Ha végig olvassuk az Újszövetséget, szinte döbbenettel vesszük tudomásul, hogy milyen kevés szó esik Szent Józsefről a Szentírásban. Mégis milyen sokat tett az Üdvtörténetben. Ha végig gondoljuk az angyal és Mária találkozását, József álombéli megszólítását, az utat Betlehembe, a szálláskeresés nehézségeit és elérkeztünk az istállóhoz, majd az Egyiptomba való menekülésen át visszatértünk Názáretbe.

Sok ezer kilométer úttalan utakon, veszélyes éjszakákon át, először egy áldott állapotban levő feleséggel, majd egy újszülött csöppséggel egyetemben. Mekkora bátorság, erő, hit és akarat kellett ennek a férfinak, hogy felvállaljon így mindent együtt.

Aztán gondolhatunk az édesapánkra, az édesapákra is. Bizonyára felelevenednek bennünk azok a dolgok, amelyeket értünk tettek, azok az áldozatok, amelyeket értünk is vállaltak, hogy jobb legyen az életünk és eljuthassunk oda, ahol jelenleg vagyunk.

Igy gondolkodva, kiderül, hogy milyen fontosak az édesapák az életünkben, akárcsak Szent József is a Szent Család életében. Az a fajta oszlopszerű, megroppanthatatlan szeretet, amivel tetőt tartanak a családjuk feje felé, pótolhatatlan. Mindeközben pedig örömmel vállalják mindennapi áldozataikat szeretteikért – ez az apák boldogsága.

Mai szentmisénkben Szent József közbenjárását kérve imádkozzunk a jelenlegi és eljövendő édesapákért, hogy Jézus nevelőapjának, s Mária őrének példájára tölthessék be élethivatásukat.