan megbecsülje őket. Ebből adódóan az embernek arra kell törekednie, hogy ne úgy halljon meg mint az értelmetlen állatok, anélkül hogy Istenből és teremtéséből valamit is felfogott volna. Tudnunk kell azt, hogy Isten mindenható; és senki sem tud ellenállni annak, aki mindenható. A semmiből Ő teremtett és teremt az Ő Logosza által amit csak akar, az ember üdvösségéért.

48. A mennyei lények halhatatlanok mert isteni jóság van bennük; holott a földilények halandóak lettek a bensejükben magukra vont bűn miatt. Ez a bűn a lustaságon és Isten nem ismerésén keresztül jut el a tudatlanhoz.

49. A halál, mikor az emberek megértik örökélet, viszont a tudatlanok által fel nem fogva valóban halál. Nem a haláltól kell félni, hanem a lélek elvesztésétől, ami Isten nem ismerése. Ez valóban katasztrófa a lélek számára.

50. A bűn egy anyagban található szenvedély, és így lehetetlen a testnek, hogy a bűntől megszabaduljon. Az intelligens lélek ezt felfogva arra törekszik, hogy kiszabadítsa magát az anyag bűnös fogságából; és amikor kiszabadult ebből a fogságból, megismeri a mindenek Istenét, és megfigyeli a testet mint ellenséget és nem enged annak. Akkor a lélek Isten által megkoronáztatik amiért legyőzte a bűn és az anyag szenvedélyeit.

51. Amikor a lélek felismeri a bűnt, utálja mint egy tébolyult szörnyeteg bűzét; de az, aki nem ismeri fel a bűnt szereti azt, és a bűn foglyaként tartja őt, rabszolgává téve szeretőjét. Akkor a szerencsétlen és megtört ember nem is látja és nem is érti az ő valódi érdekét hanem azt képzeli, hogy a bűn felékesíti őt, így tehát boldog.

52. A tiszta lélek, a veleszületett jóság révén, megvilágosodik és fénylő lesz az Isten által; ekkor a nousz megragadja ami jó, és olyan gondolatokat szül, melyek Isten akarata szerintiek. De amikor a lélek a bűntől meggyalázott, és Isten elfordul tőle, vagy inkább mikor a lélek elválasztja magát Istentől, gonosz démonok férkőznek a gondolat menetébe és istentelen cselekedetek javasolnak annak: házasságtörés, gyilkosság, rablás, szentségtörés és más ilyen démoni cselekedeteket.

53. Azok, akik ismerik Istent, tele vannak jó impulzussal, a mennyeire vágyva megvetik a földi tárgyakat. Az ilyen emberek nem szeretnek sok mindenkit, és őket sem szeretik sokan. Következésképpen számos bolond ember nem csak gyűlöli, hanem ki is gúnyolja őket. De ők türelmesen eltűrik azt, ami a szegénységükből adódik tudva, hogy ami sokaknak rossznak tűnhet, az számukra valójában jó. Mert az, aki megérti a mennyeit, hisz Istenben tudva azt, hogy mindenki az Ő akaratának a teremtménye. Másrészről, aki nem érti meg a mennyeit soha sem hiszi el, hogy a világ Isten alkotása és, hogy az az ember üdvösségéért teremtetett.

54. Azok, akik tele vannak gonoszsággal és a tudatlanságtól megrészegültek nem ismerik Istent, és lelkük óvatlan. Isten Szellemi; és bár láthatatlan, tisztán nyilvánvaló a látható dolgokban, mint ahogy a lélek nyilvánvaló a testben. És éppúgy ahogy a testnek lehetetlen a lélek nélkül fennmaradnia, bárminek ami látható és létezik lehetetlen Isten nélkül fennmaradnia.

55. Miért teremtetett az ember? Azért, hogy Isten teremtményeinek megértésével, elgondolkozzék és dicsőítse Őt, aki az ember érdekében azokat teremtette. Az Isten szeretetére fogékony nousz egy láthatatlan áldás Istentől azoknak, akiknek az élete annak erényeivel Neki ajánlja magát.

56. Egy ember akkor szabad ha nem rabszolgája az érzéki élvezeteknek, hanem jó ítélőképességen és önmegtartóztatáson keresztül tökéletesíti a testet, és hálásan megelégszik azzal amit Isten ad neki, még akkor is ha az elég szűkös. Ha az Isten szeretetét élvező lélek és nousz harmóniában van, az egész test megnyugszik, még akarata ellenére is. Mert ha a lélek úgy akarja, minden testi vágy kialszik.

57. Amikor az emberek nem elégedettek azzal ami az életben maradásukhoz szükséges hanem többre vágynak annál, a szenvedélyek rabszolgáivá teszik magukat melyek a lelket háborgatják, felébresztve abban gondolatokat és fantáziákat, hogy amijük van az nem elég. És csakúgy ahogy egy túl nagy tunika akadályozza a futót a versenyben, úgy a több mint szükségesre irányuló vágy sem engedi a lelket, hogy üdvözüljön.

58. Bármely körülmény, melyben az ember akarata ellenére találja magát, egy börtön és büntetés számára. Tehát legyél elégedett bármilyenek is legyenek a körülményeid, nehogy hálátlanságoddal akaratlanul megbüntesd magad. Ez az elégedettség csak egy úton érhető el: a világi dolgoktól való elszakadáson keresztül.

59. Amint Isten látást adott nekünk annak érdekében, hogy észrevegyük a látható dolgokat – mi fehér és mi fekete – így Ő intelligenciát is adott nekünk annak érdekében, hogy megkülönböztessük mi hasznos a léleknek. A vágy, az intelligenciától elszakadva, érzéki élvezetet szül, és nem engedi a lelket, hogy üdvözüljön vagy, hogy egyesüljön Istennel.

60. Ami a természet szerint történik az nem bűnös; a bűn mindig magában foglalja az ember szándékos választását. Enni nem bűn – bűn az ha hála nélkül eszünk, szabálytalanul és nem szerényen – mert például lehetővé teszi, hogy a test életben maradjon anélkül hogy bűnös gondolatokat gerjesztene. Nem bűn tisztasággal használni a szemünket; bűn az ha irigységgel, arroganciával és kielégíthetetlen vággyal nézünk. Bűn az ha nem békésen hanem dühösen hallgatunk; bűn ha a nyelvet nem az imára és hálaadásra használjuk hanem rosszindulatú pletykálkodásra; bűn az ha a kezeinket nem az együttérzésre használjuk, hanem gyilkolásra és rablásra. Íj módon az egész test bűnt követ el, mikor az ember saját döntése által nem a jó hanem a rossz cselekedeteket teljesít, ellentétben Isten akaratával.

61. Ha kételkedsz abban, hogy Isten minden cselekedetünket látja, gondolkozz el azon, hogy bár ember vagy és porból lettél, ennek ellenére egyszerre különböző helyeket tudsz megfigyelni és tapasztalni; mennyivel többet tud akkor Isten, Akinek minden dolog olyan mint egy mustármag, Aki akarata szerint éltet és táplál minden teremtményt.

62. Amikor becsukod a házad ajtajait és egyedül vagy tudnod kell, hogy mindig jelen van veled az angyal, akit Isten minden ember mellé kijelölt; a Görögök személyes daemonnak hívják. Ez az angyal, aki fáradhatatlan és nem lehet megtéveszteni, mindig jelen van veled; minden dolgot lát és nem akadályozza a sötétség. Tudnod kell azt is, hogy vele van Isten, aki mindenhol jelen van; mert nincs olyan hely vagy bármi anyagi ahol Isten ne lenne jelen, mivel Ő mindennél hatalmasabb és kezében tart minden embert.

63. Ha a katonák hűek Cézárhoz mert az enni ad nekik, mennyivel jobban megkellene próbálnunk szakadatlanul hálát adni Istennek, sohasem némuló ajkakkal, és dicsőíteni Őt, aki mindent az ember érdekében teremtett?

64. Az erényes élet és az Isten felé mutatott hála az ember azon gyümölcsei melyek kedvesek Istennek. A föld gyümölcsei nem lesznek azonnal tökéletesek, kell hozzá idő, eső és gondoskodás; hasonlóan az ember gyümölcsei is aszketikus praxison, tanuláson, időn, kitartáson, önmegtartóztatáson és türelmen keresztül érnek meg. És ha bárki is azt hinné rólad, mind amiatt amit teszel, hogy ájtatos ember vagy, légy magaddal szemben bizalmatlan egészen addig amíg a testben vagy és véld úgy, hogy semmid sincs ami Istennek kedves lenne. Mert tudnod kell, hogy senkinek sem egyszerű a végsőkig bűntelennek maradni.

65. Az ember számára semmi sem értékesebb mint a nousza. Olyan ereje van, hogy lehetővé tesz minket arra, hogy Istent imádjuk intelligens beszéddel és hálaadással. Ellentétben amikor hiábavalóan vagy rágalmazóan beszélünk elítéljük a lelkünk. Na mármost egy tompa embernek az a jellemzője, hogy a bűnei miatt a születési körülményeit vagy valami mást hibáztat, miközben a szavai és cselekedetei valójában a saját szabad választásának köszönhetően bűnösek.

66. Ha megpróbáljuk meggyógyítani a testi szenvedélyeket azért, hogy elkerüljük azt, hogy az emberek gúnyt űzzenek belőlünk, mennyivel jobban kellene próbálkoznunk, hogy meggyógyítsuk a lélek szenvedélyeit, hogy amikor majd Isten szemtől szembe megítél minket nehogy méltatlannak és nevetségesnek találtassunk.

67. Ha azt kívánod, a szenvedélyek szolgája vagy; és ha úgy kívánod, szabad vagy és nem engedsz a szenvedélyeknek. Mert Isten szabad akarattal teremtett téged, és azt, aki legyőzi a test szenvedélyeit romolhatatlansággal koronázzák. Ha nem lennének szenvedélyek nem lennének erények sem, és Isten által megítélt koronák sem az arra méltóknak.

68. Azok, akik tudják mi a jó, és közben mégsem látják mi a hasznos számukra, lélekben vakok és megkülönböztetésük ereje megkövesedett. Ennélfogva nem kell velük foglalkoznunk, nehogy mi is megvakuljunk és arra kényszerüljünk, hogy meggondolatlanul ugyan azokba a hibákba essünk.

69. Nem szabadna haragra gerjednünk azokkal szemben, akik bűnt követnek el, még akkor sem ha az amit csinálnak panaszra ad okot és büntetést érdemel. Ellenkezőleg, az igazság érdekében meg kellene javítanunk, és ha kell büntetnünk őket saját magunk vagy mások által. De nem szabadna haragra gerjednünk vagy izgatottá válnunk; mert a harag egyedül a szenvedéllyel van összhangban, és nem a jó ítélőképességgel és igazságossággal. Azonfelül nem szabadna jóváhagynunk azokat sem, akik több kegyelmet mutatnak annál, mint amennyi megfelelő lenne. A bűnösöket meg kell büntetni a jóság és igazságosság érdekében, de nem a személyes harag szenvedélyének eredményeképp.

70. A lelkünk birtoklása az egyetlen tulajdonunk ami biztonságban van és sérthetetlen. Ezt egy olyan élet úton keresztül érjük el ami szent, és a szellemi tudás és jó cselekedetek gyakorlása által kedves Isten akaratának. Ellentétben a jólét egy vak vezető és bolond tanácsadó és az, aki a jólétet bűnös és önelégült módon használja elveszíti eltompult lelkét.

71. Az embereknek nem szabad szert tenniük semmi feleslegesre, vagy ha már ilyet birtokolnak, meg kell bizonyosodniuk arról, hogy ebben az életben minden dolog természeténél fogva romlandó, és könnyen elrabolható, elveszíthető vagy tönkretehető; és nem kell csüggedniük azon ha bármi ilyesmi történik.

72. Tudnod kell, hogy a test szenvedései természetesen hozzá tartoznak a testhez, amennyiben az romlandó és anyagi. A fegyelmezett léleknek ebből adódóan hálásan kitartónak és türelmesnek kell mutatkoznia az ilyen szenvedések alatt, és nem szabad Istent hibáztatnia amiért megteremtette a testet.

73. Az Olimpiai játékokon versenyzőket nem koronázzák meg miután az első ellenfelüket legyőzték, vagy a másodikat vagy harmadikat, hanem csak akkor amikor minden egyes ellenfelük felett győzedelmeskedtek. Hasonlóan, ebből kifolyólag, mindenkinek, aki Isten által szeretne megkoronáztatni, nem csak a testi dolgok tekintetében kell edzenie a lelkét, hanem a nyereségvágy, életmód, irigység, önbecsülés, visszaélés, halál és minden ilyesmi tekintetében.

74. Ne az emberek dicséretéért éljünk jó és Istennek tetsző életet, hanem inkább a lelkünk üdvözüléséért kövessük az erényes életutat; mert a halál minden nap a szemünk előtt lebeg, az emberi dolgok pedig bizonytalanok.

75. Dönthetünk úgy, hogy önfegyelemmel élünk, viszont egy egyszerű döntés által nem gazdagodhatunk meg. El kell e akkor ítélnünk a lelkünket azáltal, hogy egy olyan gazdagságra törekszünk amit egy egyszerű választással nem tudunk megszerezni, és ami mindenesetre csak egy rövid életű fantázia?

76. Az intelligens embereknek szakadatlanul emlékezniük kell arra, hogy az enyhe és elmúló fájdalmak eltűrésével ebben az életben, a legnagyobb örömre és örök boldogságra teszünk majd szert a halál után. Ebből adódóan ha valaki, aki Isten által szeretne megkoronáztatni, elbotlik a szenvedélyek elleni küzdelem során, nem szabad elcsüggednie és kétségbe esve a földön maradnia, hanem fel kell kelnie és újrakezdenie a küzdelmet, hogy koronáját elnyerje. Az utolsó leheletéig mindig fel kellene kelnie amikor csak elbotlik; mert a kitartó erőfeszítés az erények fegyvere, és elősegíti a lélek üdvösségét.

77. Ha méltóak rá, a hétköznapi emberek és aszkéták az életük körülményein keresztül megkapják a lehetőségeket, hogy Isten által megkoronáztassanak. Ennélfogva, ebben a jelenlegi életben halottá kell válniuk minden földi dologgal szemben. Mert egy halott nem foglalkozik semmi világival.

78. A léleknek mely szellemi felkészülésben vesz részt, mivel istenszerű, nem szabad félelemmel meglapulnia a szenvedélyekkel szemben, nehogy gyávaság miatt kigúnyolják; mivel ha világi dolgok fantáziái zavarják, a lélek eltér a pályájától. Mert a lélek erényei örök áldásokhoz vezetnek, miközben a mi makacs bűneink örök büntetést eredményeznek!

79. Az embert az érzékek, a lélek szenvedélyein keresztül támadják meg. Öt testi érzék van: látás, szaglás, hallás, ízlelés és tapintás. Ezen az öt érzéken keresztül ejtik fogva a boldogtalan lelket mikor az megadja magát a négy szenvedélyének. Ez a négy szenvedély az önbecsülés, léhaság, harag és gyávaság. Mikor ebből adódóan egy ember ítélőképességen és elmélkedésen keresztül bebizonyította jó hadvezéri képességeit, megfékezi és legyőzi a szenvedélyeket, és azok nem támadják többé. A lelke nyugalomban van és Isten megkoronázza őt hódításáért.

80. Amikor az emberek egy fogadóba érkeznek, egyesek ágyat kapnak; mások ágy híján a földön alszanak, de ők is ugyanúgy alszanak mint azok, akik az ágyon alszanak és horkolnak. A fogadóban töltött éjszakai tartózkodásuk után másnap kora reggel elhagyják fekhelyeiket, és közösen elindulva mindenki csak a saját holmiját viszi magával. Ugyanúgy akik ebbe az életbe születnek, akik szerényen élnek és azok is, akik gazdagságot és hivalkodást élveznek, úgy hagyják el ezt az életet mint egy fogadót; senki sem viszi magával az élvezeteit és gazdagságát, csak a múltbéli cselekedeteit legyenek azok jók vagy rosszak.

81. Ha magas beosztásban vagy, senkit ne fenyegess könnyelműen halállal tudva, hogy természetednél fogva te is kivagy téve a halálnak és, hogy a halálkor a lélek úgy veti le a testet mint az utolsó ruháját. Ezt szem előtt tartva, légy kedves és megbocsájtó, mindig hálát adva Istennek. Mert, akiben nincs együttérzés annak erényei sincsenek.

82. A halál elől elmenekülni lehetetlen. Ennek tudatában azok, akik valóban intelligensek, valamint erényekben és szellemi gondolkozásban jártasak, elfogadják a halált panaszkodás, félelem vagy bánat nélkül. Megértik, hogy az elkerülhetetlen és, hogy megszabadítja őket ennek az életnek a bűneitől.

83. Nem szabad utálnunk azokat, akik figyelmen kívül hagyják azt az életutat amely jó és Isten akaratához illő és, akik nem figyelnek az igaz és isteni tanításokra. Inkább kegyelmet kell mutatnunk feléjük mert nyomorékok ők, akik vakok megkülönböztetésükben, szívükben és nouszukban. Mivel a gonoszat jónak fogadják el, elpusztulnak a tudatlanságtól. És nem ismerik Istent, ezek a lélekben nyomorultak és tompák.

84. Ne próbálj sokakat az ájtatosságról és erényes életről tanítani. Ezt nem azért mondom mert sajnálom tőlük az ilyen tanításokat, hanem azért mert szerintem nevetségesnek tűnsz majd a bolondok előtt. Mivelhogy a hasonló a hasonlónak örül; kevesen – szinte senki – hallgatnak az ilyen tanításokra. Ezért jobb nem is beszélni nekik arról mit akar Isten az ő üdvösségükért.

85. A lélek szenved a testtel de a test nem szenved a lélekkel. Így amikor a test megsérül a lélek vele szenved; és amikor a test élénk és egészséges a lélek osztozik jólétében. De amikor a lélek gondolkodik, a test nem részese és nem gondolkozik vele együtt; mert a gondolkozás egyedül a lélek cselekedete, mint ahogy a tudatlanság, arrogancia, hitetlenség, kapzsiság, gyűlölet, fásultság, önbecsülés, a büszkeség imádata, pörlekedés és a jóság érzékelése. Ezek mind a lelken keresztül vannak stimulálva.

86. Amikor isteni valóságokon elmélkedünk, legyünk jósággal teliek, irigységtől szabadok, ájtatosak, önmegtartóztatóak, szelídek, amennyire csak lehet jótékonyak, kedvesek, békeszeretőek és így tovább. Mert ez a lélek sérthetetlen birtoklása, ilyen tulajdonságokkal kedveskedni Istennek, és senkit meg nem ítélni senkit vagy azt mondani, hogy az gonosz és vétkes. Jobb ha a saját életünket és hibáinkat vizsgáljuk, hogy lássuk az vajon kedves e Istennek. Mi közünk van ahhoz, ha egy másik ember gonosz?

87. Aki valóban ember az megpróbál ájtatos lenni; és akkor ájtatos mikor nem kívánja azt ami nem hozzá tartozik. Minden ami teremtetett idegen számára. Ő felette áll minden teremtménynek mert Isten képmása. De nem tud így élni hacsak nem szakad el a világi dolgoktól. Na mármost egy olyan ember, akinek a nousza Isten szeretetét élvezi teljesen tisztában van azzal, hogy ebből az elszakadásból ered az egész ájtatossága és minden ami jótékony a lelkének. Az ilyen ember nem hibáztat másokat a bűnökért melyeket elkövet. Ez a jele egy léleknek melyben az üdvösség munkálkodik.

88. Azok, akik kitervelik, hogy erőszak révén átmeneti dolgokra tesznek szert, szintén kötődnek ahhoz a vágyukhoz, hogy rosszindulatúan cselekedjenek. Figyelmen kívül hagyják a lelkük halálát és megsemmisülését, és nem veszik figyelembe vagy nem gondolkodnak el azon, hogy bűnösségük miatt mit szenvednek el az emberek haláluk után.

89. A gonosz egy anyaghoz tartozó szenvedély, de a gonosznak nem Isten az oka. Ő az embernek szabad akaratot, tudást és értést adott, valamint hatalmat, hogy különbséget tegyen jó és rossz között. Az ember gondatlansága és tunyasága az ami életre kelti a gonosz szenvedélyeket, miközben ennek semmi esetre sem Isten az oka. A démonok, mint a legtöbb ember, a saját akaratuk szabad választásának eredményeképpen lett gonosz.

90. Az ember, aki ájtatosan él nem engedi, hogy a bűn beférkőzzön a lelkébe; és bűn nélkül, a lelke biztonságban van minden bajtól és veszélytől. Az ilyen embert nem uralják démonok vagy a sors, mert Isten megmenti őt minden gonosztól, és védve mint egy isten, sértetlenül él. Ha dicsérik, magában nevet azokon, akik őt dicsérik; ha átkozzák, nem védi meg magát azokkal szemben, akik gúnyolják, és sosem gerjed haragra annak hallatán amit mondanak.

91. A bűn szorosan ragaszkodik a természetünkhöz, mint patina a rézhez és, mint kosz a testhez. De a patinát nem a rézműves, a koszt pedig nem a szülők teremtették. Hasonlóképpen nem Isten az, aki a bűnt előidézte. Ő tudást és megkülönböztetést adott az embernek, hogy az elkerülhesse a bűnt tudva, hogy az árt neki és megbünteti. És így mikor olyas valakit látsz, aki hatalmat és jólétet élvez, vigyázz nehogy egy démonon megtévesszen és azt hidd, hogy az a valaki boldog. Gyorsan idézd fel szemeid előtt a halált, és soha sem vágysz majd semmilyen bűnös vagy világi tárgyra.

92. A mi Istenünk halhatatlanságot biztosított a mennyben lévőknek, a földön élőknek viszont megteremtette a változékonyságot és az élet átadásának képességét, valamint mozgást adott az egész teremtésnek; és mindezt az ember érdekében. Tehát ne ragadjanak meg a démon világi fantáziái, aki a gonosz emlékeket a lélekbe csempészi, hanem azonnal vedd figyelembe a menny áldásait és mond magadnak: „Ha úgy kívánom, még az is hatalmamban áll, hogy a szenvedély ellen ezt a küzdelmet megnyerjem; de nem nyerhetek ha a saját vágyaim teljesítésére vagyok elhatározva”.

93. Az élet a nousz, a lélek és a test közötti egység és összekapcsolódás, míg a halál nem az így összekapcsolt elemek megsemmisítése, hanem a köztük lévő kapcsolat felbomlása; mert Istenben és Őrajta keresztül mind üdvözülnek, még ezen felbomlás után is.

94. A nousz nem a lélek, hanem Isten ajándéka ami üdvözíti a lelket; az Istennek tetsző nousz a lélek előtt halad azt tanácsolva neki, hogy vessen meg mindent ami átmeneti, anyagi és romlandó és, hogy minden vágyát az örökkévaló, romlatlan és immateriális áldások felé fordítsa. A nousz megtanítja az embert, miközben az még mindig a testben van, érzékelni és szemlélni az isteni és mennyei valóságokat, és rajta keresztül minden mást is. Így az Isten szeretetét élvező nousz az emberi lélek jótevője és megmentője.

95. Amikor a lélek a test befolyása alatt áll a fájdalomtól és élvezettől egyszerre válik elsötétülté és feldúlttá. A fájdalom és élvezet olyan mint a test rossz kedélyei. De az Isten szeretetét élvező nousz, ellenkezőleg cselekedve, gyászolja a testet és üdvözíti a lelket, mint egy orvos, aki megvágja majd kauterizálja a testeket.

96. Vannak olyan lelkek, amelyek nem irányítottak és nem vezéreltek a nousz által oly módon, hogy az ellenőrizné és megakadályozná a szenvedélyeket, vagyis a fájdalmat és az élvezetet. Ezek a lelkek, mint a tudattalan állatok, elpusztulnak mivel a szenvedélyek által az intelligenciájuk elragadtatik, mint egy szekérhajtó, aki elveszítette az irányítást lovai felett.

97. A lélek legnagyobb betegsége, tönkretevője és kárhozata, az az Isten nem ismerése, aki az ember számára mindent megteremtett, és neki adta a nousz és intelligencia ajándékait. Ezen ajándékokon keresztül az ember Istenhez kapcsolódik, ismeri és dicsőíti Őt.

98. A lélek a testben, a nousz a lélekben, az értelem pedig a nouszban van. Amikor ezeken keresztül Isten ismerve és dicsőítve van, akkor Ő halhatatlanná teszi a lelket, biztosítva számára a romlatlanságot és az örökkévaló örömöt. Mert Isten, kizárólag az Ő jóságán keresztül, minden teremtménynek megadta a létezés ajándékát.

99. Isten, telve lévén jósággal és őszinte nagylelkűséggel, nemcsak szabad akarattal teremtette az embert, hanem azzal a képességgel is felruházta, hogy ha úgy kívánja képes legyen megfelelni Istennek. Az emberben a gonoszság hiánya az, ami megfelelővé teszi őt Istennek. Ha tehát az ember dicséri a lélek erényeit és jó cselekedeteit, melyek szentek és Isten szeretetét élvezik, és ha elítéli a csúf és gonosz cselekedeteket, mennyivel inkább teszi ezt Isten, aki az ember üdvösségét kívánja.

100. Bármi jót is kap az ember azt Istentől kapja, aki maga a jóság, ezért teremtetett az ember Isten által. A gonoszságokat viszont önként vonzza magához, a benne lévő gonoszság, vágy és érzéketlenség által.

101. A tudatlan lélek, bár halhatatlan és gazdája a testnek, az érzéki élvezetek révén a test rabszolgájává válik. Nem veszi észre, hogy ami a testnek gyönyörködtető az a lélek számára káros, ezért ostobán és korlátoltan ilyen örömeket keres.

102. Isten jó, az ember gonosz. A mennyben nincs gonoszság, a földön pedig nincs jóság. Ezért az intelligens ember a jobbikat választva elismeri a mindenség Istenét, és dicshimnuszokkal dicsőíti Őt. Halála előtt idegenkedik a testtől, és nem engedi, hogy gonosz érzékei valóra váltsák vágyaikat, ismerve azok pusztító mivoltát és erejét.

103. A gonosz ember, miközben elítéli az igazságot, a túlzásokban leli kedvét. Nem veszi figyelembe az élet bizonytalanságát, állhatatlanságát és rövidségét, és nem gondolkozik el azon sem, hogy a halál megvesztegethetetlen és elkerülhetetlen. Ha egy öregember szégyentelen és ostoba az olyan mint egy korhadt fa, haszontalan.

104. Annyira tudjuk érezni a gyönyör és boldogság zamatát amennyire a szenvedést megízleltük. Mert az ember nem iszik élvezettel ha nem szomjas, és nem eszik örömtelien ha nem éhes, és nem alszik alaposan ha nem álmos, és nem örül igazán hacsak nem volt előtte bánatos. Ugyanígy örök áldásokban sem részesülünk, hacsak nem vetjük meg az átmeneti dolgokat.

105. Az intelligencia a nousz szolgája; bármit is akarjon a nousz, az intelligencia kigondolja és kifejezi azt.

106. A nousz minden dolgot lát, beleértve a mennyeieket is, és a bűnt kivéve semmi sem sötétíti be. A tiszta nousznak semmi sem érthetetlen, mint ahogy az intelligenciának semmi sem kifejezhetetlen.

107. Testének köszönhetően az ember halandó, de nouszának és értelmének köszönhetően halhatatlan. A hészükhián keresztül megértésre tesztek szert, a megértésen keresztül pedig kifejezésre. A nousz a hészükhiában kelti életre az intelligenciát, az Istennek felajánlott hálás intelligencia pedig az ember üdvössége.

108. Aki bolondságokat mond az nem rendelkezik nousszal, mivel értelmetlenül beszél. Tehát tanuljátok meg mi hasznos számotokra, hogy megmentsétek a lelketeket.

109. Az intelligencia, amely a nouszhoz kötött, és amely segítséget nyújt a léleknek, Isten ajándéka. De az intelligencia, amely fecsegéssel teli, és amely az ég és a föld méreteit és távolságait, valamint a nap és a csillagok méretét vizsgálja, olyan embert jellemez, aki hiába fáradozik. Eredménytelenül magasztalva magát, olyasvalamit csinál aminek semmi haszna, mintha szitával akarna vizet meríteni.

110. Csak a szentként élő ember, aki ismeri és dicsőíti Istent, Aki őt az üdvösségre és életre teremtette, képes megtapasztalni a mennyet, és megérteni a mennyei dolgokat. Az ember, aki Isten szeretetét élvezi, teljesen tisztában van azzal, hogy Isten nélkül semmi sem létezik. Isten, mivel végtelen, mindenütt és mindenben jelen van.

111. Ahogy az ember meztelenül távozik az anyja méhéből, úgy a lélek is meztelenül távozik a testből. Egyik tisztán és fényesen, egyik a hibáktól megszégyenülve, egyik pedig sok bűnével együtt, feketén távozik.

112. Mint amikor elhagyjátok az anyaméhet, nem emlékeztek arra ami az anyaméhez tartozik, úgy amikor elhagyjátok a testet, sem emlékeztek arra ami a testhez tartozik.

113. Az anyaméh elhagyásakor testi erőben és kiválóságokban fejlődtetek; Ugyanúgy, a test elhagyásakor, feltéve ha tiszták és szégyenfolt nélküliek vagytok, fejlődni fogtok szellemi erőben és megvesztegethetetlenségben, a mennyben élve.

114. Ahogyan a testnek meg kell születnie, amikor az anyaméhben betöltötte az idejét, úgy a léleknek is el kell hagynia a testet, amikor az betöltötte a testben az Isten által neki kiszabott időt.

115. Ahogy a lélekkel bántok amíg az a testben van, úgy fog az is bánni veletek amikor majd elhagyja a tested. Aki itt elkényeztette a testét az ártott magának a túlvilági életben. Mert, mint egy bolond, elítélte a lelkét.

116. Ahogyan a test nem tud tökéletesen fejlődni, ha nyomorékon hagyja el az anyja méhét, úgy a lélek sem tud üdvözülni vagy Istennel egyesülni ha anélkül hagyja el a testet, hogy egy erényes életen keresztül megismerte volna Istent.

117. A test, amikor a lélekkel egyesül, az anyaméh sötétjéből a fénybe tér. De a lélek, amikor a testtel egyesül, megkötöztetik a test sötétségében. Ezért gyűlölnünk és fegyelmeznünk kell a testet mint egy ellenséget, mely a lélek ellen harcol. Mert az ételekben és finomságokban való mértéktelenség felingerli az emberekben a gonoszság vágyait, míg a has visszafogása alázatossá teszi ezeket a szenvedélyeket és üdvözíti a lelket.

118. A test a szemekkel lát, a lélek pedig a nousszal. A szem nélküli test vak, nem látja ragyogni a napot a földön vagy az óceánon, és nem látja annak fényét sem. Hasonlóképpen vak az a lélek amely híján van a tiszta nousznak és a szent életnek. Nem ismeri fel Istent, a mindenség Teremtőjét és a Jótevőjét, nem dicsőíti Őt, és nem is élvezheti az Ő örökkévalóságát és örök áldásait.

119. Az Isten nemismerése nem más mint a lélek korlátoltsága és ostobasága. Mert míg a tudatlanság gonoszságot szül, addig Isten ismeretéből fakad az a jóság, mely a lelket üdvözíti. Ha arra törekszetek, hogy megfékezzétek vágyaitokat az éberség és a teória által, akkor nouszotok az erényekre lesz koncentrálva. De ha, Isten nemismerésétől részegen, az önelégültségetekért megpróbáljátok kiélni gonosz vágyaitokat, el fogtok veszni mint a vadállatok, mert figyelmen kívül hagyjátok a veszedelmeket amik halálotok után várnak rátok.

120. A gondviselés olyan események formájában jelentkezik, amelyek az isteni szükségleteknek megfelelően alakulnak ki, mint például a napnak a napi szintű felkelése és lenyugvása, valamint a gyümölcsök termése a föld által. A törvény hasonlóképpen olyan eseményekként nyilvánul meg, amelyek az emberi szükségszerűségeknek megfelelően következnek be. Minden az ember érdekében lett teremtve.

121. Mivel Isten jó, bármit is tesz, azt az ember érdekében teszi. Viszont az ember bármit is tesz, azt az ő saját érdekében teszi, legyen az jó vagy rossz. Ne csodálkozzatok el a gonoszok jólétén; észre kell vennetek, hogy amint az államok hóhérokat alkalmaznak, és bár nem értenek egyet szörnyű hivatásukkal, használják őket, hogy megbüntessék azokat, akik megérdemlik, ugyanúgy Isten is megengedi a gonoszaknak, hogy zsarnokoskodjanak mások felett a világi szférában, mint az istentelenek büntetésének eszközeit. Később majd a gonoszak felett is ítélkezni fog, mert azok nem Isten szolgálatáért sanyargatták az embereket, hanem saját gonoszságuk érdekében.

122. Ha azok, akik bálványokat imádnak, tudták és megértették volna a szívükben, hogy mit imádnak, nem lettek volna elcsábítva a valódi vallásosságtól. Helyette, látván a szépségét, rendjét és isteni gondviselését annak amit Isten teremtett és teremt, elismerték volna Őt, aki mindezt megteremtette az ember számára.

123. Az ember, amennyiben gonosz és igazságtalan, képes gyilkolni. De Isten soha nem szűnik meg élettel táplálni még a méltatlanoknak sem. Tökéletes és természete szerint jósággal teli. Azt akarta, hogy a világ megteremtődjön, és az megteremtődött. És az az emberért és az ő üdvösségéért jött létre.

124. Az a valódi ember, aki megérti, hogy a test romlandó és rövid életű, míg a lélek isteni és halhatatlan. Bár Isten lehelete, csatlakozik a testhez, hogy próbára tétessen és átistenüljön. Na mármost, aki megértette, hogy a lélek igazságos és Istenhez illő módon szabályozza az életét; a testnek nem alávetve magát, hanem nouszával látva Istent, noetikusan szemléli az Isten által a léleknek adott örök áldásokat.

125. Isten, örökkévaló és jószívű, hatalmat adott az embernek jó és a rossz felett. Szellemi tudást ajándékozott neki, hogy a világon és az abban levő dolgokon való, elmélkedés révén az majd talán felismeri Őt, aki, az ember érdekében, mindent megteremtett. De a hitetlenek szabadon dönthetnek úgy, hogy nem ismerik fel. Szabadok nem hinni, hibázni és az igazsággal ellentétes eszméket kigondolni. Ilyen mértékben van hatalma az embernek jó és rossz fölött.

126. Isten elrendelte, hogy a lélek úgy teljen meg nousszal, mint ahogy egy test növekszik, így tehát az ember választhat jó és rossz közül, hogy melyik az Istenhez illő. A lélek, amely nem a jót választja, nem rendelkezik nousszal. mivel minden testnek van lelke, de nem minden lélek rendelkezik nousszal. Egy Isten szeretetét élvező nousz jelen van az önuraltban, a szentben, az igazban, a tisztában, a jóban, az irgalmasban és az ájtatos emberben. A nousz jelenléte Isten felé segíti az embert.

127. Egyetlen dolog lehetetlen az ember számára, hogy halhatatlan legyen.* De elérheti az Istennel való egyesülést feltéve, ha realizálja azt, hogy ő képes erre. Mert, ha Istent keresi nousza, hite, szeretete, és szent élete révén, akkor az ember egyesülhet Istennel.
*Ezt a testre és nem a lélekre vonatkozóan kell érteni. Valójában, a test is halhatatlanná válik majd a végső feltámadást követően [Áthoszi Szent Nikodémosz jegyzete].

128. A szem érzékeli a láthatót, az értelem felismeri a láthatatlant. Az Isten szeretetét élvező nousz, a lélek fénye. Aki ilyen nousszal rendelkezik az szívében megvilágosodott, és nouszán keresztül látja Istent.

129. Egy jó ember sem erkölcstelen, de ha egy ember nem jó, akkor az biztosan gonosz és a test imádója. Az első erény az, hogy a test igényeit elutasítjuk. Ha elválasztjuk magunkat az átmeneti, romlandó és anyagi dolgoktól – saját szabad választásunkból, és nem azon erőforrások hiányából adódóan, melyek lehetővé tennék, hogy azokban elmerüljünk – az az örökkévaló és romolhatatlan áldások örökösivé tesz minket.

130. Ha valaki nousszal rendelkezik, az ismeri magát és, hogy mi ő valójában; és azt is tudja, hogy az ember romlandóságnak van kitéve. Aki ismeri magát, az mindent ismer; tudja, hogy minden Isten által teremtetett az ember üdvösségére. Mert az embernek hatalmában áll az, hogy mindent felfogjon, és helyes meggyőződést alakítson ki velük kapcsolatban. Az ilyen ember biztosan tudja, hogy azoknak, akik elszakadnak a világi dolgokról, néhány kisebb nehézséget kell elviselniük a jelenlegi életben, de a halál után örök áldásban és békében részesülnek majd Istentől.

131. Ahogyan a test halott a lélek nélkül, úgy a nousz nélküli lélek is tehetetlen, és képtelen Isten befogadására.

132. Egyedül az embert hallgatja meg az Isten. Egyedül az embernek nyilvánul meg az Isten. Isten szereti az embert, és bárhol is legyen az ember ott van Isten is. Egyedül az ember méltó arra, hogy Istent imádja. Az ember érdekében Isten átváltoztatja magát.

133. Isten mindent megteremtett az ember érdekében, földet, eget és a csillagok szépségét. Az emberek saját maguknak művelik a földet; de ha nem ismerik fel, milyen nagy Isten gondviselése, lelkükből minden szellemi értés hiányzik.

134. A szépség rejtett, mint az egekben levő dolgok. A gonosz viszont szemmel látható, mint a földi dolgok. A szépség az, amellyel semmi sem hasonlítható össze. Az ember, aki birtokolja a nouszt, mindig azt választja ami a legszebb. Egyedül az ember, nouszának köszönhetően, érheti el Isten és teremtésének megértését.

135. A nousz megnyilvánítja magát a lélekben, a természet pedig megnyilvánítja magát a testben. A lélek a nousz révén átistenül keresztül, de a test természete ernyedtté teszi a lelket. A természet minden testben jelen van, de a nousz nincs jelen minden lélekben, és így nem minden lélek üdvözül.

136. A lélek a világban van, mert teremtetett, de a nousz meghaladja a világot, mert nem teremtetett A lélek, mely megérti a világot, és üdvözülni akar, folyamatosan ezen elmélkedik, mint az ő megszeghetetlen szabályán. Most van itt a harc és a próba ideje, és a bírót nem lehet megvesztegetni, a lélek vagy elveszik vagy üdvözül – attól függően, hogy belemerülünk a kis szégyenletes élvezetekbe vagy tartózkodunk azoktól.

137. A földön Isten létrehozta a születést és a halált; az égen pedig, a gondviselést és a szükséget. Minden az ember és üdvössége érdekében teremtetett. Mivel Istennek nincs szüksége jó dolgokra, így az ember számára teremtette meg a mennyet, a földet és a négy elemet, szabadon megadva neki minden áldás élvezetét.

138. A halandó alárendelt a halhatatlannak, mégis a halhatatlan szolgálja a halandót, így a négy elem, a Teremtő Isten és az Ő emberek iránti szeretete révén, szolgálja az embert.

139. Az ember, akit nyomorúsága megfoszt attól a hatalomtól, hogy ártson, nem tekinthető szentnek. De amikor valakinek hatalmában áll, hogy ártson ám attól mégis tartózkodik, és az Isten felé érzett tiszteletből megkíméli a gyengébbeket, az halál után nagy jutalmakban részesül majd.

140. Isten, a mi Teremtőnk szeretete révén sok út van ami az embereket az üdvösség felé vezeti, átalakítva lelküket, és a mennybe vezetve őket. Mert az emberek lelkét az erényekért meg jutalmazzák, a bűnökért pedig megbüntetik.

141. A Fiú az Atyában van, és a Lélek a Fiúban, és az Atya mindkettőjükben. Hit révén az ember ismeri az összes láthatatlan és érthető valóságokat. A hit magában foglalja a lélek önkéntes beleegyezését.

142. Azok a férfiak, akiket a szükség vagy a körülmények arra kényszerítenek, hogy át ússzanak egy széles folyót, biztonságosan megteszik azt, ha józanok és éberek; még akkor is, ha az áramlatok erősek, és kissé elsodorja őket, a folyóparton lévő növényzetbe kapaszkodva kimentik magukat. De ha részegek, akkor lehetnek akármilyen jó úszók, a bor legyőzi őket; az áramlat elsodorja őket, és elveszítik életüket. Ugyanígy a léleknek, mely a világi zaklatottság áramlataitól elsodortan találja magát, ki kell józanodnia, felébredve a bűnös anyagiságból. Meg kellene értenie, hogy bár isteni és halhatatlan, Isten, hogy próbára tegye, egy rövid életű, halandó és szenvedélyeknek kitett testhez kötötte. Ha a tudatlanságtól megrészegült, akkor közömbös valódi énjével szemben, nem érti mi is ő valójában, és engedi, hogy az érzéki élvezetek elsodorják, így elpusztul és elveszíti üdvösségét. Mert mint a folyó áramlata, a test gyakran szégyenletes élvezetekbe sodor minket.

143. Amikor a lélek nousszal felruházott, határozottan és helyesen gyakorolja szabad akaratát, és mint egy kocsihajtó megzabolázza, természete indulatos és vágyakozó jellegeit. Visszatartva és ellenőrizve szenvedélyes impulzusait, elnyeri a győzelem koronáját; és mint minden erőfeszítésének jutalmaként, Istentől az ő teremtőjétől, életet nyer a mennyben.

144. Az igazán intelligens lélek nem zaklatott, a gonoszok sikerei és a méltatlanok jóléte láttán. Az ostobáktól eltérően, ő nincs megtévesztve attól az elégedettségtől, amit az ilyen emberek ebben az életben élveznek. Mert világosan megértve a vagyon következetlenségét, az élet bizonytalanságát és rövidségét, valamint a bíró megvesztegethetetlenségét; biztos abban, hogy Isten nem fogja elmulasztani megadni neki a szükséges táplálékot.

145. A test élete, a nagy vagyon és a világi hatalom élvezete, a lélek halála. De a fáradozás, a türelmes kitartás, a hálával elfogadott nyomor és a test halála, élet és az örökkévaló öröm a léleknek.

146. Az intelligenciával felruházott lélek, közömbösen az anyagi világgal és ezzel a gyorsan elmúló élettel szemben, a menny örömét és az örök életet választja, amelyet szentségének köszönhetően Isten ráruház.

147. A mocskos ruhákba öltözött emberek bemocskolják azok kabátját, akikhez hozzáérnek. Hasonlóképpen, amikor az erkölcstelen és gonosz emberek együgyűekkel elegyednek szóba, és azoknak a gonoszságról beszélnek, beszédük révén megbecstelenítik az ilyen emberek lelkét.

148. A bűn kezdete a vágy, és ez tönkreteszi a lelkünket. Az üdvösség és a mennyei királyság kezdete, a lélek számára, a szeretet.

149. Ahogy az réztárgy, ami már régóta használatlanul hever, és nincs megfelelően ápolva, elértéktelenedik és használatlanná válik és patinától elcsúfult lesz. Úgy az a lélek, amelyik tétlen és elhanyagolja az élet szentségét és az Istenhez való megtérést, gonosz cselekedeteivel megfosztja magát Isten védelmétől. És amint a réz eloxidálódik a patinától, úgy rohad el ő is a gonosztól, amelyet a semmittevés szül az anyagi testben. Elcsúful, használhatatlan lesz és az üdvösség elérésére képtelen.

150. Isten jó, szenvtelen és állandó. Na mármost, aki úgy gondolja, hogy ésszerű és helyes megerősíteni Isten állandóságát, jogosan teheti fel a kérdést, hogy hogyan lehet ebben az esetben úgy beszélni Istenről mint, aki a jóságosak láttán örvendezik, és az őt tisztelőkkel szemben pedig irgalmas, miközben a gonoszaktól elfordul a bűnösökre pedig megharagszik. Erre azt kell válaszolnunk, hogy Isten sem nem örvendezik, sem nem haragszik, mert az örvendezés és harag szenvedélyek. És nincs is meghódítva az Őt tisztelők ajándékai által, mert ez azt jelentené, hogy az élvezetek befolyásolják. Nem helyes azt hinni, hogy Isten emberien érez örömet vagy nemtetszést. Ő jó, és csak áldást ad, és soha nem okozva kárt, mindig állandó. Másrészről mi emberek, ha Istenhez hasonulva jók maradunk, egyesülünk Ővele; de ha gonosszá válunk, nem hasonulva Istenhez, elválunk Őtőle. Szentségben élve Istenhez ragaszkodunk, de azáltal, hogy gonosszá válunk, ellenségünké tesszük őt. Nem mintha Ő önkényesen haragra gerjedne velünk szemben, hanem saját bűneink azok amelyek elszigetelnek minket attól, hogy Isten bennünk ragyogjon. És ha imádság és könyörületesség révén kiszabadulunk bűneink fogságából, akkor ez nem azt jelenti, hogy megnyertük magunknak Istent, és megváltoztattuk Őt, hanem, hogy cselekedeteink és Isten felé fordulásunk révén kigyógyultunk gonoszságainkból, és így újra Isten jóságát élvezzük. Így azt mondani, hogy Isten elfordul a gonoszaktól, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a nap elrejti magát a vakok elől.

151. Az igazán ájtatos lélek ismeri a mindenség Istenét. A valódi odaadás, az egyszerűen, Isten akaratának a teljesítése. Ez azt jelenti, megismerni Istent a bőkezűség, önuralom, szelídség, az egyetértés – amennyire az lehetséges – és minden más Isten akaratához illő tulajdonság megszerzése révén.

152. Az Isten ismerete és félelme gyógymód az anyagi szenvedélyekre. Mindaddig, amíg Isten nemismerése jelen van a lélekben, a szenvedélyek gyógyíthatatlanok maradnak, és elrohasszák a lelket. Mert a lélekben a gonosz olyan, mint egy gennyes seb. Isten ezért nem felelős, mivel az embernek szellemi értést és tudást adott.

153. Isten az embert szellemi értéssel és tudással töltötte meg, mert arra törekszik, hogy az embert szenvedélyeitől és szándékos gonoszságától megtisztítsa, és szeretetében azt kívánja, hogy a halandót halhatatlanná változtassa.

154. A nousz, egy tiszta és ájtatos lélekben, valóban látja Istent az örökkévalót, láthatatlant és kimondhatatlant, aki az egyedüli makulátlanság a tiszta szívűekben.

155. A szentséget, az üdvösséget és a romolhatatlanság koronáját azok az emberek kapják, akik vidáman és hálával viselik a szerencsétlenségeket. A düh, a nyelv, a has és az érzéki élvezetek megfékezése, a legnagyobb haszonnal jár a lélek számára.

156. Az univerzumot Isten, mindenhol jelenlévő, gondviselése vezérli. A gondviselés Isten uralkodó Logosza, amely a világ formálatlan anyagának lenyomatát képezi, teremtve és alakítva minden dolgot. Az anyag nem tudott volna tagolt szerkezetre szert tenni, ha csak nem a Logosz irányító ereje révén, aki Isten képmása, nousza, bölcsessége és gondviselése.

157. A vágyakozás, mely a gondolatokból ered, a gyökere a sötét szenvedélyeknek. És amikor a lélek egy ilyen vágyban elmerül, elfelejti saját természetét azt, hogy ő Isten lehelete; és így bűnbe esik, mert nem veszi figyelembe azokat a veszedelmeket, amelyektől a halál után kell majd szenvednie.

158. Az istentelenség és a felmagasztalás szeretete a lélek legrosszabb és leggyógyíthatatlanabb betegségei, melyek annak a pusztulásához vezetnek. A gonoszra való vágyakozás a jóság hiányát jelképezi. A jóság abban áll, hogy teljes szívünkkel megteszünk mindent, ami helyes és kedves a mindenség Istenének.

159. Egyedül az ember képes egyesülni Istennel. Mert Isten, az élőlények közül, egyedül az emberhez beszél álmok révén az éjszaka során, nappal pedig a nouszon keresztül. És minden eszközt arra használ, hogy megjövendölje és előre jelezze a jövőbeli áldásokat, melyekben azok részesülnek, akik Hozzá méltóak.

160. Azok számára, akiknek van hitük és eltökéltségük, nem esik nehezükre Isten szellemi megértése. Ha elmélkedni akartok Őróla, nézzétek a gondviselő harmóniát mindabban amit Logosza teremtett. Mind az ember üdvösségéért.

161. Az ember akkor nevezhető szentnek, ha bűntől és a gonoszságtól mentes. Az ember lelkének legnagyobb szerzeménye, ami leginkább összhangban van Isten akaratával, az a bűntől való mentesség.

162. A név egy adott dolgot vagy személyt jelöl. Így ostobaság azt gondolkodni, hogy Istennek, aki egyedülálló, bármi más neve lenne. Az „Isten” név Őt jelöli, aki eredet nélküli és, aki mindent az ember érdekében megteremtett.

163. Ha tudatában vagytok bűnös cselekedeteiteknek, gyomláljátok ki a bűnösséget a lelketekből azokra az áldásokra gondolva, amelyeket szeretnétek megkapni. Mert Isten igazságos és könyörületes.

164. Egy ember, aki arra törekszik, hogy mindig elválaszthatatlan legyen Istentől, ismeri Istent és Isten is ismeri őt; és törekvésében sikerrel fog járni, ha mindenben szempontból jó, és minden érzéki élvezettől tartóztatja magát – nem amiatt, mert nincsenek meg az erőforrásai ahhoz, hogy ilyen élvezetekben elmerüljön, hanem saját elszántsága és önuralma miatt.

165. Tégy jót azzal, aki árt neked és Isten a barátod lesz. Soha ne rágalmazd az ellenségedet. Gyakorolj szeretet, önfegyelmet és mérsékletességet, türelmet, önuralmat és hasonlókat. Mert ez Isten ismerete; követni Őt az alázat és más ilyen erények révén. Ezek nem minden ember cselekedetei, hanem azoké, akiknek lelke szellemi értéssel rendelkezik.

166. Mivel egyesek eretnek módjára, azt merik mondani, hogy a növényeknek és zöldségeknek lelkük van, röviden írok erről, útmutatásként az együgyűeknek. A növények van egy természetes életük, de nincs lelkük. Az embert azért hívják intelligens állatnak, mert nousszal rendelkezik, és képes a tudás megszerezésére. A többi állat, mind a szárazföldiek és mind a repülőek, hangokat adhatnak, mert van lélegzetük és lelkük. Minden olyasmi, ami a növekedés és visszaesés tárgya, életben van; de az a tény, hogy élnek és nőnek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindnek van lelke. Az élőlényeknek négy kategóriájuk van. Az első halhatatlanok és lélekkel rendelkezőké, mint például az angyalok. A második a nousszal, lélekkel és lélegzettel rendelkezőké, mint például az emberek. A harmadik a lélegzettel és lélekkel rendelkezőké, mint például állatok. A negyedik a csak élettel rendelkezőké, mint például a növények. A növények élete lélek, lehelet, nousz és halhatatlanság nélküli. Ez a négy tulajdonság, másrészről az élet birtoklását feltételezi. Minden emberi lélek folyamatos mozgásban van.

167. Amikor valamilyen érzéki élvezet képe merül fel benned, figyelj magadra, nehogy elragadtass tőle. Tarts egy kis szünetet, gondolj a halálra, és elmélkedj azon, hogy mennyivel jobb tudatosan leküzdeni ezt az illuzórikus élvezetet.

168. Csak úgy, ahogy a szenvedély jelen van a teremtődés folyamatában – mert bármi, ami a világra jön, el is kell vesszen – úgy hasonlóan a gonosz is jelen van minden szenvedélyben. Ne mondd tehát, hogy Isten nem képes a gonoszt gyökerestől kiirtani; ilyet mondani, képtelen ostobaság. Mindezek a szenvedélyek az anyagisághoz tartoznak; Istennek mégsem volt szüksége arra, hogy megsemmisítse az anyagot. Azonban az emberekből kigyomlálta a gonoszságot, azoknak a saját érdekében azáltal, hogy nouszt, értést, szellemi tudást és jó megkülönböztetésre irányuló hatalmat adott nekik, hogy így a rosszból eredő kár felismerése révén elkerülhessék azt. De a bolond gonoszt követi, és büszke rá, hogy így cselekszik. Olyan, mint az, aki csapdába esett, és tehetetlenül szenved annak fogságában. Így soha nem tud feltekinteni, és látni és megismerni Istent, aki mindent megteremtett, hogy az ember üdvözülhessen és átistenüljön.

169. A halandó lények előre tudják, hogy meg kell halniuk, és erre a tényre neheztelnek. A jámbor lélek szentsége miatt halhatatlanságban részesül, de a bolond és boldogtalan lélekre halandóság vár bűnei miatt.

170. Amikor elégedetten térsz nyugovóra, emlékezz Isten áldásaira és nagylelkű gondviselésére; légy telve szent gondolatokkal és nagy örömmel. Akkor majd, amíg a tested alszik, a nouszod őrködni fog; szemeid lehunyása Isten valódi látomását hozza majd el; a csönded szentséggel teli lesz, és alvás közben tudatosan folytatod majd a mindenek Istenének dicsőítését, lelked minden erejével. Mert amikor a gonosz hiányzik az embertől, annak hálája önmagában jobban tetsző Istennek, mint bármely más bőséges áldozat. Dicsőség Néki mindörökkön örökké. Ámen.

Létrehozva 2025. november 5.