Az üdvtörténet során Isten Népének mindig voltak papjai, hogy közvetítsenek Isten és ember között. A papok áldozatokat mutattak be engesztelésül az emberek bűneiért és vezették az istentiszteletet. Az Ószövetség papjai bárányt, kecskét és bikát áldoztak. Az Újszövetségben Jézus, aki egyszerre volt főpap és maga az áldozat, magát ajánlja fel a kereszten mennyei Atyjának. Keresztségünk okán minden keresztény részesedik bizonyos fokig Krisztus papságában. A hívek ilyenfajta papságát úgy ismerjük: a hívők általános papsága (Katekizmus 1591. pontja). Életünk áldozatait ajánljuk fel az Atyának, egységben Krisztus áldozatával, melyet a pap Mennyei Atyánknak mutat be a szentmisén.

A híveknek ebből az általános papságából vannak férfiak, akik szolgálati papságra kaptak meghívást, melyet Krisztus alapított és melyet az apostoloktól hagyományoztak át. Ezek az újszövetségi papok, akiket kézrátétellel szentelnek, azáltal vesznek részt Krisztus papságában, hogy Jézus golgotai áldozatát ajánlják fel a misében az Atyának.

Az evangéliumok kihangsúlyozzák, hogy Jézus Dávid házának leszármazottja, Júda törzséből. Ez a királyi leszármazás szükséges ahhoz, hogy Jézus Izrael királyának, a Messiásnak mondhassa magát. De voltak zsidók, akik a következő kihívás elé állították ezt: ha azt állítjuk, hogy Jézus király, mert Izrael királyi vérvonalából származik, Júda törzséből, akkor hogyan lehet egyszerre azt is állítani, hogy pap, főleg, hogy főpap, ha egyszer a papok Lévi törzséből származnak? Jézus vagy Lévi törzséből származik, vagy Júda törzséből: most akkor melyikből?

A kérdés felmerül a Zsidókhoz írt levélben (Zsid 7,14). A szöveg a 110. zsoltárt idézve válaszolja meg a kérdést, ahol az Úr ezt mondja a királyi Messiásnak: „Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint” (Zsid 7,17). A Messiást papnak mondja, de nem Áron és a leviták rendje szerint, hanem Melkizedeké szerint. Melkizedek Szálem pap-királya, aki megáldja Ábrahámot, és kenyeret és bort ajánl fel Istennek. Melkizedek a pátriárkák korának papja, azelőtt, hogy egyáltalán Lévi és fiai megszülettek volna. Legvalószínűbb az, hogy Melkizedek az elsőszülött fiúk rendje szerinti pap.

A zsidó hagyomány és a korai egyházatyák egyaránt hitték, hogy Melkizedek („az igazságosság királya”) Noé elsőszülött fiának: Sémnek volt a királyi neve. Családfája szerint Sém túlélte Ábrahámot, és ez magyarázatul szolgál az áldás továbbadására Noétól Sémig, majd tőle Ábrahámig. Ez azt is megmagyarázza, hogy Szent Pál miért hangsúlyozza, hogy Jézus a sok testvér közül az elsőszülött (Róm 8,29). Isten örök elsőszülött fia, Jézus Isten örök főpapja (az elsőszülöttség nem feltétlenül jelenti azt, hogy lehetnek utána fiatalabb testvérek, egyszerűen egyedüli gyermek). Nem tudjuk biztos, hogy Melkizedek maga Sém lenne, de az biztos, hogy a Messiás a 110. zsoltár szerint pap, csak nem Lévi rendje szerint, hanem Melkizedek rendje szerint.

A pap szerepe, hogy áldozatot ajánljon fel engesztelésül bűnökért. Jézus nem bikák és kecskék vérét ajánlja fel, hanem saját testét és vérét a kereszten. A Zsidókhoz írt levél leírja a Jézus áldozata és az ószövetségi papság áldozatai közötti különbséget: „Minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; ő pedig egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké Isten jobbján ül, […] Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket.” (Zsid 10,11-12.14)

A szentmise áldozatában Krisztus egyetlen tökéletes keresztáldozata ismétlődik meg az Atyának az Egyház megszentelésére. Ezért mondhatja a Katekizmus: „Az ószövetségi papság összes előképe Jézus Krisztusban teljesedik be, aki “az egyetlen közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5). (Katekizmus 1544. pontja)

Fordító: Cseri Máté

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. június 26.