ÖRDÖGŰZÉS A HÁZAKBÓL

 A szentírásban nem találunk erre példát, de a tapasztalat bizonyos esetekben megmutatta már ezeknek szükségességét és gyümölcseit. A Szertartáskönyvben sem szerepel az ördögűzésnek ez a formája. Igaz ugyan, hogy a XIII. Leó-féle exorcizmus végén utalás történik rá, hogy meg kell áldani azt a helyet, ahol ezt az imádságot elmondják, de a könyörgés egész tartalma az Egyházra kéri Isten oltalmát a gonosz lelkek ellen és nem szerepel benne a tényleges helyszín.

Azt is rögtön el kell mondanom, hogy sohasem találkoztam szellemjárta helyekkel olyan értelemben, ahogyan bizonyos regények és filmek tálalják e kérdést, különös tekintettel régi lakatlan kastélyokra. Itt csak hatásvadászatról van szó, minden mélyebb vonatkozás nélkül. A valóságban gyakran mégis előfordulnak bizonyos zajok, olykor csikorgás, vagy tompa ütések formájában, amelyektől az embernek az a benyomása támad, hogy az érintett helyen valaki jelen van, vagy az, hogy támadás áldozata lett. Nyilvánvaló, hogy ezen a területen nagy szerepe van a képzeletnek, a félelemnek, amely testet ad az árnyékoknak is.

Vannak azonban összetettebb esetek is. Vannak ajtók, amelyek maguktól kinyílnak és becsukódnak egy bizonyos időpontban; léptek hallatszanak egyes folyosókon; tárgyak tűnnek el és kerülnek elő ismét a legváratlanabb helyeken;   láthatatlan   állatok   mozgásának   nesze hallatszik.

Emlékszem egy családra, ahol mindenki hallotta egy bizonyos időpontban kinyílni és bezárulni a bejárati ajtót, azután tisztán hallották súlyos (férfi) léptek zaját a folyosón, hogy aztán az egész tovatűnjön valamelyik szobába. Egyszer, amikor náluk volt egy barátjuk, szintén hallatszott a megszokott zaj, olyannyira, hogy az illető meg is kérdezte, ki jött be, s ők, hogy meg ne ijesszék, azt válaszolták neki, hogy egy átmenő vendég járt arra. Tudok olyan rovarokról, macskákról és kígyókról, amelyek valósággá váltak; volt egy személy, akit többször megáldottam és párnájában egyszer egy élő varangyot talált!

A gonosz lélek jelenléte valamely helyen a legtöbbször fizikai természetű zavarokkal jár együtt: álmatlansággal, fejfájással, gyomorfájással, általános rossz közérzettel, amely másutt nem mutatkozik.

Ezekben az esetekben könnyű ellenőrizni a feltételezés helyességét, de nehéz megtalálni a jelenségek okát. Tegyük fel, hogy valaki minden alkalommal, amikor felkeresi vendégként egy közeli rokonát vagy barátját, észleli ezeket: álmatlan lesz, rossz a közérzete, fáj a feje… és ezek a bajok esetleg napokig is eltartanak; ugyanakkor nem szenved ezekben olyankor, amikor másfelé jár. Ezekben az esetekben könnyedén ellenőrizhetjük, mi a helyzet. Az ok kinyomozása már nehezebb kérdés.

Lehetséges, hogy egyszerű képzelődésről van szó, ha van valami indíték, ami erre enged következtetni (például, ha egy meny az anyósához megy látogatóba, aki ellenezte fia esküvőjét és kisajátító szeretettel ragaszkodik a fiához). Ugyanakkor az is lehet, hogy valóban fennáll a gonosz lélek valamilyen mérvű befolyása.

Érintőlegesen hadd utaljunk rá, hogy érdekes a háziállatok viselkedése ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban. Olykor az embernek az a benyomása támad, hogy a szobában egy személy tartózkodik; az ottlévő kutya vagy macska pedig a pillantását egy meghatározott pontra függeszti; az is megesik, hogy egyszer csak elmenekülnek, ijedten, mintha ez a titokzatos lény közelítene hozzájuk. Sok érdekes esetet mesélhetnék annak, aki közelebbről szeretne foglalkozni e kérdéskörrel.

Legyen elég itt annyit elmondanom, hogy véleményem szerint az állatok nem látnak semmi konkrét dolgot, de az embernél nagyobb érzékenységgel rendelkeznek bizonyos jelenlét felfogására. Azt sem tagadom, hogy az állatok viselkedése is segíthet eldönteni egy-egy esetben, hogy egy háznál ördögűzést végezzek-e vagy ne.

A legfontosabb dolog, ha ilyen jelenségek miatt aggódó személyek fordulnak az emberhez, hogy jól kikérdezzük őket, és ha van rá kellő ok, rajtuk végezzük el az ördögűző áldást. A legtöbb esetben a leírt jelenségek nem a házakban lakozó ördögöktől függenek, hanem ördöngös emberektől. Sokszor előfordult, hogy semmilyen eredményt sem értem el a háznál tartott ördögűzéssel, azután később, amikor az illető személyt, illetve személyeket exorcizáltam, egyszerre csökkenni kezdtek e jelenségek a házban, míg végül teljesen meg is szűntek.

Hogyan kell ördögöt űzni házakból? P. Candidónak és nekem van egy módszerünk. A szertartáskönyvben található vagy tíz különböző imádság, amelyben azt kérhetjük az Úrtól, hogy őrizzen meg egy bizonyos helyet a gonosz lélek jelenlététől. Ezek a házszentelésben, az iskolaszentelésben és egyéb helyeken szerepelnek. Ezek közül elmondunk néhányat, azután felolvassuk a személyekre szóló ördögűzési áldás első részét, a lakhelyre alkalmazva. Ezután megáldunk minden egyes szobát, mint a házszenteléskor szokás. Bejárjuk még egyszer a lakást tömjénnel is, miután ezt is megáldottuk. További imákkal fejezzük be a szertartást. Hatásosnak találtam azt is, ha az ördögűzés után szentmisét is mondtunk ugyanott.

Amennyiben a zavaró körülmények nem súlyosak, egyetlen ördögűzés is elegendő. Ha azonban az ok átokra vezethető vissza és ez a megátkozás megismétlődik, úgy az ördögűzést is meg kell ismételni, míg az illető lakás „megközelíthetetlenné” nem válik a gonosz befolyás számára. Súlyosabb esetekben többféle problémával kell szembenéznünk. Például kellett olyan lakásban ördögöt űznöm többször is, ahol hosszú időn keresztül tartottak szellemidézéseket, vagy ahol olyan boszorkánymesterek laktak, akik otthonukban fekete mágiát űztek. Még rosszabb a helyzet, ha valahol sátánimádási kultuszokat végeztek.

Voltak esetek, amikor olyan kitartó volt az ördögi jelenlét és olyan nehéznek bizonyult a teljes szabaduláshoz vezető út, hogy inkább azt kellett tanácsolnom az illetőknek, hogy költözzenek máshova.

Ettől eltérő és nem súlyos esetek azok, amikor elegendő néhány imádság a nyugalom helyreállításához. Volt egyszer egy család, amelyet megmagyarázhatatlan éjszakai zajok zavartak; ezért mondattak tíz szentmisét, és ezek után a neszek jóval gyengébbek lettek. Talán a tisztítótűzben szenvedő lelkek jártak náluk, akik az Úr engedélyével hallathatták a hangjukat, hogy imádságokat kérjenek az élőktől? Nehéz lenne erre válaszolni. Számomra elegendő utalni erre a lehetőségre, minthogy többször is előfordult a gyakorlatomban.

Don Pellegrino Ernetti, Triveneto tartomány legismertebb ördögűzője, aki egyben híres zenetudós és biblikus is, nagyon súlyos esetekről számolt be. Történt, hogy egy család lakhelyén nemcsak az ajtók és az ablakok nyíltak és csukódtak maguktól, pedig jól be voltak zárva, hanem a székek repültek, táncoltak a szekrények, valóban mindenféle zavar fellépett. Az bizonyult hatékonynak, hogy a három szentelményt, amit az ördögűzők általában használni szoktak, itt együttesen alkalmazták. Azt tanácsolta ennek a családnak, hogy akármilyen edényben (csészében, pohárban, stb.) keverjenek össze exorcizált sót, olajat meg vizet, és ebből öntsenek egy kiskanálnyit minden este minden ablak párkányára és minden ajtó küszöbére, alkalmanként elmondva egy-egy Miatyánkot.

A módszer alapvetően jónak bizonyult. Egy bizonyos idő múlva a család felhagyott a szentelmények ilyen alkalmazásával; de egy hét elteltével újra kezdődtek a furcsa jelenségek, hogy felkavarják a házi békét. Amint újra kezdték a javasolt módszerrel védelmezni a házat, azonnal ismét abbamaradtak.

Többször kérdezték tőlem, hogy vajon a háziállatokat megszállhatja-e az ördög? Mit kell ilyenkor tenni? Az evangéliumban olvasunk egy csapatnyi ördögről, akik engedélyt kérnek Jézustól, hogy belemenjenek az ott legelő két disznókondába. Jézus engedélyt adott nekik, mire a sertések a Genezáreti tóba vetették magukat és megfulladtak benne. Hallottam egy ügyetlen ördögűző esetét, aki azt parancsolta az ördögnek, hogy szálljon a parasztcsalád sertésébe; az állat megvadult és megharapta a gazdasszonyát. Kár is mondani, hogy azonnal levágták.

Csak elvétve fordulnak elő ehhez hasonló esetek, amelyek az állat halálához vezettek. Meséltek nekem egyszer egy mágusról, aki a macskája révén juttatott rendeltetési helyére különféle elátkozott tárgyakat; erről az esetről is az a véleményem, hogy az ördöngös nem az állat volt, hanem a gazdája. Azt se felejtsük el, hogy a macskát olyan állatnak szokták tartani, amely „magához vonzza a szellemeket” és ezért a gonosz szellemek olykor macska formájában mutatkoznak. Bizonyos varázslók és bizonyos varázslatok kivitelezése szempontjából nélkülözhetetlen a macska szerepe. Erről azonban egyáltalán nem tehet ez az amúgy rokonszenves állat.

Mondjuk ki, hogy lehetőségét tekintve nem zárható ki az állatok ördöngössége, ezért a megszabadulásuk érdekében alkalmazhatunk áldásokat. Azt is hozzá kell azonban tennünk, hogy minden elátkozott hely, tárgy, állat esetében (de egyébként is) az ördögűzőnek tisztában kell lennie a paranormális okokra visszavezethető jelenségek mibenlétével. Ez szükséges ismeret, amelynek segítségével el lehet kerülni a félreértéseket, még ha e könyvben nincs is rá módunk, hogy ezeket is kellően megtárgyaljuk.

Emlékeztetünk végezetül arra, hogy már a kereszténység első évszázadaiban űztek ördögöt házakból, állatokból és tárgyakból. Többek között Órigenész írásai tanúskodnak erről. Amint már említettük, az új katekizmus nagyon helyesen nemcsak személyek, hanem tárgyak exorcizálásáról is szól (1673. sz).

Létrehozva 2025. október 24.