A Semmelweis által tapasztalt ellenállás aligha volt egyedülálló reakció. A történelem során a nagy újításokat kezdetben mindig ellenállás és elutasítás kísérte, mert szemben álltak a hagyományos bölcsességgel. Ezt a viselkedést, amelyet néha „közösségi gondolkodásként” vagy „megerősítő torzításként” ismerünk, Semmelweis-reflexnek is nevezik.

Ezt folyamatosan tapasztalni lehet az üzleti világban is. Reagáltunk már mi is hasonló módon? Úgy tűnik, nem zavar minket a változás, ha mi kezdeményezzük, de ha mások kényszerítik ránk, akkor megmakacsoljuk magunkat és panaszkodunk: „De mi így szoktuk!”

Ez történik az új technológiákkal is. Amikor megjelentek a mobiltelefonok, sokan vonakodtak kipróbálni őket, nemcsak a költségek miatt, hanem azért is, mert nem voltak ismertek. Egy író barátom, amikor megkapta az első asztali számítógépét, eleinte ellenállt. Úgy gondolta, számára az írógép még mindig tökéletes. Amikor mégis kipróbálta a számítógépet, gyorsan kérte, hogy vigyék el a megbízható írógépét.

A Bibliában sok példát találunk a régi szokásokhoz ragaszkodó, a változásnak ellenálló gondolkodásmódra. Különösen a farizeusok és a szadduceusok esetében – ezek a vallási vezetők merevek és kemény szívűek voltak. Lehet, hogy nem hallottak a Semmelweis-reflexről, de úgy viselkedtek, mintha ők találták volna fel.

Az evangéliumokban számos esetet találunk, amikor ezek az írástudók hevesen ellenezték Jézus Krisztus szolgálatát és tanításait, radikálisnak és bajkeverőnek tartották őt, aki veszélyt jelentett az általuk vallott vallási rituálékra. Amikor ellenálltak az Ő bűnbánatról, megbocsátásról és irgalomról szóló tanításainak, sok vádat zúdítottak rá. Erre Jézus így válaszolt: „Ti viperafajzatok! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Máté evangéliuma 12, 34) Egy másik alkalommal ezt mondta a vezetők álszentségéről: „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?” (Máté evangéliuma 23, 33)

Tanítványaihoz azonban kedvesebben beszélt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.” (Lukács evangéliuma 10, 23) Ez különösen fontos, amikor lelki igazságokkal foglalkozunk, de ugyanúgy érvényes, amikor a piaci változásokkal szembesülünk. Amikor új, friss ötleteket vezetnek be, próbáljuk meglátni azt, amit az Úr lát, és ne csak azt, amit az iparágunk elfogad.

Tudva, hogy Isten tisztában van a körülményekkel, amelyekkel szembesülünk, a Bibliában mindig megnyugvást találhatunk: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (A példabeszédek könyve 3, 5-6)