Világi munka – szellemi ajándékok
Melyek a leghangsúlyosabb erősségeid a munkahelyeden? Más szóval hogyan írnád le talentumaidnak, képességeidnek, tapasztalataidnak azt az egyedi keverékét, amit a vállalatodnál fel tudsz kínálni?
Ezekre néha „ajándékokként” tekintünk, és gyakran mondjuk, hogy valaki különösen tehetséges egy adott területeken. Ilyenek például a vezetés, ügyintézés, marketing, pénzkezelés, befektetés, csapatépítés, kommunikáció, és egyéb, a piaci világban hasznos dolgok. Saját adottságainkat hajlamosak vagyunk szakmai sikereink alapján értékelni: fizetésemeléshez jutunk, előléptetnek, szakmai elismerésben részesítenek, egyéb személyes célokat érünk el. De megfordult-e már a fejedben, hogy ajándékaid elsősorban nem a saját, hanem a többi ember érdekét szolgálja?
Ezt egy barátom segített felismerni egy beszélgetés során. Íróként és szerkesztőként élvezem, amit csinálok. Általam fontosnak és érdemesnek tartott ötleteket, gondolatokat, elveket osztok meg, és ez a munka számomra nagy örömet okoz. Ám ha végül a mondanivalómat nem sikerül közvetítenem a többiek felé, vagy ők nem találják értékesnek, tulajdonképpen csak az időmet pazaroltam.
Évekkel ezelőtt hallottam a következő rövid, de igen okos versikét:
„Egy csengő csak akkor csengő, ha valaki megrázza. Egy dal csak akkor válik dallá, ha valaki elénekli. A szeretetet nem azért kaptuk, hogy a szívünkben maradjon – mert a szeretet csak akkor szeretet, ha továbbadjuk.”
Hasonlóképpen mondhatjuk, hogy a bennünk rejlő személyes „ajándékok” is akkor válnak igazán ajándékká, ha azokat mások javára tudjuk felhasználni. Talán nekünk is származik belőlük néhány előnyünk, de a vállalatunk, ügyfeleink, vásárlóink, részvényeseink szolgálata az elsődleges céljuk.
A Biblia beszél „lelki ajándékokról”, mint például az evangélizálás, hit, bölcsesség, tanítás, gyógyítás, és hasonlók. De mindegyik „azért adatik, hogy használjunk vele” (Pál első levele a Korinthusiakhoz 12,7). Itt később Pál a test különálló részeihez hasonlítja az ajándékokat, kiemelve, hogy ezek nem egymástól függetlenül, hanem egymásra utalva tudnak csak működni. „Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test?’ (Pál első levele a Korinthusiakhoz 12,17-19.)
Néha hajlamosak vagyunk a büszkeségre, a minket különlegessé tevő képességeink, tehetségünk miatt. De soha ne feledjük, hogy a többiekkel való együttműködésünkön múlik a sikerünk, akik különböző képességekkel rendelkeznek. Méltányoljuk tehát a közreműködésüket, és reméljük, hogy ők is méltányolják a miénket!
„Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (Pál első levele a Korinthusiakhoz 12,24-25).
A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete
Létrehozva 2014. április 21.